Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 9. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1994)
LIMBACHER GÁBOR: Palócföldi kis-kápolna, tárgyai tükrében
dalomban, apja bíró volt. A ruhát falubeli varrónő készítette. A ruhakészítés indokaként a gondozóasszony többféle változatot is elmondott különböző időpontokban. Ezek közül az egyik lehet valódi, azonban az is nyilvánvaló számunkra, hogy a többi változat is a realitás valamilyen mértékű lehetőségével bír - alighanem ezért jutottak adatközlőink eszébe -, és ilyenként szintén ismereteket szolgáltatnak a „Máriácská"-hoz fűződő fogadalmi szokásokhoz. Az egyik változat szerint, amikor az ajándékozó iskolás korú leánya beteg volt, fogadalomból viaszgyöngy koszorút vásárolt a „Máriácská"-nak, majd amikor gyermeke meghalt, akkor vette a fekete ruhát „azé, amié meghalt a lánya", hogy a Szűzanya adjon erőt a gyász elviseléséhez. Másik alkalommal azt hallottuk, hogy „beteg vót a lánya, oszt azt [a ruhát] ajánlotta, de ugye nem lehetett rajta segíteni, mer tüdőbeteg volt. Azt az vette a fekete klott ruhát. " Megint máskor arra emlékezett viszsza, hogy az ajándékozó hályogos, operált szeme javulásáért hálából csináltatta a ruhát. Újabb, most már kifejezetten e kérdésre koncentráló beszélgetésünk szerint az elsőként leírt változat a valódi indíték, ugyanakkor a többi is megtörtént élethelyzet ,,Martin Veron néne" életében. A ruha fekete színe is az első változatot valószínűsíti, s egyben a gyász paraszti fölfogásának is sajátos megnyilvánulását jelenti. 2. 1931 Szentpéter napjára (jún. 29.) készült az a fehér, rózsás, „mosóselem" ruha, amelynek adatai közvetlenül az ajándékozótól származnak. A ruha szélei „mólcsipké"vel díszítettek (ujjak, nyak, derék, szoknyaalj), a blúz elején két-két „forhamentli", a szoknya alján szintén kettő. A szoknya bőségét derékban ráncokba szedték, a feladást hátul hasíték szolgálja. Tótpál Józsefné „Csitári" Majoros Rozália 151 még lány korában maga készítette édesanyja varrógépén. A felajánláskor az átlagosnál valamivel közelebb lakott a kápolnához, fokozottan vallásos, fiatalabb korában búcsúvezető volt. A helyi társadalom módosabb rétegéből származik, nagyapjának 25 hold földje volt. A ruhakészítés indítékára többféle változatot gyűjtöttünk annak ellenére, hogy adataink közvetlenül az ajándékozótól valók. Az első változat szerint a határbeli Szentpéterhegyre igyekvő, búcsújárásukkor a kápolna előtt elhaladó idegen, többnyire bujáki búcsúsok gyönyörködtetésére készült a ruha. Későbbi elmondás szerint azért, mert szerette a Szűzanyát, iránta való szeretetből ajánlotta föl. További előadásában azért, hogy a „Jóisten" adjon szerencsés, jó férjet. Végső megnyilatkozásként pedig azért, hogy négyévi udvarlást követő elhagyatottságában, szerelmi bánatában megnyugodjon, hogy „Istenke" nyugtassa meg őt. Úgy látjuk, hogy a négy változat együttesen fedi a valós indítékot, és az adatközlő és a gyűjtő közti kapcsolat mélyülésével, a bizalom fokozódásával az indíték egyre konkrétabb és bensőbb rétegei tárultak fel. 3. „Kék brokár", kék selyembrokát ruha, 9 a blúzon 2-2 „forhamentli", a szoknyán is kettő. A szoknya bősége „kézzel ráncóva", a feladást a derékon hasíték könnyítette. Föladáskor a karokra kék selyemszalag került, miként a fehér ruhák esetében is. Ez a húszas évek végén, a harmincas évek elején készülhetett, amit a gondozóaszszony meghatározása mellett valószínűsít, hogy a 2. ruha készítője, emlékezete szerint kék viseletet hozott el „Veron nené"-től szabásmintának a készítéshez. Bárányi Zsigmondné „Bódi Margit" nevű cigányasszony varratta Kollár Mihályné „Kovács" Varga Ilona varrónővel. Férje cimbalmos volt, ő pedig eljárt a falubeli gazdákhoz kapálni, és szokott árusítani Balassagyarmatról vett kendőket stb. A falu túlvégén épült cigánysoron lakott, több évtizede meghalt /1/. E ruhánál is többféle indítékot említett a gondozóasszony, különböző beszélgetéseink során. Lehetséges, hogy azért ajánlotta fel az asszony, mert „feje fájált neki, azt azé vette, hogy a SzMzanya segélje meg. Oszt meg is segítette. " Indíték lehetett az is, hogy a „férje beteges vót, fájált a gyomra. Olyan gyomorfájós vót. Családjuk nem vót nekik. " Megint más alkalommal a felajánlás indítékául azt hallottuk, hogy „egy cigánynak fájt a lába, sebes vót, azt azér vette". Miután a gondozóasszonyt szembesítettük az eltérő magyarázatokkal, ő mindhárom testi betegséget megtörténtnek és lehetséges indítéknak tartotta. 4. Fehér selyem öltözet, valószínűleg a harmincas évekból. Készítésekor mintául szolgálhatott a 2. ruha, mivel anyaga, szabása és díszítése is igen hasonló ahhoz. Az ujjak végein, a nyaknál és a deréknál, valamint a szoknya alján is ugyanúgy „mólcsipke", és a „forhamentlik" kialakítása is megegyezik a 2. ruháéval. E szoknyán is hátsó hasíték van. Ajándékozója - a gondozónő bizonytalan állítása szerint - „Geci" Koplányi Mihályné „Petor" Majoros Mária (1901-1980), aki a kápolnától nem messze nőtt fel, férjhez viszont az átlagosnál meszszebbre került. A falu közepes módú családjából származott, vallásos asszony volt. Az indítékról a gondozóasszony nem tud, illetve arra gondol, hogy ezt a ruhát azért ajándékozta a „Máriácská"-nak, hogy szülessék gyermeke. 5. Fehér „mosóselem őtöző" a harmincas évek tájáról. A blúzon 2-2 „forhamentli", a szoknya alján és a „forhamentlik" helyén selyemcsipke fut körbe, bősége kézi varrással ráncokba szedett, a derekán hátsó hasíték. Tóth Mártonné Kiss Verona, azaz „Banga Verus néne" (19041985) maga készítette és ajánlotta föl. Az átlagos vallásossága és módú asszony Ordas-pusztáról jött férjhez, a ,,káponká"-hoz képest Szanda túlsó felére. Rokonságban állott az alapító „Veron nené"-vel, akinek unokahúga volt. Balassagyarmatra költözött leánya /16/ a ruhafelajánlásról nem tudott, majd kérdésünkre indítékként több lehetőségre gondolt. Mint mondotta, két fia születése (1926., 1928) után életcélja lett, hogy leánya is legyen. Született egy, azonban kilenc hónaposán meghalt. „Lehet, hogy mikor őneki meghalt az a pici lány, akkor tehetett fogadalmat. " Ezután sokáig nem született gyermek, ami szintén fogadalmi felajánlás alapja lehetett.
