Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

6. kép. Lakóházak a Fekete-tenger és az Onega-tó közötti területen a 10-11. században (Rappaport nyomán) 7. kép. Lakóházak a Fekete-tenger és az Onega-tó közötti területen a 12-13. században (Rappaport nyomán) hető vissza, még sehol sem fedezhető fel az Alpoktól északra - kivéve a középületeket, a gyarmatosítók villáit és a kaszárnyákat. De a középkorban mind tömegesebb lesz a tégla és a kőépítkezés Északnyugat- és KözépEurópa városaiban. Nemcsak a várak, a paloták, a templomok és a kolostorok épülnek időtálló anyagokból, hanem polgárházak is. Nyugaton itt-ott még a parasztházak falazatába is beépítenek már terméskövet a középkor végén. A gazdasági konjunktúra letagadhatatlanul társul mindenütt a műszaki-kulturális gazdagodással. Hatása érződik még északon és keleten is. A faépítészet Északkelet-Európában terjedőben van, a települések sokasodnak; faházak, ólak, magtárak épülnek úgyszólván egyetlen szekerce segítségével. Az ácstechnika Északnyugat-Európa korábbi átalakulását revellálja. a balta, a fúró és a vonókés csaknem mindenre alkalmas: házak és bútorok, szerszámok és edények mind ezzel a felszereléssel készülnek. Az ácsmunka Az ácsok nem sokat változtattak szerszámaikon az i. e. I. évezred dereka óta a középkor végéig eltelt csaknem két évezreden keresztül! Fákat hasítani és faragni már kőbaltával is tudtak. A neolit földművesek össze tudták illeszteni a gerendákat. Ugyancsak ők jöttek rá arra, miként lehet anyagot és energiát, azaz emberi munkát megtakarítani, ha a gerendákból csak vázat ácsolnak össze, s annak közeit kitöltik vesszőfonadékkal, majd a sövényt sárral betapasztják. Később elhagyták a kőbaltát. De a bronzkorban használt réz és ólom (vagy antimon) drága volt, előfordulásaik kifejezetten ritkák, ellentétben a csaknem mindenütt fellelhető vasérccel. A vas az első olcsó fém a történelembem, a technika őskori forradalma a szerszámok vas alkatrészeinek alkalmazásából áll. Ezzel még a köveket is meg lehetett munkálni. Nemcsak a Mediterráneumban faragták meg az építkezéseknél használt követ. Bretagne-ban vagy Írországban, a kelták máig nyelvet is őrző földjén a legkönnyebben megszerezhető és megmunkálható építőanyag a kő, hiszen a jégkor gleccsermaradványai mindenütt szanaszét hevernek. Aztán itt volt a Német-Síkság és Anglia tőzegje. Hollandia és a fríz tartományok - tengertől összehordott és mesterségesen is magasított törmelékkúpjain sok lakóházat építettek a prehistorikus időkben és a középkorban is tőzegből. Aminthogy ezt találták a legkönnyebben megszerezhető és baltával megmunkálható építőanyagnak Dániában, Dél-Svédországban vagy Norvégia déli részén, Izlandon és Grönlandon is, ahol a vaskort követően nagyon sok lakóházat építettek fel tőzegből. Skandináviában még a vaskorban divatba jött a kővel elegyes tőzegfalak építése, s annyira bevált, hogy a vidéken mindenütt ragaszkodtak hozzá egészen a modern időkig. Ez történt Észak-Franciaországban és Belgiumban is, sőt Angliában, ahol a középkorban - részben a ritkuló faállomány miatt - mind több parasztházat építettek tőzegfallal. Ez a megoldás Északnyugat-Európában mintegy kiegészítette a téglaépítkezést, ezt a délnyugat-ázsiai eredetű technológiát, amit - gyarmataikon - a rómaiak honosítottak meg. A téglaégetők majorokban, városokban és katonai lágerek mellett üzemeltek, eleinte tehát az őslakosság egyátalában nem osztozott termékeik fel-