Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
megjeleníthetősége, hanem a berendezés megvalósíthatósága is. A lakók életmódjára, a tárgyak elhelyezkedésére, használatára még sikerült adatokat gyűjtenünk, sőt, a házzal együtt a benne lévő, a múzeumban felhasználható berendezési tárgyakat is sikerült megszereznünk. Noha a tájegység legkorábbi objektumának egy kései periódusát tudjuk csak bemutatni, a ház lényeges elemei, az alaprajz, a tüzelőberendezés, a födém és a tetőszerkezet nem sokat változtak az eltelt évszázadok során, mint ahogy a lakók életvitelében is bizonyosan sok olyan sajátosság fedezhető fel, amely a korábbi periódusokban is.jellemző volt, így be tudjuk mutatni az emeletes istállóbeli priccsel azt a hagyományt, hogy a család fiatal férfi tagjai rendszeresen az istállóban (nyáron pedig a pajtában) háltak. Ez teszi többek között érthetővé, hogyan fért meg annyi generáció, annyi ember egy házban. Ugyanakkor utalni tudunk a ház életének korábbi szakaszára is. A konyha kamra felőli falában vaklukként tovább élő kályhanyílás, a vizespadként hasznosított tüzelőpadka sejtetik, hogy a kamra valamikor szobaként funkcionált. A ház és lakói életének részletesebb ismertetése természetesen egy katalógus feladata. A nyirádi házzal és berendezésével egy életforma, egy lakáshasználati rend legvégső, 20. századi kicsengését próbáljuk visszaidézni. A házat a múzeumban a katolikus templom melletti telken kívánjuk felépíteni szoba-konyha-kamra-istálló alaprajzzal, az első három helyiség előtt harántboltöves tornáccal. A konyhában rekonstruáljuk a füstöskonyha tüzelőberendezéseit, az első szobában felépítjük a kupolás záródású, kívülfűtős zöld szemeskályhát. E periódusnak megfelelően a konyhába visszakerül a felezett ajtó, a födémen kialakítjuk a füstnyílást, visszaállítjuk a kemence melletti falon a vaklukat. A kamrában nem építjük fel a szemeskályhát, de a kályha fűtőnyílását vaklukként elfalazva kiképezzük, előtte a padkával, amelyet vizespadként mutatunk be. Visszaállítjuk a kamra és az istálló eredeti méretét, a konyha és a kamra eredeti ajtónyílását. Rekonstruáljuk az istálló keresztmestergerendás födémét, analógiák alapján képezzük ki korábbi egyszárnyú ajtaját. Benne az egykori lakók elmondása alapján helyezzük el a jászlakat, az emeletes priccset (28. kép). A ház homlokzatait a bontáskor regisztrált vakolatdíszekkel látjuk el, fehérre meszelve, szürke lábazattal. Az ablakokat a szoba udvari ablakának megfelelő méretűre szűkítjük, a régi ablakok ui. ilyenek voltak az adatközlők emlékezete szerint. A hatszemű ablakszárnyakat négyszeműekkel pótoljuk. Minthogy a lakóházat egyes portán építjük fel, véghomlokzatát a hátsó homlokzathoz hasonlóan szürkés, höbörcsös vakolattal látjuk el. A porta kerítetlen lesz, s elhagyjuk a gádor utcára vezető deszkaajtaját is, kibontva az eredeti nyílást. A portán felépül a pince - a méhes nélkül - földdel fedett boltpinceként, továbbá egy hidas, és a szín. A telek végébe keresztben álló egyes pajtát tervezünk környékbeli analógiák alapján, minthogy ilyen pajták, ha kis számban is, de Nyirádon is előfordultak. A meglévő ikerpajta tervezett falkutatása még feleletet adhat arra a kérdésre, hogy a pajta már eredetileg is így épülte, vagy toldással nyerte el mai formáját. A ház berendezésével a középparaszti szinten élő sokgyermekes katolikus család életét fogjuk megeleveníteni a századforduló és az első világháború közti években. 62
