Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

két lakóházában állt fonott élű, vályús oldallal ellátott sarkokból és egyszerű tál alakú szemekből épített kályha, melynek oromzatát háromszögletű csempék díszítették.

43 Az Érsekújvár környéki Nyárhíd középkori falu helyéről származnak azok a tál alakú, szögletes és háromszög szájú, redukált égetésű szemek, melyeket Szőke Béla ásott ki.

44 Áttekintve a közel sem teljes felsorolást, azt láthatjuk, hogy a redukált égetésű szemeskályhákat a Dunántúlon, a Kisalföldön, Észak-Magyarországon és az Alföldön használták. Erdély tekintetében a kérdést nyitva kell hagynunk, mert az a tény, hogy a közölt székelykeresztúri szemek között nem volt redukált égetésű, nem elég arra, hogy általánosabb következtetéseket vonhassunk le.

4

' Érdekes egy pillantást vetnünk arra, hogy milyen épületekből kerültek elő a leletek. A kályhaszemek zöme várak és városok ásatásaiból származik. Gyakoriak az ilyen leletek az egyházi épületek - elsősorban kolostorok - ásatási anyagában. Előfordultak ezek a kályhák a késő középkor falvaiban is, de elsősorban az úri házakban. Az Alföldön világosan látszik, hogy a parasztság a bögrés kályhákat vásárolta és használta.

46 Redukált égetésű kályháink tehát a 15-16. században az egyszerűbb úri kályhák közé tartoztak, rangosabb helyeken a melléképületek vagy a kevésbé reprezentatív helyiségek fűtésére szolgáltak. Csempéik zömét négyzetes száj nyílású, tál alakú szemek teszik ki, melyek között gyakran található téglalap alakú változat is. A kályhák anyagára jellemzők a vályús csempék, melyek önállóan vagy sarokcsempék oldallapjaiként fordulnak elő. A kályhák oromzatát egyszerű háromszögletű tálak díszítik. A különböző ásatásokból származó példányokat a kutatók a 15-16. századra keltezik.

47 Recens paraszti kályháinkat vizsgálva azt láthatjuk, hogy a mázatlan, redukált égetésű szemeskályhák használata egészen a 20. századig kimutatható, bár használatuk az utóbbi évszázadban erősen csökkenő tendenciát mutat. Paraszti kályháink csempéi között azonban vályús példányok egyáltalán nem fordulnak elő. Ebből és abból, hogy a paraszti kályhák elég konzekvensen őrzik a tűztér plasztikus díszítésű csempével történő indítását, arra gondolhatunk, hogy népi szemeskályháink nem a galgahévízi típusú, redukált égetésű kályhákból fejlődtek tovább.

48 Összefoglalás Az analógiák alapján a galgahévízi szemeskályhát a 15-16. században használták. Ez a - redukált égetésű szemekből emelt - cserépkályha a késő középkor szélesebb körben használt egyszerűbb kályhatípusának jellegzetes darabja, csakúgy, mint a korábban Külsővaton feltárt és feldolgozott két példány is.

49 A két kályhatípus használatában területi átfedések mutatkoznak a Dunántúl középső és nyugati részén. Nagyobb területen a szerényebb megjelenésű redukált égetésű szemeskályha terjedt el. A két kályhaféle összehasonlításakor az azonosságokon túl bizonyos különbségek is szembeötlők. Az egész kályha külalakjában a formai egyezéseken túl feltűnő a fonott kötélminta következetes alkalmazása. Ez a motívum a sarokcsempék éleinek jóvoltából függőlegesen végigfut a kályha alsó részének sarokélein és a 11. kép. Paraszti boglyakemence belseje feltárás közben. A képen jól látszanak az építéshez használt karók és vesszők lenyomatai. Tiszafüred, DEIM Péter felvétele vízszintes helyzetű, sárból formált párkányok homloklapjain. A külsővati kályhák sarokcsempéin a kötélminta csak jelzésszerű, benyomkodott vonalkákbó! áll, ehhez hasonló a sárpárkányok díszítése is: a friss sárba bottal nyomkodják bele a ferde helyzetű mintákat. Ezzel szemben a galgahévízi típusú kályhák sarokcsempéin mindig két agyagszálból fonják az éldíszeket, az általunk bemutatott kályha párkánya is naturalisztikusabban követi ezt a hatást. A nagy távolságok ellenére az építésmódban is felfedezhetők hasonlóságok. A nagy falvastagság egyenesen a korai kályhák sajátosságának tekinthető. Ezzel összefügg az a jelenség, hogy a beépített kályhaszemek fenekét nem éri közvetlenül a tűz lángja. Itt is és a külsővati kályháknál is felfigyeltünk arra, hogy a szemek közötti tapasztást több rétegben alakították ki.

5

" Az építési fogásokból adódik az a közös megfigyelés, hogy a díszítéseket, párkányokat utólag - nyilván a kályha felépítése után - tapasztják fel, alakítják ki. A tál alakú szemek esetében csak a redukált égetésű csempéknél figyelhető meg a grafitozás gyakorlata. Valószínűleg általános érvényű az a következtetés, hogy e mögött a jelenség mögött a csempék kivilágosodása, illetve ennek az eltüntetésére tett eljárás áll. Az általunk feldolgozott leletanyag sajnos nem visz közelebb a redukált égetésű kályhacsempék kapcsán felmerült „import vagy hazai gyártmány" kérdéskörhöz.

51 Valószínűnek tartjuk, hogy a galgahévízi kályha készítésének időpontjában ezeket a széles körben alkalma-