Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

Klára a fiókos szekrény, a komód elterjedését hazánkban a 18. század második felére teszi, Sopronból 1757es, Kismarjáról 1803-ból, Balatonhenyéről 1802-ből maradt fenn évszámos darab.

50 A fent idézett marcali és barcsi leltárakban padpár nem fordult elő, bár a hátas szék esetleg padot is jelenthetett. Viszont a paraszti leltárakban hangsúlyozottan sorolják fel a padpárokat. A marcali szőlőhegyben az uradalom 1796-ban megvásárolta a helyi vasárus szőlőjét és rangosnak számító pinceépületét, amely szoba-konyhával is el volt látva. A konyhában sütőkemence, szenelő kőkemény, a szobában zöld táblás kályha képezte a tüzelőberendezést. A bútorok közül megvételre került két kékre festett fenyőfa asztal, három hátasszék, egy festés nélküli 14 fogú fogas, három feketerámás „fehér" szentkép és egy hasadt tükör.

51 Az alsósegesdi Nagy József asztalos készletei között 1817-ben összeírtak egy félig kész és egy kész sublótot, valamint említettek két darab Galge-fát.

52 Ezt a somogyi németek használták párban, a kisgyermeket lepedőben fektették függőágyként úgy, hogy a lepedő a Galge-fára volt rákötözve,

53 mezőn dolgozó anya így látta biztonságban kicsinyét. Somogy megyéből ez ideig a mernyei uradalom anyagából való ún. Orphanalia iratcsomó az, amely aránylag korai időből (1800-as évek eleje) viszonylag részletes paraszti leltárakat tartalmaz. BENCZENE NAGY Eszter ismertetett először néhányat közülük.

54 Összevetette a kanizsai városi polgárok bútor- és eszköztárával és megállapította, hogy nagyjából azonos színvonalú ezekkel a somogyi jobbágyok tárgyi kultúrája. Az elkerülte a figyelmét, hogy a mernyei uradalom falvainak nagy része a Külső-Somogy, s a Vízmente területén helyezkednek el. A megye más vidékeihez képest ennek a területnek lakói előrébb tartottak gazdálkodásukban már a 18. század második felében is (szántóföldi területek növekedése, háromnyomásos gazdálkodás uralkodóvá válása), ennek megfelelően több, rangosabb gazdasági épület, több tárolandó készlet jellemezte a 19. század elején a falvakat. Előrébb tartottak az építkezés színvonalában, lakáskultúrában (kétszobás lakóházak, ún. tiszta szoba kialakulása), a viselet kiszínesedésében (a posztóruházatot előbb vette át a férfilakosság, gyári kartonok, színes szövetek előbb kerültek bele a női ruházatba).

55 Alig fordult a bútorok között elő a szobaberendezésben az itteni vagyonszámbavételek esetében ácsolt láda, elsősorban zsellérasszonynál (egy szekrény fa láda), egyébként csak kamrában, ahol esetleg hombár a neve, ha gabona vagy liszt van benne. Mindenütt általános volt a láda, de egyre inkább szerepelt az almárium, sublót, esetenként a fennálló almárium is. Ruszti János öszödi hajdúnál 1801-ben összeírtak lágyfábul való sublótot, Vajda Ferenc mernyei jobbágynál 1833-ban almáriumot, az öszödi alsó Boda Péter egész szessziós jobbágy kétszobás lakóházában három darab fennálló almáriumot áraztak 1847-ben.

56 Fennálló kétajtós szekrények divatba jöttek Somogyban a német falvakban is már a reformkorban. A Rippl-Rónai Múzeumba GÖNCZI Ferenc gyűjtéseként bekerült Ecsenyből egy 1833-as évszámmal ellátott, kék alapúra festett szekrény

57 (7. kép), bár évszám nélkül van még kékre festett sarokpadpár, fogas és más fennálló szekrény is ebben az együttesben. A fogasról azt írta GÖNCZI Ferenc, hogy bonnyai mester munkája.

