Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

reléséhez szükséges bőrkorbács. Az ajtóval szemben pipatórium, tükör, falióra, Rákóczi, Apafi fejedelem, Verbőczy portréja és családi képek függenek. Somogyból szegényebb köznemesnek ilyen részletes szobaleírása nem ismert a 18. századból, de a Keszthelyen és környékén lakó zalai köznemesek vagyonleltárai tartalmazzák szinte mindezeket a fentebb részletezett elemeket.

39 Úgy tűnik, hogy a festett bútorféle szerepe sokkal nagyobb volt még ebben az időben. HOFER Tamás is írt erről a keszthelyi inventáriumok kapcsán.

40 Erre mutat a somogyi anyag is, mind a hagyatékok, mind az asztalosáruk limitációi. Az 1775. évi árszabás nem terjedt ki az asztalosok által az időben gyártott összes bútorfélére, csak a hátasszékre, ágyra, bölcsőre, mángorlóra. Valószínűleg inkább irányjelző volt a mestereknek, akik pontosan tudták, melyik bútorféle készítése mennyi időbe, munkába kerül és mennyi az anyagköltsége, s a megadott példákhoz viszonyították a többi készítményt: . . .a paraszt ki nem metszett hátasszék (nem áttört, díszes támlájú) 25 dénár, föstött firnajszos hátasszék 40 dénár,

41 közönséges fekete ágy esztergályozott munkára 7 forint 50 dénár, közönséges fekete ágy 2 ft, festett fokos bölcső lakatos munkával együtt 2 ft, paraszt sima bölcső 1 ft, ruha mángorló hársfa lábokra 5 ft . . ,

42 A felsorolásból nem derül ki, mi készülhetett paraszti használatra, mi iparosoknak, mi a jobbmódú vagy a szegényebb köznemességnek. Mindenesetre nemcsak az egyszerű festetlen {paraszt jelzővel illetett) bútorokat rendelhették meg a jobbmódú jobbágyok, mert festett bútorokra valló adatok találhatók a 19. század első felének paraszti leltáraiban, például Keszthely környékén Zala megyében, de Somogyban is. Észak-Somogyban gyakoribb volt a fekete bútor, a németek egyes csoportjainál és az iparosoknál (ezek nagy része is német) a kékre festettek voltak általánosabbak.

43 Az 1793. évi somogyi asztalosáru limitáció a korábbinál sokkal részletesebb, és ez nemcsak a bútorokat, hanem az épületek nyílászáróinak és a kétféle koporsónak („ormos" és „lapos") árait is felsorolta. A bútorok közül sorra vette a következőket: . . . firnáccal föstött hatos szék 50 dénár, négy személyre való föstetlen karszék egy öles 1 ft,

44 firnáccal föstött fogas valahány foga vagyon annyi 2 kr, közönséges fekete ágy sima lábokra, toronynyal 2 ft 25 dénár, közönséges paraszt fehér ágy 2 ft, kisebbnek kisebb az ára, paraszti sima bölcső 1 ft, puha fából első kotsi láda 80 dénár, egy singes láda pléhestül föstve 1 ft 20 dénár, egy réfes láda pléhestül föstve 1 ft 25 dénár, öreg pillangós láda pléh nélkül 2 ft . . ., tehát háttámlás pad (karszék néven) vagy fakanapé, hátasszék, fogas, ágy- és ládafélék különböző minőségben (festve vagy anélkül, vasalással vagy anélkül) szerepeltek a repertoárban. Külön kiemelte a puhafát az utazóládáknál, melyek egészen biztosan nemeseknek, iparosoknak, kereskedőknek készültek és nem a jobbágyoknak. A „pillangós láda" nagy méretben („öreg") menyasszonyi láda lehetett, talán fémes veretű vagy díszítésű, fémes csillogású volt. Mérete, ára arra mutat, hogy jobbmódúak rendelték, míg a másik két díszesebb ládát, a festetteket szegényebbek. 7. kép. Szekrény Ecscnyből. GÖNCZI Ferenc rajza a Rippl-Rónai Múzeum, 8584 lelt. sz. tárgy leírókartonján