Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)
PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben
Knézy Judit KÖZNEMESI BÚTOR-JOBBÁGYPARASZTI BÚTOR A DÉL-DUNÁNTÚLON (A 16. SZÁZAD VÉGÉTŐL AZ 1850-ES ÉVEKIG) A Dél-Dunántúl megyéiben az utóbbi évtizedekben örvendetesen megszaporodtak a levéltári forrásokat közlő kiadványok részben a török hódoltság, 1 de főként a 18-19. század anyagáról. 2 Különösen figyelemre méltóak az életmódra, művelődéstörténetre vonatkozó peres anyagok, inventáriumok 1 és számadások. A jobbágyparaszti bútor tekintetében jó eligazítást nyújtanának a vagyonleltárak, de a paraszti lakosságra vonatkozó, megfelelő részletességű és számú leltár inkább csak a 19. század elejétől maradt fenn. 4 Jó kiegészítő adatok találhatók azonban az úriszéki iratokban, például lopások, rablások körülményeinek leírásában, a lopott áruk őrzőhelyének ismertetésében már a 18. században is. A lakáskultúra vizsgálatában fontos támpontokat adhat a 16-18. században élő köznemesség életmódjának vizsgálata is. A paraszti hagyományos anyagi kultúrában a 19. század folyamán jellemző tárgyak egy részének előképeit találjuk meg (bútorok, tárolóeszközök, szobabeli textíliák), de figyelemmel kell lenni a terminológiai változásokra, amelyek egy-egy kifejezés mögött húzódhatnak (anyag-, forma-, díszítés, rendeltetésváltozás). A török hódoltság alatt nagy mértékben elpusztult iratanyagok közül fennmaradtak olyan várleltárak, számadások, amelyek esetlegesen tartalmaztak ilyen adatokat. A 16-17. században a végvárak gyűjtőhelyei voltak a tágabb környék fegyverforgató férfinépének, nemeseknek, szabadoknak, esetenként jobbágyoknak is. A szálláshely bútorzata elsősorban őket szolgálta, s a szükségkörülmények miatt a kényelem jeleit jóformán hiába keresnénk. Legfeljebb a kapitány szobájában lehettek rangosabb bútorok, edények. A leltárba vett tárgyak nagyobb részét a környékbeli mesteremberek vagy a vár lakói készítették, de kisebb mértékben távoli vidékekről is kerülhettek a várakba használati tárgyak, mint a rézedények, ón-, habán-, üvegkorsók, poharak, kupák, tálak, díszesebb fegyverek, ruhák. A szigetvári vár több évből fennmaradt leltárai 5 és különböző számadásai (1546-65 közöttről) csak nagyon elnagyoltan tartalmaznak bútorokkal kapcsolatos utalásokat. Több évben is összeírtak golyótartó ládákat (4 db) különböző élelemtároló ládákat és szekrényeket (15 db). E megnevezésekben a korabeli és részben későbbi jelentés szerint láda szó alatt fűrészelt, szekrény szó alatt ácsolt technikával készült bútort sejthetünk. Külön is emlegettek négy faszekrényt, több ízben vettek számba nyolc asztalt, három nagyobb és egy kisebb kályhát. Sem padokról, sem székekről, sem ágyakról vagy nyoszolyákról, agyi ruhákról vagy abroszokról nem esett szó. De időnként a számadások hivatkoztak például abrosz vagy más textilek mosására, az eszközök, berendezések javítására. 6 Sokkal részletesebb a zalaegerszeri vár és major magyar nyelvű 1587. évi leltára. Helyiségről-helyiségre menve vették számba a nagyobb értékeket képviselő berendezéseket. A szobák elnevezése abban az esetben, ha különálló helyiségről van szó: ház („várzenész háza, sáfár háza"). 7 A „lisztes pincében" ácsolt ládát: kenyeres zeökrin-t írtak össze, másutt fűrészelt ládákat is például a majorban lévő tejtartó ládát. A lakószobákba más tárolóbútorok is kerülhettek ekkor, például Karai Déneshez pohárszék, a sáfárhoz almárium. RADVÁNSZKY Béla szerint a pohárszék mint fennálló szekrény általánosan elterjedt bútorféle volt főnemességünknél a 15. században. 8 De az almárium kifejezés többféle bútort jelezhetett. VADÁSZI Erzsébet írja: „forrásainkban gyakran előforduló almáriumaink, melyek a nagyszombati (1605) és a tömördi (1682) leltárak szerint is falba csináltak voltak, nevüket a francia armoire = fegyvertár szóból nyerték, mivel eredetileg fegyverek, később okiratok, oklevelek, armális levelek tárolására szolgáltak. . . mindig falhoz kötöttek, falba süllyesztettek, sokszor ajtajuk sincs csak bepolcozottak". 4 K. CSILLÉRY Klára is utal rá, hogy sokfelé a népi használatban is fali téka, fali szekrény az almárium jelentése, 10 Mezőkövesdről közzé is tett egy 1753-as datálású falba mélyeszteti „almárjomot"." Délkelet Zala megyében, illetve Somogy megye délnyugati sarkában szokásos ún. sarokszekrényke (sarokpad fölötti sarokban háromszög alapú hasáb (vagy ötszög alakú), és nem falba mélyeszteti 12 neve Beleznán „ómárjom". 13 VADÁSZI Erzsébet említi, hogy később a ruhásszekrény népi neve lett az almárium. Dél-Dunántúlról ismert például 1670-ből Lendva Alsó-vár inventáriumából: láda formára való armarium körülírású tárolóbútor a tiszttartó szállásáról. 14 Egy 1847-ből való paraszti leltárban szereplő fennálló almárium kifejezés mutatja, hogy még az idő tájt paraszti körökben is létezett másféle almárium is. 15 A zalaegerszegi várban csak a „palotán" volt ekkor kerek asztal^ két padáal, talán kerek volt a helyiség alaprajza is. Másutt a szokásos négyszögű, hosszú, hoszszú nagy asztalok helyezkedtek el. Munkaasztalként szolgált a konyhabeli kenyérsütő asztal. A padok minden lakóhelyiségben párban, hármasával, esetenként négyesével is szerepeltek. Padféle lehetett a hosszúszék is a „hímes szobában". 17 A székek, padok egy része támla nélküli lehetett, mert több helyen kiemelték a hátlapos székeket, illetve padokat: támasztó, támasztó öreg, illetve támasztó hosszú szék, 1 * s talán a táblaszék is háttámlás. Minden hálásra való helyiségben találtak
