Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

A dika-jegyzékekből a házak topográfiai elhelyezkedéséről is fogalmat alkothatunk, ha a kataszteri térkép és iratok segítségével rekonstruáljuk a bejárások útvonalát. Ennek alapján megállapítható, hogy a jobbágyok és földes zsellérek a Fő utcában laktak. Egész telkes jobbágy már 1778-ban sem akadt a faluban, a legmódosabbak is csupán 8-10 hold szántóval rendelkeztek. A Rác utcában 2-4 hold szántóval bíró zselléreket, az alszegi Alsó utcában föld nélküli zselléreket írtak ekkor össze. A 19. század első felében tovább folytatódott a telekaprózódás, az 1840-es években már a Fő utcában is zömmel 2-4 holdas "jobbágyok" és zsellérek éltek. Az alszegi Alsó utcában néhány jobbágyot is összeírtak ekkor a zsellérek mellett, a Rác utca viszont kifejezetten zsellérsor maradt. Nyirád belterülete a bauxitbányászat megindulása óta jelentősen megnövekedett, új, szabályos utcák épültek. Századunkban csökkent az egy házban élők átlagos száma, ami nemcsak az alacsonyabb gyermeklétszámmal magyarázható, hanem a többgenerációs együttélés megszűnésével is. Noha a régi falurészen még ma is sok a közös udvar, mégis felismerhető az a törekvés, hogy a közös udvarokat felszámolják. Az elbontott régi lakóház helyén ritkán épül új. Érthető, hogy mindenki kerüli a sok viszálykodás lehetőségét magában rejtő közös udvarhasználatot, annál is inkább, mivel az idő múlásával a rokoni kapcsolatok lazultak, vagy tulajdonos-csere esetén megszűntek a közös udvart lakó családok közt. Ma már legfeljebb csak az emléke él annak, hogy egykor közeli rokonok építkeztek a közös telken egymás mögé. A falu Fő utcája egyébként is elveszítette régi rangját. A bauxit-szállító teherautók fő útvonalába esve zajossá, piszkossá vált, aki csak teheti, elköltözik belőle az új falurészekbe. Családtörténeti adatok és a közös udvar kialakulása A szabadtéri múzeumok feladatai között elsőrendű jelentősége van a kiválasztott objektumokhoz kapcsolódó családtörténeti kutatásoknak. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a házakat a család létszámának, összetételének, társadalmi, vagyoni helyzetének, felekezeti hovatartozásának megfelelően, hitelesen kell berendezni, hanem az is, hogy a családtörténeti kutatások során nyert információk gyakran segítenek a ház építéstörténetének tisztázásában, az átalakítások időhöz kötésében.

33 Esetünkben is a családtörténeti adatok segítettek hozzá, hogy a közös udvar épületeinek kialakulását, és azok öröklési rendjét rekonstruáljuk, a helyiségek időnkénti funkcióváltását értelmezhessük. A házat a konyhai mestergerenda felirata alapján Nagy György építette Mihály és Márton fiaival 1754ben. A család egy 1720-as összeírásban szerepelt először Nyirádon, mégpedig a lista végén, tehát 1715-1720 közt telepedhettek le a faluban.

34 Az 1745/46. évi összeíráskor már mai helyükön írták össze a családot; ugyanazok a családok voltak ugyanis szomszédaik, akik az 1754 utáni összeírásokban is. Ekkor, egy évtizeddel a múzeum által megvásárolt ház felépülése előtt a következő személyek éltek közös fedél alatt: Nagy György (46 é.) jobbágy, a felesége, Nyirő Marianna (32 é.), István (18 é.), Mihály (10 é.) és Márton (7 é.) fiaik, valamint Hadaró Katalin (50 é.) özvegy a gyermekeivel, Nagy Jánossal (18 é.), Györggyel (14 é.), Lőrinccel (12 é.), Péterrel (8 é.) és Katalinnal (6 é.). A zsellérként ott élő család valószínűleg Nagy György elhalt bátyjának a családja lehetett. 11-en éltek tehát közös fedél alatt, és ezzel 1745-ben a legnépesebb együttélő családot alkották Nyirádon. 1757-ben, a következő lélekösszeíráskor már új házukban írták össze a családot: Nagy Györgyöt (70 é.), a feleségét, Nyirő Mariannát (50 é.), Mihály (25 é.) és Márton (20 é.) fiukat, valamint utóbbi feleségét, Németh Katalint (19 é.) és József (1 é.) nevű fiát.

35 A legidősebb fiú, István a Fő utca egy másik házában élt már ekkor, s külön költöztek Hadaró Katalin és gyermekei is. Az özvegy újra férjhez ment, György és Lőrinc fiai háznélküli zsellérként idegen házaknál lettek összeírva. 1771-ben, a következő lélekösszeíráskor már csak az idősebb fiú, Mihály élt a házban feleségével, Farkas Barbarával, János és Judit nevű kiskorú, Erzsébet, Mihály és Katalin gyónóképes gyermekeikkel. Ugyancsak itt írták össze Kövesi Jánost és feleségét, Horvát Juditot, János kiskorú, és Márton gyónóképes gyermekeikkel. Kövesi János és családja 1778-ban külön házba költözött.

36 1775-től kezdve már csak a dika-jegyzékek adatai tájékoztatnak a családra vonatkozóan. Az adatok megbízhatatlanságuk miatt alig árulnak el valamit a család tényleges összetételéről (eleve csak a 16 évesnél idősebb, munkaképes családtagokat, szolgákat jelzik), vagyoni helyzetéről. 1775-ben Nagy Mihályt féltelkes jobbágyként írták össze 8 hold III. osztályú szántóval, 4 kaszás réttel. Bevallott állatállománya két ökör és egy sertés volt. 1790-ben jelenik meg az összeírásban Nagy Mihály mellett külön szám alatt feljegyezve nagykorú fia, Kis Nagy Mihály, aki 1763-1765 közt született.

37 Ez egybevág adatközlőink azon állításával, hogy az 1940-ben elbontott hátsó lakóház a bejárata fölött lévő évszám tanúsága szerint 30 évvel az első után épült. Nagy Mihály János nevű legidősebb fiáról a későbbiekben nem hallunk, ő talán korán meghalt, a lányok közül bizonyára többen férjhez mentek, elhagyták a házat. Valószínűleg id. Nagy Mihállyal élt ekkor két fiatalabb fia, Pál (sz. 1776) és Vendel (sz. 1784), akiket még nem soroltak fel ekkor, mint munkaképes fiút. 1797-1802 közt idősebb és ifjabb Nagy Mihályt is zsellérként írták össze, id. Nagy Mihálynál pedig már megjelent egy munkaképes korú fiú is a dika-jegyzékben. Egy, a veszprémi püspökség javairól készült megbízhatóbb összeírásban ugyanekkor (1802) id. és ifj. Nagy Mihály is negyedtelkes jobbágyként szerepeltek. Ez az összeírás már két munkaképes korú fiúgyermeket tüntetett fel id. Nagy Mihálynál.

38 1805-1809 közt id. Nagy Mihály házában egy férfitestvért jegyeztek fel, felnőtt fiút azonban nem említettek a dika-jegyzékek. Talán Márton, vagy István költözött vissza öregségére a szülői házba? 1809-ben a közös udvar 1. lakóházában még mindig id. Nagy Mihály lakott, fiútestvért azonban már nem