Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)

PÁLL lSTVÁN-SISA BÉLA: A tivadari harangtorony rekonstrukciója

16. kép. Az épülő toronytörzs a Múzeumfaluban 17. kép. A toronytörzs az andrásmerevítőkkel 18. kép. A torony alsó szintjének és törzsének részlete építés közben udvarán a torony alapköveit is megtaláltuk, melyen egy­kor a talpgerendarács nyugodott. Érdekes, hogy az elbon­tott torony alapozásához középkori mesterjegyes kő­anyagot is felhasználtak; ezeket beszállítottuk a Sóstói Múzeumfaluba. A kiviteli terv elkészítéséhez az említett adatok álltak rendelkezésünkre. A feladat az volt, hogy a középkori szerkesztő módszer segítségével keményfából, hagyomá­nyos technológiák alkalmazásával hiteles rekonstrukció készüljön a tivadari harangtoronyról. A faanyagot a romániai Szatmár megyei Avas hegy­ségben román ácsok faragták, illetve készítették el. A ki­vitelezési munkával a szatmárnémeti Kiss Kft.-t bízták meg. A kivitelezési tervek elkészítésére olyan rövid ha­táridő állt rendelkezésünkre, hogy a geometriai szerkesz­tési módszer matematikai számítását nem tudtuk elvégezni. A telepítendő helyre vonatkozó talajmechani­kai szakvéleményt a nyíregyházi NYÍRTERV készítette el, a statikai számításokat VÁNDOR András végezte. Számításai alapján egyértelművé vált, hogy a fatorony lehorgonyzás nélkül a tervezett kőalapra felépülhet, mivel önsúlya biztosítja stabilitását. A régi, ma már nem alkalmazott technológia felújítása miatt támpontok alig álltak rendelkezésünkre. A megva­lósításban nagy szerepe volt BÁLINT János szerkezetter­vezőnek, aki korábban már részt vett a szentendrei

Next

/
Oldalképek
Tartalom