Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
SZILÁGYI MIKLÓS: 100 év építkezési gyakorlatának változásai egy kisújszállási gazda emlékezetében
Gabonatárolási módok Vótak a kamarába tóthombárok, 35 olyan, hogy szíjjel lehet szedni. Olyan nútjok vót nekik, oszt abba belejárt az éle - a másik szílin éle vót -, úgyhogy belement egyik a másikba, osztánhát úgy állították össze. Viszont a nígy sarkán is úgy vót csinálva, hogy ki vót vísve a víginek is, meg az ódaiának is, osztánhát faszeggel vót. Vót itt olyan az apóssomnak, hogyhát 30 mázsa búza belefért! 36 A fél kamarát elfoglalta; olyan teteje vót, hogy nem minden ember emelte fel, olyan nehéz vót, annyi fa vót benne. Ezelőtt a ház előtt is: oda használták a ház elébe (a tóthombárokat). A gangra odatettík a hombárt, oszt teletőtöttík búzával. 37 De vótak beípített. . . Berakott hombár vót, beípített, amit nem lehetett olyan könnyen szíjjelszedni. Úgyhogy - nem-tudom - két-három egy izébe. . . 30—40 mázsa búza belefért egy szuszikba. Még úgy is hittak, hogy szuszik. . . Olyan mán vót sok hellyen: jó-gazdáknál olyan vót. 38 Szárazmalmok és szélmalmok Én még láttam az utósó szárazmalmot Kisújszálláson! 39 Lóval vonták, a Jókai úccán, Miskóci kovácsnak a háza van ott, ott vót. Még a Vásár úccán is vót egy, de mán az nem vót üzemképes. Mer' én az Ady Endre úccán laktam, az apámnak ott vót a háza, onnan jártam iskolába, és a Vásár úccán jártam vígig. A Győri úccátúl két házat menni, ott vót a Farkas Elekek házok, azoknak az udvarokon vót egy szárazmalom. Úgyhogy még a nagykerék megvót, oszt mink gyerekik felültünk: forgókomédiáztunk. Egyik toszította, hajtottuk körbe, aztán felültek a gyerekek a keresztfára. Mer' nagy keresztfája vót, a ló húzta körül, körül, úgy dógozott. Még emez üzemképes vót akkor, de akkor mán köleskását hajoltak rajta, mikor én láttam. Ezelőtt, mikor ez a lovas malom vót - aszongyák, hogyhát - ott ganétüzet raktak a malom közepin, osztán ott kosútoztak. 40 Ott kellett az embernek is lenni, mer' a lova is ott vót, a' húzta a malmot, ugye, aztán meg gyött a következő, a'meg megvárta, mán akkor ketten vótak, mán akkor tudtak beszílni mingyán. Még aután a szomszíd is átment - különösen téli időbe, ugye -, akik ott a malom körül laktak, odajártak: a' vót a kaszinó. [Szélmalom], az vót - nem tudom - 12. . . még akkor Kisújszálláson. Még abba én is deráltattam, [mikor] fiatalember vótam. A vásárszílbe, ottan. . . kettő. .. a temetőnél, három, itt is vót egy, nígy, a fene tudja. . . Kábáié: öt. . . kint a' izénél: hét. . . még vót vagy 10 akkor. 41 De én azon csudálkoztam: akkor mán mind a három gőzmalom megvót! Hát a gőzmalomba inkább őröltek, emebbe meg, a szélmalomba deráltak. A' vót a helyzet, hogyhát a szélmalom csak akkor tudott menni, ha szél fútt, mán a gőzmalom meg, amikor az ember akarta. Én is sokszor őrettem a szélmalomba: ócsóbb vót. Ríszibe csinálta az is az őríst, de nem emlíkszek mán, hogy hányadán őrölte. Azt tartották abba az időbe, hogy a gőzmalom nagyon sebesen hajtja, és ígeti a termínyt, míg a szélmalom lassabban megyén, és nem ígeti. Én nem állítom oszt, hogy ígette-i vagy se. Én nem láttam, hogy ígette vóna. Egy vót itt - akkor úgy hittak, hogy pitlés-malom 42 az szitálta, annak vót szitája, a