58 Hasonló kékre festett és virágozott bútorzat volt divatban a külső-somogyi német falvakban Bonnyán, Somogydöröcskén, Szorosadon is, de a belső-somogyi Szülőkön is.

59 A megye nyugati és déli felében a 19. század 30-60-as éveiben zajlik még az ácsolt láda és asztalosláda váltása. Ebből az időből való a 2. és 3. képen látható két láda. Az 1830-as évektől megszaporodtak az évszámos, a fűrészelt, festett puhafából való menyasszonyi ládák. Esetenként ebben az időben ácsolt ládára is került évszám, mint egy darányi ládára az 1835-ös évszám.

60 Az 183040-es évek évszámával ellátott somogyi ládái között több készült a megye északkeleti része megrendelőinek,

61 a zselici és belső-somogyi falvakban használt ládákra inkább az 1850-es években került évszám (vő. 4. és 8. kép).

62 A Dunához közelebb eső területeken (Vízmente, Külső-Somogy) több olyan menyasszonyi ládát szereztek be, amelyeken vésett-faragott és festett dísz is volt, míg a megye többi részén inkább a csak festett díszűek voltak divatban. Abban viszont egységes volt a megye parasztsága, hogy a sarkos szobaelrendezés sokáig általános maradt, még az ún. szép szobák megjelenésekor is (5. kép). Érdemes felsorolni tehát az említett külső-somogyi és vízmenti falvakból előkerült jobbágyparaszti leltárak bútoranyagát: 1805. Vincze István mernyei jobbágy: „. . . rongyospóla (teknő), szentőtvíz tartó, kalánytartó kalányostul, mosólapicka, kis tükör, kis feszület, faszék (2 db), hitvány fogas, fogas (3 db), padszék, kép (4 db), hatos szék, rongyos nyoszolya, rongyos láda, tálos, asztalfia, hitvány asztal. . ." ágyneműk: „kóc lepedő, lepedő (2 db) párna (2), vánkos (7), rongyos lepedő (2), ágyterítő". 1801. Ruszti János, öszödi hajdú: „ágyterítő, nyoszolya, fenyőfából avét asztal, keményfából kisasztal, lágy fából sublót, pipaszár, viaszgyertya, négy képráma, négy sávolyos asztalkeszkenyő, két sávolyos abrosz, öveg lámpás, nyolc kép, kistükör, két gyertyatartó, két fogas, négy szék, egy gyertyamártó, zöld kalamáris, mosólapicka". 1833. Vajda Ferenc jobbágy, Mernye: szoba-konyha-kamrás házban: „két ágy, asztal, láda, almárium, két karszék (?pad), kél fogas. . ." 1835. Vámosi Vendel urasági számadókasznár: „. . kihúzó diófa asztal, két pad puhafából, két hátasszék keményfából, két ágy puhafából, egy ágyba való ágyiruha, tükör, hat tükrös kép, két kiskép, két láda, egy tányérnak és egy üvegeknek való fogas". 1841. Kovács testvérek: egy és 1/4 szessziós jobbágyok Attala (előzőleg volt már egy osztozkodás): „hitvány hombár (2), asztal, pad (2)." 1841. Sütő testvérek hárman, egy szessziósok, Mernye: „lisztes hombár, szecskaláda, keményfa asztal, két karszék, négy hátasszék. . ." 1847. Alsó Boda Péter egész szessziós jobbágy kétszobás lakóházában: „három darab fennálló almárium, két asztal, két-két hátas pad, egy nagy ruhás láda. . . kamarában három fa hombár. . .". Kevésnek tűnik az ágyak száma, még ha azt is beleszámítjuk, hogy a rosszabb minőségű ágyakat nem vették figyelembe. De nem is mindenki aludt ágyban. Richard BRIGHT az 1810-es években a taranyi méhészházról leírta, hogy egy magasra vetett ágy volt, amelyről éjszakára a családtagok számára a földre terítették az ágy-