Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

SZILÁGYI MIKLÓS: 100 év építkezési gyakorlatának változásai egy kisújszállási gazda emlékezetében

JEGYZETEK 1. Szabó Lukács tudásának és tapasztalatainak teljes felmérésére törekszem - amennyire ez emberileg egyáltalán lehetséges. A feldolgozás - a közzététel és az értelmezés módja az adatfelvétellel és a kontrollanyag összegyűjtésével párhuzamosan alakul ki. Ez a közlemény (mely a társadalom szempontú gazdálkodási- és életmód vizsgálataimnak afféle mellékterméke, nem „célgyűjtés" eredménye) szintén az értelmező közzététel egyik kísérlete. - Vallomásainak megszerkesztett szövegéből néhány rövid részletet már publikáltam: SZILÁGYI Miklós 1990 (Ebben: Hun jár ez a sok csavargó katona, 50-53.); 1992a, 1992b. - Szögletes zárójel között az adatközlő mondanivalóját kiegészítő, értelmező megjegyzéseimet közlöm 2. A göröngyösi tanya a tagosítás és az ármentesített Rét kiosztása után, tehát az 1850-es évek előtt semmiképpen sem, inkább az 1860-1870-es években épülhetett (vö. ZSOLDOS István 1988. 31. skk.), és a Nagykunság mezővárosaiból többszörösen megörökített pitaróhaX azonosítható. GYÖRFFY Istvánnak 1942. 123-127. a nagykunsági tanya fejlődési fokozatait felvázoló ismertetése szerint az egyszerű óltanya a kint telelő asszony igénye miatt alakult kétosztatúvá. Ez a megfogalmazás persze nem azt jelenti, hogy a pitarólból nyíló szoba minden esetben utólagos hozzátoldás lenne. VARGHA László által az 1930-as években felmért, a karcagi határban ekkortájt még nem is túl ritka (bár kisebb-nagyobb mértékben átépített, toldalékokkal bővített) pitarólak mindenesetre kéthelyiségesnek épültek (VARGHA László 1940. 22. skk.; MISKOLCZY LászlóVARGHA László 1943. XXXIII-XXXV.) 3. GYÖRFFY István 1942. 127. és III. tábla egy olyan karcagi tanyát mutatott be, melynek kéménye „csapó ajtóval el is zárható, hogy a meleg ki ne menjen rajta". - Az ilyen megoldás nyilván kevésbé volt tűzveszélyes, mint az, amelyről a Kisújszállás és Vidéke V. 1897. márc. 7-10. sz. 2. egy tűzeset kapcsán hírt adott: a gazda a városba jött a tanyájáról, és 5 lovát serdülő fiára bízta, „ki a vacsorát az istállóval egybeszakasztott konyhában megfőzvén, a parazsat a kulinába beseperte, s hogy az istálló minél melegebb legyen, a kéményt szalmával bedugta", majd elment a szomszédba. 4. Vö.GYÖRFFY István 1942. 123., 125-126. ismertetését a nagykunsági tüzelős ólakról, különösen pedig BARABÁS Jenő összefoglalását a tanyai istálló tüzelőberendezéseiről a „Szolnok megyei néprajzi atlasz" kommentár-kötetében: SZABÓ László-CSALOG Zsolt 1974. 248-250.TÁLASI István a Sz. L. által ismertetetthez hasonló tüzelős-istállót mutatott be a Kiskunságból: (1936. 142.), mely - véleménye szerint - „régebbi állapotot őrzött meg, mint a nagykunsági tanya ólja". 5. Sz. L. első feleségének nem volt fiú testvére (ketten voltak lányok), ezért apósa házához költözött, tudomásul véve, hogy nem irányíthatja a gazdálkodást. A fiatal házasok önállósodási törekvését fejezi ki ez a tanyára költözési kísérlet, majd a turgonyi tanya felépítése, s a huzamos kiköltözés, melyet az após a gazdálkodástól való visszavonulás lehetőségeként fogadott el: földjének egy részét, majd teljes egészét (persze szóbeli szerződésben szabályozott feltételek mellett, majdnem úgy, mint egy idegennek!) átengedte használatra vejének és lányának. 