többibe [t. i. az általa ismert szélmalmokban] nem vót, azok csak megderálták. Hát még az is olyan szitálás vót, hogyhát még elíg barna vót, korpás, de mán nem együtt gyött le, kétfelé vette. Még otthon oszt az asszonyok újraszitálták azokat a liszteket, akiket a szélmalom csinált. Mondjuk, amit a gőzmalom csinált, az mán háromfele vette, ott mán nem kellett semmit se csinálni. Téglaégető cigányok Gál Jánosnak a veje vót Bárán doktor, a' csináltatta neki a szanatóriumot [az 1930-as években], ami most az orvosi rendelő. 43 Ott vetettík neki még a téglát is kint a tanyán. Odavitt vagy két cigáncsaládot, akik csinálták a téglát, meg ki is ígettik ott, minden, cakli-pakli, úgy hordták haza. 44 Ott vót a tűzrevaló, mer' vót szalma bővön, osztánhát szalmával ígettik ki azokat a téglákat. Összerakták azok áztat, olyan takarosan összerakták kúpba, kívül meg be is tapasztották. Hát az a legszílső sor nem ígett olyan jól ki, de mán a beljebb valók kiígtek. Ki tudták azok azt úgy ígetni, hogy szinte megolvadt az a tégla, csepfolyós lett! Egy hétig az alá íjjel-nappal, állandóan, mindig tüzeltek a szalmával. 45 A' vót benne a különbsíg, hogy azokat a téglákat még mámmá is lehet faragni, amit a cigányok csináltak. Ezek a gyáriak nem jó téglák, ezeket nem lehet faragni, ez ha ráüt az ember - annyi felé omlik. . . Mer' nincsen a sár megcsinálva! De azok átkapálták égiszen! Mindig úgy csinálták a cigányok, hogy korán reggel felkeltek, mán még kezdett pitymallani, mán akkor szaladgáltak ott a szérűn. Mer' szípre elsimították azt, ahun ver tik! Úgyhogy 9-10 órára, mire a nap. . . szóval kezdett száradni, akkorára ki vót vetve a napi tégla. Akkor megreggeliztek, pihentek egy kicsit, délután meg a fődet hordták a sárnak megint. Locsolták állandóan! Nem árasztották el a sárt, locsolták mindig locsolóval, aztán átvágták, átkapálták, úgy megmunkálták a sárt. De azok jó téglák is vótak, nem tört a' olyan könnyen, mint e', amit a gyár csinál, mer' a száraz főd úgy megyén be a gép alá, ott locsolja a gép maga, amit most csinálnak. Akkor: mikor csinálták, mindig homokozták, mint az asszony a tisztát. Mer' rendes asztalok vót nekik, tajicskával feltolták a sárt az asztalra, aztán - tudta mán azt pontosan, nemigen kellett abbúl levenni - belecsapta a vetőbe, vót egy kis deszkája, avval lesimította, szaladt vele a sorba, osztán kiborította. Visszament, meghintette homokkal a vetőt, osztán így ment gyorsan. Gyorskezűek vótak azok, megtanulták. [A tetőcserépnek való sarat] még jobban megcsinálták: annak valósággal megőrtík a fődet. Vót olyan kerek izéjek. . . lovat fogtak a rúdra - olyan hosszú rúdja vót - oszt járt a ló körül, körül. . . Mit mondjak. . . olyan csavarizé vót a belsejibe annak a sár-csinálónak, az ódaIán meg egy lyuk vót, osztán hanták bele, a sárt a'megkavarta ott, a másik ódaion jött kifele, oszt kapával hanta. 46 Úgyhogy két-három sorral lederálták a cserépnek valót, úgy megmunkálták. Még a fődet is meg kellett neki nagyon választani, mer' vótak olyan fődek, akikbe vótak olyan fehír kavics-félík, osztán a tűzbe az szijjelrobbant, oszt lyuk lett a cserépen. A cserepet is oszt avval ígettik, a téglával: közzé rakták az ígetőbe a cserepet. A kutatást a 3109. sz. OTKA-téma részeként végeztem
