Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

A parasztházak néprajzi feldolgozásaiban mindenesetre csaknem kizárólagos megoldásnak tűnik. Egyébként Vitruvius (De architectura II.) már arról értekezik, hogy a Fekete-tenger mellékén szokásos a gerendák csapolá­sának ez a módja. Másrészt az említett övezetektől ugyancsak távoli szkíta fejedelmi sírokban (a kínai határ­övezetben) több mint kétezer éve ilyen ácsolatúkat ké­szítettek. Ezek tehát túlságosan nagy távolságra vannak egymástól ahhoz, hogy genetikus összefüggéseket lehes­sen az építési tapasztalatok átadásával, átvételével kap­csolatban feltételezni. Valószínűleg meg kell elégedni annak belátásával, hogy az emberek sok mindenre rá­jönnek egymástól függetlenül is, ha az célszerű megol­dásnak látszik és egyáltalában nem bonyolult a megvaló­sítása. Észak-Európában azonban a gerendaházak építési kultúrája nem helyi kezdeményezés. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy ez a technológia Közép-Európából jutott északra. A legrégibb leletek ugyanis Közép- és Észak-Európa határövezetében vannak. Alkalmasint az lehet az oka annak, hogy Észak-Európa tartósan megte­lepedett lakói jóval később vették birtokukba Skandiná­o o 18. kép. Gerendaház rekonstrukciója F. C. Lipp szerint. Hallstatt (Ausztria). (Hinz nyomán: MAÖ. 1988: 126.) 16. kép. 1. Kunyhó az almon (Hochobir, Karavanka - Hinz vázlata 1958-ból. 2. Datált gerendacsapolások, Bergen (Norvé­gia 3. Raulandslaft, 4. Findalslaft (Hinz nyomán: MAÖ. 1988: 124.Ï 17. kép. Veremház gerendafallal. Novotrojc­koe (Ukrajna) Ljapuskin nyomán (MUA. 74:201. skk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom