Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HÁLA JÓZSEF: A barlangok mint "gazdasági épületek" (Barlangi állattartásra vonatkozó 17-20. századi adatok a Kárpát-medencéből)

Hála József A BARLANGOK MINT „GAZDASÁGI EPÜLETEK" (Barlangi állattartásra vonatkozó 17-20. századi adatok a Kárpát-medencéből) Bevezetés A Kárpát-medence mészkőhegységeiben több ezer barlang található, amelyekhez különféleképpen viszonyult a környéken élő nép. Az emberek egyrészt félelemmel figyelték a titokzatos üregeket, a képzeletbeli, természetfeletti lények (sárkányok, ördögök, tündérek stb.) „lakóhelye"-it. másrészt igyekeztek hasznosítani azokat. Például háborúk, ellenséges támadások idején menedékhelyül használták, betyárok bújtak meg bennük, a barlangokban található, gyógyerejű, vagy annak vélt vizekből ittak, illetve azokban fürödtek, a barlangi képződményeket (cseppkő, kőtej) orvosságként használták. A barlangokat talán a pásztorok ismerték a legjobban és az arra alkalmasakban, ideiglenesen, vagy rendszeresen az állataikat tartották, illetve ők maguk is pihenő-, vagy hálóhelyül használták. A barlangi állattartás kérdéséről a magyar néprajzkutatók közül először FÖLDES László írt, egy, a szarakatszánokról, vagy karakacsánokról (a Balkánon élő, görög nyelvű, nomád nép) szóló könyv ismertetésében. A tanulmányértékű könyvismertetésben többek között felvetette, hogy a vlach pásztorkodás szókincsének egyik legjellemzőbb kifejezése a .fejőakol' jelentésű sztrunga szó (amelynek megfelelői a román, a bolgár, az albán, a szerb, az ukrán, a szlovák, a lengyel és a magyar nyelvben egyaránt megvannak) esetleg egy középgörög „barlang" jelentésű szóból eredeztethető („A »barlang« > »fejoakol« jelentésváltozás [. . .] elképzelhető, mégis a megfelelést csak akkor tekinthetjük elfogadhatónak, ha a két szó összekapcsolása a görög hangtörténet sémái szerint is lehetséges.") és ókori példák említése után kárpát-medencei (Bükk hegység, Alacsony-Tátra) adatokat is közölt a mély történeti gyökerű barlangi állattartásról.

1 GUNDA Béla irodalmi adatok

2 és saját (az 1940-es évek második felében végzett) terepi gyűjtései alapján a barlangi állattartás több példáját sorolta fel a Kárpát-medencéből (Deménfalva, Tordai-hasadék, Erdélyi-érchegység, Székelyföld, Bihar-hegység) és bőséges forrásanyagra támaszkodva a világ különböző részeiről.

3 PALADI-KOVÁCS Attila szintén irodalmi adatok

4 és saját gyűjtései alapján északmagyarországi (Bükk hegység, Upponyi-hegység) példákat sorakoztatott fel.

5 Fent említett tanulmányában GUNDA Béla megállapította: „A közölt adatokból nyilvánvaló, hogy a barlangi állattartás (juhtartás) a Kárpátok és a Balkán-félsziget területén, a mediterrán vidékeken stb. igen elterjedt volt. Sajnos a korábbi leírások nem elégítik ki a mai tudományos igényeinket, s éppen ezért fontos lenne a még meglevő emlékek rendszeres összegyűjtése."

6 Dolgozatomban FÖLDES László, GUNDA Béla és PALÁDI-KOVÁCS Attila Kárpát-medencére vonatkozó (irodalmi és saját gyűjtésű) adatait összesítettem és további (17-20. századi) adalékokkal egészítettem ki, amelyek megerősítik GUNDA Bélának a barlangi állattartás nagy földrajzi elterjedtségére vonatkozó megállapítását.

7 Kétségtelen, hogy a legtöbb adat a vlach pásztorkodás területéről való, de az észak-magyarországi és a dunántúli adatok azt bizonyítják, hogy a barlangok ilyen célú hasznosítása nemcsak a magashegységi pásztorkodásra volt jellemző, hanem másutt is kihasználták a természetadta lehetőségeket és „gazdasági épületedként, állattartó helyekként használták a barlangokat. Állattartásra utaló barlangnevek DÉNES György szerint „A tágas üreget néha sátorkőnek, kőpincének vagy kőpajtának nevezte a nép. . ." Régi oklevelekben gyakran előfordul a Macska-lyuk, Ravasz-lyuk, Borz-lyuk stb. barlangelnevezés, amelyek „. . . eredetileg valóban vadmacskák, rókák, borzok tanyái lehettek."

K A Kőistálló elnevezést ismerjük például Berzétéről (Szilicei-fennsík),

9 a Kőpajta elnevezést pedig például a Bakonyból.

10 A Tordai-hasadékban lévő Por-likat Kecskés-barlangnak is nevezték, mert abban kecskéket és juhokat tartottak." Feltételezem, hogy például a Rév (Sebes-Körös völgye) közelében található Kecske-barlang,

12 a Cserépfalu (Bükk hegység) határában lévő Kecske-lyuk,^ a diósgyőri (Bükk hegység) Kecske-lyuk

u és a solymári (Pilis hegység) Kecskelyuk, 15 vagy Kecske-ól^ elnevezések is a barlangi állattartás emlékét őrzik. A szintén barlangi állattartásra utaló Istállóskői-barlang nevéről az alábbiakban még említést teszek. Az Ormingyánál (Erdélyi-érchegység) lévő, románul Gaunosanak (jelentése ,trágyás') nevezett barlang neve is a barlangi állattartásra vonatkozik.'

7 Megemlítem, hogy Erdélyben a barlangokat a magyarok és a romano» gyakran nevezik cwnek (románul: §urá). Ez az elnevezés a barlang méreteire, nagy terjedelmére utal.

18