Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KLIMOV, K. M.-SURGIN, I. N.: Az udmurt (votják) és a komi (zürjén) népi építészet a l9. század második felétől a 20.század első negyedéig

9. kép. Komi lakóház téli berendezése 10. kép. Komi lakóház főhomlokzata sátortető alatt. Az udvar felé nyitott. Ezekben tárolták a szerszámokat. A permi nyelvek családjához tartozó más népeknél, akik közeli szomszédságban éltek az udmurtokkal, a következőket találták. Uvinszkij kerület, Gyintem-Vanja falu, PETROV, A. K. portája: egyetlen épület, a parasztház szolgált lakásként. A ház négyzet alaprajzú, a falak hossza 5,2-5,8 m, az egyik oldalfalhoz építették a raktárt, így 2,5-2,8 méterrel hosszabbították meg a házat. Mindkettőt fedi a közös sátortető. A bejárat az utcafrontról nyílik. Az ajtó előtt lépcső, egy kis tető nélküli „teraszocska". A ház világítását négy áttörés szolgálta, kettő az utcafrontról, kettő valamelyik oldalfrontról. A résekbe ablak-keresztfát állítottak, kívülről díszes tokborításúak, vagy csak simán deszkával fedettek. A pitvarból, ahol nincs mennyezet, ajtó vezet a lakóházba. A lakóház is vakfödémes. Az ajtóhoz közelebb eső sarokban áll fa talpazaton az agyagból kialakított kemence. A falakon polcok vannak, ezeken tartották a különböző háztartási eszközöket. A falak mentén lócák vannak. Az egyik sarokban egy kis asztal malomkővel van felszerelve, ez az ún. „kézi malom". A sarokban konyhaasztal áll, továbbá kis szekrényke az edények tárolására. A 20. század első negyedéből fennmaradtak olyan házak, melyeknél egy épületben található meg a lakóház és a nyári lak is. A lakóházat pitvarral együtt építették, a nyári lakot a pitvar másik oldalához csatlakoztatták. Általában a lakóházat építették meg először, majd később toldották meg a nyári lakkal. Ez területét tekintve kisebb, mint a lakóház. A háziak általános tartózkodó helye a lakóház. A nyári lak berendezése ugyanolyan, mint a lakóházé, csak a „kézi malom" hiányzik. Néhol a lakóházhoz közvetlenül építették meg a jószágudvar épületeit is. Többször találkozhatunk azzal a megoldással, amikor a lakóházzal párhuzamosan épülnek a gazdasági épületek. Előfordul olyan megoldás is, amikor a lakóház és a gazdasági épületek összeépítve komplex egységet alkotnak, mintegy körbefogva az egész paraszti portát. Minden egyes résznek külön fedele van, ezek különálló építményként is megállják a helyüket. Ezt a konstrukciót „zárt udvar"-nak nevezik. A komi-permi népeknél, akik a Komi Köztársaság déli határvidékén laknak, ismeretlen ez a szerkezet, rájuk az elöl nyitott udvari porta jellemző. A 19. század végéről fennmaradt irodalmi források megemlítenek egy olyan lakóházformát is, amely egyáltalán nem hasonlít az eddig ismertetett lakóházhoz. Az 1880-1890-es évek határán SZMIRNOV, I. N. a következőket írta: Glzovszkij járásban épségben megmaradt néhány „földpadlós" ház. A házak tetőszerkezete is nagyon leegyszerűsített, tulajdonképpen egy ráma, mely vékony deszkalapokkal van fedve. A házak földszintesek, néhol föld alatti helyiséggel is találkozhatunk, ezt „mélypincének" hívták. A komi-zürjén földön a hagyományos parasztházak nagy többségénél a lakó- és gazdasági épületek egységet alkotnak. Az egy, illetve két lakóhelyiséghez van építve a pitvar-tornác, a gazdasági udvar, az istálló stb. Az épületek összetétele nem egységes. Közülük két típus a többségében komi-zürjén lakta területen lokalizálódik. Az egyik típus a Felső-Vicsega folyó melletti településeket uralta, a másik a Közép-Vicsega vidékén terjedt el. Az első típust nevezzük sziszoljszkij, a másikat pedig vimszkij változatnak. A sziszoljszkij típusú ház belső felosztása a legrégebbi, az 1870-1880-as évekből fennmaradt ábrázolás szerint a következő: rendszerint 12x12 m négyzet alaprajzú, egyik fele lakó-, másik fele gazdasági építmény. À lakóterület két részből áll, négy fallal körülvett, különálló téli, illetve nyári lakóházból. A kettő közt van a pitvar. A lakóhelyiségeket és a pitvart gerendákra építették, a földtől 5-6 „vencov" magasságra. A lakóház falához közvetlenül csatlakoznak a pitvart szabadon hagyva a ház gazdasági részének háromfalú építményei. Ezeket a pitvar magasságának a felénél egy oszlopokon álló födém két részre osztja: a felső a takarmánytároló, az alsó az istálló. Az udvaron egészen közel a széles falhoz még egy-két kisebb istállós-pajta található, a juhok és borjak számára. A ház mindkét részén különálló, alacsony födél van. A lakórészeket és pitvart meredek sátortető, míg a gazdasági épületeket egysíkú tető borítja. A ház főbejárata a pitvar. Előtte az esetek többségében egy vagy több oszlopon álló, sátortető alatt fedett lépcső, illetve tornác van a fal mentén. Néha a bejárat a földszinten van, ilyenkor a lépcsők az épületen belül a pitvarban találhatók. A pitvarból az egyik oldalon a téji, másik oldalon a nyári lakásba nyílik az ajtó. A lakrészek között átjáró van, amely nemritkán teljesen nyitott. A téli lakóház meglehetősen magas, négyzet