6. Sz. L. részletesen szólott az ún. „belső földek" (ahová Turgony is tartozott, s amelyeket a redemptió óta szántottakvetettek) könnyebb művelhetőségéről, termékenyebb voltáról. Apjának a réti földhöz való ragaszkodását a távlatos kalkulálás képességének teljes hiányaként - vagyis maradiságként - értékelte; ő ui. arra bíztatta volna apját, hogy adják el Göröngyöst, s ha kevesebbet is, a „belső földön" vegyenek helyette. A Göröngyösről itt mondottakból kedvetlenséget, kényszeredettséget erezhetni, ami a két határrész valóságos (de az apja konzervativizmusát tudatosan tagadó életstratégiája miatt talán akaratlanul fel is nagyított) értékkülönbségével kellően magyarázható. 7. GILYÉN Nándor érvelése szerint „az istállók alaprajzi elrendezése elsősorban a jászlak elhelyezésétől függ." Miután lényegében ezeket a jászol-elhelyezési változatokat ismerteti, megjegyzi, hogy „területileg egyik sem jellemző, időbeli kialakulásukat még nem ismerjük". (BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 36-37.) A jászlakhoz vö. NAGY Gyula 1975. 252. 8. Összefoglalóan az arcaljászokóX: BARABÁS JenőGILYÉN Nándor 1987. 37. - Lásd még: BANNER János 1911. 133.; TÁLASI István 1936. 144. 9. A közelmúltban készített fényképek nyári jászlakról: SZABÓ László-CSALOG Zsolt 1974. 37-38. kép. 10. GYÖRFFY István (1943. 188-189.) ezt a „leginkább a tanyákon és csárdák mellett található" építményt, mely alatt nyári jászol szokott lenni, állásnak, olyan változatát, melynek nemcsak teteje, de 1-2-3 oldala is van, félszemek írta le. 11. Az akác ültetésének propagandája és támogatása az alföldi erdőtelepítést előíró 1923. évi XIX. tc-kel függ össze. (Vö. KÓSA László 1977. 66.) - Sz. L. ezzel az akácfa-telepítésével magyarázta, hogy ő már nem „vetett ganéval" tüzelt a tanyán (mint a gazdák közül sokan, s az apósa is a városi házban). Elegendő tüzelőt adott az akácos és a gazdaságban megtermett szalma, kukoricaszár (melynek fogyasztható részét a marhák előzőleg lerágták) és a kukoricacsutka. 12. GYÖRFFY István (1942. 56., 82.) a Nagykunság építkezéséről szólva a cigányokat emlegette vályogvetőként, megfogalmazása azonban nem zárja ki, hogy akár maga a gazda is kivethette, amennyire szüksége volt. VARGHA László (1940. 48.) két világháború közt szerzett értesülése szerint Karcagon a vályogvetés „cigánymunka volt régebben, most a 'magyar' is veti s a gazda sem átalja már sok helyt, gyakran még cselédeivel is vetteti." A KISS Lajos (1981. I. 221-224.) által jellemzett hódmezővásárhelyi vályogvetők - számukat 100-ra becsülte - „szegény emberek" voltak, akik átaljában vállalták a munkát. - A vályogvetés munkafolyamatáról, eszközeiről összefoglalóan: DANKÓ Imre 1982. 475^176.; JUHÁSZ Antal 1991b 616-617. 13. Ilyen vályogvető specialistákat sejtet azoknak a helyi újságban megjelent hirdetéseknek egy része, melyek közreadói többezer vályogot kínáltak eladásra. Például Balogh Sándor 1907-ben a Lógó kert előtt kínált 5500 sukkos vályogot (Kisújszállás és Vidéke XVI. 1907. márc. 24.12. sz. 3.) 1921ben 12 000 db új és száraz sukkos vályog. (Uo. XXIX. 1921. márc. 13. 11. sz. 4.) 1927-ben 10 000 db sukkos vályog volt a kínálat. (Uo. XXXV. 1927. okt. 2. 40. sz. 4.) 14. A fentebb idézett újsághirdetések is igazolják, hogy a két világháború közt még collban ( = 2,6 cm) és sukkban ( = 12 coll = 31,6 cm) határozták meg a vályog-méretet. - A vályog Sz. L. közölte méreteihez lásd BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 62. 15. GYÖRFFY István és VARGHA László nem azonos tartalmú híradása alighanem azt jelenti, hogy a nem cigányok vályogvetése ugyanúgy újabb fejlemény, mint Hódmezővásárhelyen: „Mondják, hogy valamikor cigányok is vetették a vályogot, a cigány ma csak tapaszt, vályogot nem vet". (KISS Lajos 1981. I. 224.)