Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

H. CSUKÁS GYÖRGYI: A nyírádi lakóház a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

H. Csukás Györgyi A NYIRÁDI LAKÓHÁZ A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMBAN A Nyirád, Dózsa Gy. u. 65. sz. alatti ház a Közép-Dunántúl tájegység utolsónak kiválasztott lakóépülete, amelyet 1989-ben bontottunk le. Azóta újraépítési javaslata is elkészült.

1 A nyirádi lakóházzal kapcsolatos kutatások eredményeit azért láttuk érdemesnek közreadni, mert tanulságosan szemléltetik a szabadtéri múzeumokban folyó épületkiválasztási, bontási munkát, továbbá az újraépítési javaslatot, tervezést előkészítő, alátámasztó családtörténeti, építéstörténeti vizsgálatokat. Indokolta témaválasztásunkat az is, hogy a nyirádi lakóház esetében szerencsésen találkoztak azok az adottságok, amelyek a településtörténeti, építés- és családtörténeti vizsgálódásokat lehetővé tették: 1. a ház építtetőinek neve és az építés dátuma olvasható volt a ház egyik mestergerendáján; 2. a házat építése óta ugyanannak a családnak leszármazottai lakták; 3. Nyirádra vonatkozóan elég gazdag levéltári anyag maradt fenn. Ezeknek a-sajnos nem minden múzeumi objektum esetében meglévő - adottságoknak köszönhető, hogy a nyirádi porta és lakóinak sorsát 1754-től, a ház felépülésétől fogva szinte napjainkig nyomon kísérhettük. Az egy épületre, egy családra koncentrálódó vizsgálatainkat természetesen az egész falu településrendjébe, társadalmába ágyazottan végeztük, ügyelve arra, hogy a vizsgált portánál megfigyelhető tendenciák hogyan érvényesültek általában a faluban. így sikerült olyan folyamatot megragadni és konkrétan bemutatni, mint a közös udvarok kialakulása, ami viszont Nyirádnál sokkal szélesebb területen jellemző volt: a Buda-környéki német falvaktól (Budakeszi, Hidegkút) Fejér, Veszprém megyén át Burgenlandig számos településen megtaláljuk a nyomát, kisnemesi, jobbágy- és német telepesfalvakban egyaránt. Épületkiválasztás A Közép-Dunántúl tájegység viszonylag kisszámú parasztportával, szakrális és ipari jellegű objektumokkal, külterületi építményekkel idézi fel a Bakony és a Balatonfelvidék népének életmódját, gazdálkodását, társadalmi, vagyoni, felekezeti viszonyait és a vidék jellemző kőépítészetét.

2 A kiválasztott porták társadalmi csoportokat, életmódokat reprezentálnak, így az épületkiválasztás szempontjai sem lehettek csak építészetiek. A már kiválasztott lakóházaink egyike egy módos, református kisnemesi család életkörülményeit eleveníti meg, a másik egy kisegítő háziiparral, fuvarozással foglalkozó, református vallású egykori zsellér-családét, a harmadik egy elsődlegesen szőlőművelésből élő katolikus családét a 19. század közepe és a századforduló közti időszakban.

3 Ebből következik, hogy a hiányzó negyedik telek épületei középszintű parasztgazdaságot kellett, hogy reprezentáljanak. Mivel tájegységünkben katolikus templom és temető bemutatását is tervezzük, a megfelelő felekezeti arány biztosítása miatt csak katolikus család portája jöhetett számításba. E kritériumoknak megfelelve kellett olyan megfelelő tájolású épületet kiválasztanunk, amely építészetileg nem ismétlése a már meglévőknek, sőt, mint a tájegység utolsónak kiválasztott lakóháza, tartalmazza mindazokat a táj népi építészetére jellemző épületszerkezeti, formai elemeket, amelyeket az eddig lebontott épületekkel még nem sikerült bemutatnunk: ilyen a keresztmestergerendás födém és a harántboltöves tornác. Fenti elvárásoknak mindenben megfelelt a Nyirád, Dózsa Gy. u. 65. sz. lakóház (1. kép). A szoba-konyhakamra-istálló alaprajzú épület első három helyisége előtt mellvéd nélküli, harántboltöves tornác húzódott. A szobában, konyhában és a kamrában keresztmestergerendás födém volt. A konyhai bárdolt tölgyfa mestergerendán felirat utalt a ház építési idejére és építtetőire: „NAGY GYÖRGY MIHÁLY ÉS MÁRTON FIAIVAL ÉPÍTETTE MELYBEN AZ ÚR JÉZUS DICSÉRTESSÉK AMEN 1754 DIE "21 SBRIS".

4 A ház minden helyisége a tornácról (gádor), illetve az udvarról nyílt. Zsúppal fedett nyeregteteje szelemenes tetőszerkezeten nyugodott. A szelement a csúcsfalak, egy belső csúcsfal és a közfalak feletti hegyesszögű ollószárak tartották. A szelemen az alátámasztások felett toldott volt. A ház utcai homlokzatát simított vakolatszalagok keretezték, illetve tagolták. A függőleges vakolatsávokkal kialakított mezők sikeresen enyhítették az egyablakos utcai homlokzat aszimmetriáját. A ház macskalépcsős oromzatát vakolatdíszítés ékesítette: a két, szalagkeretes padlásablakot és a köztük emelkedő keresztet alul vízszintes vakolatszalag kapcsolta össze, melyről harangocskák és cseppdíszek csüngtek le. A ház lakóinak felekezeti hovatartozását jelző kereszt alatt feliratos mező található, melyen az évszámot és feliratot már lemeszelték. A ház udvari homlokzatát a pillérek mélyített vakolattükrös külső felületei tették díszessé.

5 Igaz, akadtak a háznak "szépséghibái" is: tüzelőberendezéseit elbontották, az egykori füstöskonyhába mászókéményt húztak, s nem csekély problémát jelentett az a tény, hogy a lakóház közös udvaron állt. A helyi körülmények ismeretében azonban "jobb" épületben úgysem reménykedhettünk, már azt is jelentős eredménynek könyvelhettük el, hogy az egykori tüzelőbe-