Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

41. kép. Lakószint alatti présházbelső. Kővágószőllős (Baranya m.), Dózsa Gy. u. 5. a. Vörösbor feldolgozásának eszközei, b. Középorsós alulhajtós borsajtó (1850). (KECSKÉS Péter felvétele F. 2502. és 2500.) dés következtében az épületállomány jelentősen megnőtt. Ez 1750-1850 közötti időszakban Zala és Somogy megye több szőlőhegyén az épületek megháromszorozódását jelentette. Az épületek egységesedésének folyamata a múlt század közepe után indult meg, ami a föld alatti bortárolás előnyben részesítését hozta magával, a présházas lyukpincék és kétszintes szőlőhegyi épületek tendenciaszerű növekedését, különösen a baranyai, tolnai és mezőföldi területeken. A nyugati tájakon, Somogy nyugati részén, Zala és Vas megyékben a felszíni bortárolás dominanciája megmaradt. Ezt a gazdasági és építészeti fejlődést akasztotta meg a Dunántúlon a filoxéravész (1885-1890). A szőlőkultúra e „rövid századát" másfél évtizedes pangás követte, s azután az épületállomány fokozatos pusztulása következett be, amit felgyorsított a „szőlőhegyi üdülőövezetek" kialakítása. A Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjai tehát elsősorban az 1880-1890 körüli állapotokat mutatták (1. és 2. kép). Összesítő térképünkön (44. kép) az 1850 körüli épületállományt igyekeztünk rögzíteni. Eszerint a présházpincék elterjedésének keleti határa a Siófok-Dombóvár-Szigetvár-vonal, északnyugati sarkát a KőszegPápa-Tapolca háromszög alkotta, délnyugaton átnyúlt Burgenland és Stájerország területére, illetve a Murán túlra, Szlovéniába és Horvátországba, továbbá a Dráván átlépve Szlavóniába. E nagy terület nyugati és középső részén megmaradt a borona- és gerendavázas építkezés túlsúlya a közelmúltig, míg a keleti vidékeken föld-, sár- és vályogfalú présházpincék épültek a 19. század elejétől. A térképek összevetéséből kiviláglik a présházas 42. kép. Kétszintes, présházas boltozott pince. Kővágótöttös (Baranya m.), Belsőhegy (1850). FAN 1205.