Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
10. kép. A nyirádi lakóház bontáskori alaprajza. SZÁLAI András rajza szarufaközt hidaltak át, a tető így a zsúpkévék leszedése után hepehupás, szabálytalan "tetősíkokat" mutatott (12. kép). A már erősen korhadt, és a konyha feletti padlásrészen vastagon kátrányos fedélfák és lécek a tetőszerkezet régiségét igazolják. Csupán az istálló feletti tetőrész volt új, ezt azonban teljesen a régi mintájára készítették, de már fűrészelt fenyőfa lécekkel. Héjazat Az épület kettőzött zsúppal volt fedve, amely a gerincen eredetileg szegessel záródott. A tető megújításakor azonban elhagyták a szegest. A tető zsúpozását a ház gazdái, a Nagy testvérek végezték. Felépülésekor még bizonyára nem zsúppal, hanem taposott szalmával fedték a házat, hisz 1802-ben a sümegi uradalom nyirádi épületeit is majdnem mind szalmával 11. kép. A konyha keresztmestergerendás födémé és az udvari fal füstjárta tapasztásrétege. MNÉA N-52 565. fedték. A zsúppal való fedésmód csak a múlt század első felében terjedt el. 56 A tető fedéséhez háromféle giccát használtak: az eresznél, a legalsó sorban a vastagabb, rövidebb, tövükkel lefelé felkötözött gyalog-giccákat, amelyek végét falapáttal, lapickával verték fel, hogy az alja szép egyenes legyen; a következő sorokban péntölös giccákat, amelyeket kalászos végükkel lefelé kötöztek fel; végül a szegély giccákat. A giccákat hosszúnyelű villával adogatták fel a tetőn dolgozónak, aki térdével vagy lapickával jó szorosan egymáshoz tömörítette őket. Majd a giccákat alkotó babákból egy-egy csomót kivett, azt megvizezte, megcsavarta és átcsavarva a lécen, a végét késsel vagy kévekötő fával a giccákat összefogó szalmakötél alá dugta. A hosszú szegélygiccákat késsel elfelezték, majd fordított V-alakban a földhöz verve megtörték, s így szorosan egymás mellé a tetőgerincre helyezték őket, hogy lelógó végük a két tetősíkra simuljon. A szelemen fölé, a szegélygicca hajlatába előbb sima szalmát terítettek. Ezután a szegélygicca mindkét, a tetőre ráfekvő végéből egy-egy maréknyit vettek, s megvizezve, megcsavarva befonták vele a szegélygiccák tövét. A következő giccából mindig hozzátoldottak a zsúpkötélhez. A gerinc két végén egy-egy 50-60 cm hosszú karót, nyársat szúrtak az utolsó gicca sörtéjébe, és e köré tekerték a szalmakötél végét. Ezt az oromdíszt babának nevezték. A zsúpozást a faluban specialisták végezték, a családtagok a zsúpkévék elkészítésénél, feladogatásánál segédkeztek. A Nagy családban azonban akadt hozzáértő ember, aki a tetőn dolgozott. Alaprajz A lakóház bontásakor szoba-konyha-kamra-istálló alaprajzú volt, első három helyisége előtt pilléres, harántboltöves tornáccal (14-15. kép). Hasonló harántboltöves tornácú épületek régebben gyakoribbak voltak a faluban, mi már csupán egyet láttunk, a Dózsa Gy. u. 60-64. sz. közös udvar egyik közbülső lakóházát. 57
