Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében
környezetformálásra vonatkozó megállapítást, de a létrejöttét követő évtizedekben is maradtak szakrális vonatkozású ökológiai tényezők, voltak olyan természeti helyek, amelyek vallásos érzékelés színhelyeiként működtek. 2 " 1 Mindemellett pusztán tárgyi számbavételünkből is érzékelhető, hogy a szandai kápolna az utóbbi bő száz esztendőben a legfontosabb - az út menti keresztállítások és a templom 1927. évi, fíliaként történt felépítése után is az egyik legjelentősebb - meghatározója a települési környezet és tér szakralizációjának. Részint úgy, hogy benne testesül meg a szakrális eredet hagyománya, másrészt pedig úgy is, hogy a kialakulás körülményeifői, motívumaitól függetlenül is szakrális kötődést ébreszt és vonz a „káponka" a helyi társadalomban. Hatással van az itt élők vallásos életére, és a többi szakrális építménnyel együtt hitéleti szempontból központi eleme a települési térnek. Az út menti feszületekhez képest nem kevésbé általános és kiterjedt a „káponka" vallási életben betöltött szerepe. Ennek magyarázatakor nemcsak a palóc Máriakultusz vallásosságukon belüli nagy hangsúlyára gondolunk, vagy a kultusz több idézetünkből is kitűnő differenciálatlanságára, hogy tehát Isten, Jézus, Mária a vallásos képzeteikben és tudattartalmaikban lényegében igen jelentős mértékű közös metszetet jelentenek. A „káponka" általános és kiterjedt kultikus jelentőségében nyilván jelentős szerepe van annak is. hogy tárgyi világa nemcsak Máriát jeleníti meg. Bár kétségtelenül az öltöztetett Mária-szobor a leglátványosabb, mint koronája révén Magyarok Nagyasszonya, illetve korábbi koszorús-fátylas, fehér ruhás öltöztetése szerint menyasszony-Mária. Sőt emellett más ikonográfiái ábrázolásai is helyt kaptak, miként a „trón"-beli feszület alsó részén Fájdalmas Máriaként, a később eltört porcelán szoborban lourdes-i Máriaként, az egyik gipsz szoborban, mint Szeplőtlen Szent Szív, az oldalsó nagyobb szoborban pedig, mint Segítő Mária látható. Ezek mellett azonban a kápolna külső látványa előszörre a tetején lévő keresztet mutatja, belül az öltöztetett szobor előtt is egy nagyobb méretű feszület tűnik fel és Jézusnak, illetve keresztjének még további ábrázolásai is vannak. A hordozható foglalat tetején, a „Máriácska" koronájának csúcsán, a szobor nyakában lévő láncon, a kezébe akasztott rózsafüzéren kereszt látható, gipsz szoborban kisdedként ül Szent Antal karján, és újabb gipsz szoborban, mint Szentséges Szív jelenik meg. Rajtuk kívül „Antalka" szobra a speciális szenttisztelet inspirációját keltheti. A „káponka" tehát kis méretei ellenére is, kultikus értelemben véve többrétű koncentrátum. A helyiek aktív vallásos rétegének a kis-kápolnához, illetve „Máriácská"-hoz fűződő viszonya szinkretikus természetű, melyet az ajándékozási szokások jól mutatnak. Ezek sorában a Mária-kultusz megnyilvánulásain túl megfigyelhettük az emberi élet fordulóihoz, évi búcsújáráshoz, egészséghez, betegséghez, népi gyógyászathoz, az anyagi jólét biztosításához, jó férj szerzéséhez, a faluba érkező búcsújárókkal kapcsolatos interakció részeként, F 14. kép. A Mária-szobor öltöztetése esztétikai szempontokhoz és általánosabban a helyi nép művészetéhez, valamint a rokoni összetartozáshoz, sőt, mintegy láncreakciószerűen a rokonság egymáshoz képesti kifejezéséhez fűződő vonatkozásokat. Számbavételük során több alkalommal is érzékelhető volt, hogy a „káponka", s annak berendezése a szandai vallásos faluközösség kollektív alkotása, melyben a gondozóasszony részben irányító, koordinatív feladatot tölt be. Jól érzékeltetik a közösségi jelleget, s egyben a gondozóasszonyi szervező feladatvállalást is, például a 27-28. ruháknál leírtak. A ruhatár és a berendezés folyamatos közösségi gyakorlat eredményét mutatja, amely ugyanakkor egyéni élethelyzeteket és ezekből fakadó késztetéseket tükröz. Végső soron tehát az egyéni és közösségi összetevők dialektikáját mutatja a „káponka" tárgyi együttese, a népi vallásosság sajátos, a természetfeletti világot is közvetlenül magába foglaló képzetkörének lenyomataként. Ez utóbbi összefüggésben az öltöztetett Mária-szobor álombeli látomásként megvalósult vizuális és akusztikus népi unió mystica objektivációjaként tekinthető. 26 Ennek vonzásában a kápolnába került több tárgy is ilyen, mint a Jézus-szíve, Mária-szíve szobrok Alacoque Szt. Margit víziója nyomán, és az „Antalka" szobor, Szent Antal kis Jézus látomásának objektivációjaként. 27
