Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BALASSA M. IVÁN: A mándi református templom története

szószékkoronáról már első pillantásra is látszik, hogy egy kéz műve, így - mivel időbeli akadálya sincs - az előbbit is Vasvári Ódor Gábor munkájának tekinthet­jük. 22 Az időbeli egyezés a szószékkorona és a koporsó fel­irata között - 1790, illetve 1791 -, a feliratok azonos jellege arra vall, hogy a mennyezet is az ő keze munkája lehet. Ezt erősíti meg az 1799-ben készült hermánszegi mennyezet, melynek építési körülményeit a templom keleti zárófalán elhelyezett festett felirat örökítette meg: „. . . Ep/pitették ez Urházát, T. Kas/sai Sámuel Prédikátorságában/ V. Ódor Gábor Asztalos mes/ter ál­tal 1799-ben.' ,23 Ebbe a körbe tartozik még az 1792-ben elkészült mennyezet Túrricsén, ahol a koporsó kialakí­tása is teljesen azonos a mándival. 24 A milotai templom feliratát azért érdemes idézni, mert szinte szó szerint követi a Mándon találhatót: „EZEN ISTEN-HÁZA ÉPÍTTETETT A RÉGINEK HELYÉRE A FELS. KIR. CONSILIUM ENGEDELMÉBÖL, A NEMES MILOTAI REF. SZ. EKKLESIA KÖLTSÉGÉN, ISTEN DICSŐSÉGÉRE 1793. MÁJ. 23. Újíttatott 1893. MÁJ. 23." 25 Talán ide sorolható Tarpán a református templom mennyezete is, melynek elkészülte 1782 és 1797 közöttre tehető, 26 bár magam inkább a későbbit tartom valószí­nűnek. Ezeknél a mennyezeteknél Vasvári Ódor Gábor az új „divat"-ot követi, az erőteljes tagolással kazettákra osz­tott mennyezet mezőit nem virágornamentikával díszíti, hanem sötétkék alapon arany csillaggal ékíti és a tagoló­bordák találkozásához többszínű rozettákat helyez. A templombelsők kővetkező meghatározó eleme a karzat, vagy karzatok. TOMBOR Ilona a következő­képpen jellemzi a mándiakat: „Az egyik 4 táblás; egy­forma táblákkal, melyeket festett, plasztikus indakeret díszít, a sarokban kihajló csigavonalakkal és azokon át­bújó karikával. Minden sarokba egy-egy csipkézett szélű négyszöget festettek, amely rátétszerű hatást kelt. Az egész díszítésmód bőr- vagy fémmunkára emlékez­tet, ahogyan Gilyén Nándor találóan megjegyezte. A táblákat plasztikus pilaszterek választják el, primitív korintizáló főkkel; a párkány festése márványt utánzó. E mértani, illetve építészeti jellegű elvont formák mel­lett néhány szervetlenül odafestett árva fenyőfát látunk. Tartalmi hasonlóságot mutatnak a . . . felvidéki »céd­rusfas« karzatokkal. . ," 27 Nem teljesen egyértelműen a vámosoroszi templomszentélyben lévő karzat hasonló­ságára is utal, amelyről GILYÉN Nándornak az a véle­ménye, hogy ez is Vasvári műve. 28 Ebbéli vélekedését magam is osztom, hiszen mindkét helyen felül erőteljes, színes harántsávozásokkal (márványozással) is hangsú­lyozott párkány zárja a karzat mellvédét. Az oszlopok­kal tagolt felületeknél az oszlopokkal párhuzamosan megszólalásig azonos „ciprusfa" díszítés található. Az már inkább csak a művészi variálókedvnek köszön­hető, hogy Vámosorosziban az oszlopok téglalap met­6. kép. A diadalív és a bejárati ajtó szerkezete a bontások eltávolítása után KOVÁCS István László rajza

Next

/
Oldalképek
Tartalom