Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

bályzata az 1826. és 1848. évi javaslatok figyelembe vételével 1852-ben készült el, amely ugyan a kevésbé tűzveszélyes tartós anyagból való építkezést tette szükségessé, ám engedményt is tett: ,.a' tanács belenyugvása mellett ingoványos helyen sövényre, kőkeményre és cserépre" építkezést lehetővé tették. E szabályrendelet is bizonyítékul szolgál arra, hogy a sövényfal igen tartós építmény volt. A kerítést is sövényből csinálták, s ezért meghatározták, a „kerítés szinte a' tanács belenyugvása és a küldöttség kimutatása szerint történendő 's ki ennek ellenére kerítkezik, kerítése mely sövényből font soha se lehet összevágandó 's 10 ft bírságban marasztalandó".

54 A ház karóinak "leállításával" a karók "felnyilalásával" és vesszővel történő befonásával egyidejűleg állították fel a ház két végén álló szelemenágast, amelyre a ház hosszában - a szelemengerendát helyezték. A lakóház választófalára ollóágast állítottak, s így biztosan feküdt a gerenda az ágasokon. A lakóházak többségének nem szelemenágast, hanem ollóágast csináltak, így rendszerint három ollóágas tartotta a szelemegerendát. A sövényfalra sárgerendát fektettek, s ehhez rögzítették a horogfákat. A horogfa a tetőszerkezet fontos része. Vastagabb, kampós faágakat vagy faragott, vékonyabb horgas gerendákat a szelemengerendára akasztották, s az alsó végét pedig a sárgerendához erősítették, faszöggel. A horogfákra kerültek a tetőlécek, amelyeket gúzszsal kötöztek le. Az így elkészített tetőszerkezetre tették a héjazatot (4. kép). A lakóház "felfaragásakor", a gerendázat kifaragásakor készült el a ház födémé is. A szelemenágasos ház födémét nádazat alkotta, amit a padlástérben és a mennyezet részen sárral betapasztottak. Ez a födém ugyan könnyű volt, nem jelentett nagy terhelést, s ezért a szobában és kamrában a helyiség hosszabban fektették le a mennyezetgerendákat, amiket az oszlopvázas falra támasztottak. A ház famunkáinak készítésével is specialisták, ügyeskezű "faragók" foglalkoztak, akik ugyan nem rendelkeztek szakképesítéssel, céhen kívül állók voltak, de értettek az ácsmunkákhoz. Nagykőrösön több faragó működött, s maga a városi tanács is külön alkalmazott faragót. A magisztrátus megbízásából Szél János faragó a város vendégfogadójánál lévő pincét csinálta 1727 júliusában. Ugyancsak ennek a „Szél nevű Faragónak a Konyha csinálásért" fizettek 4 forintot 1727. július 17én. A városi tanács 1783-ban összesen 13 faragó embert foglalkoztatott.

55 A lakóházak többsége ágasfás-szelemenes, horogfás tetőszerkezettel épült fel, és sövényfala volt. Kőrös város bírósága 1780. február 12-én egy házépítés ügyében támadt pert tárgyalt, s a következő kérdéseket tette fel: „Le tett hite utánn vallya meg a' Tanú; Tudjaé, hogy a' melly Házban most Magócsi István lakik, annak a

1 tetejét horogfáival együtt újonnan építette; nem külömben ajtót, ajtófelet, kéményt ujjat csináltatott? Tudjaé; hogy említett Magócsi István a' Házát fel nyilaltatta, és falát ujjonnan csináltatta? A tanú igazolta Magócsi fáradságát a ház építésben, s azt is kijelentette, hogy Édes Attyával Égett Boros Jánossal dolgozott ezen fatens a' Deutrált Házk' végében való Kamra oldalának fel nyilalásában".

56 A forrásadat teljes közlését azért is szükségesnek tartottuk, mert az egy újabb terminológiát említ a falkészítésre vonatkozóan: nemcsak "felállították" a ház fal karóit, de a ház falának "felnyilalása" is történt, mely a fal karóvázának felállítását jelentette. Egy másik tanúvallomásból kiderül 1783-ban, hogy „Néhaj Patonai Mihály halálakor azon kérdésben forgó Háznak a' teteje igen rossz volt annyira, hogy Horogfái is ki látzottak, hanem halála után. . . fia István már kétzer nádazta meg, a

1 Tanú is dolgozott rajta. . ."

57 A horogfák és tetőlécek a saját kézen lévő földbirtokokról is kitermelődtek. A körösi gazda szőlőskertje mellett szilas, tölgyes erdőcske is helyet foglalt, ahonnan megfelelő építőanyagot lehetett kitermelni. Hasonlóan, a mezeikerteken lévő erdők is alkalmas fát szolgáltatta.

58 A városi tanács 1819. február 25-én becsültette fel „Bakos Jósef Ur házánál található Épületek" fedelét. Itt volt "Az Nádas Ház" (kb. 9 öl hosszú és 2,3 öl széles), melynek tetőszerkezetét "az horogfák kormányból" alkották. Az istálló fedele fenyőfából készült, s rajta voltak a "Kormányból való Horog fák."

5g A körösi ház födémét nádból készítették. Öreg Becser András kamrájának padlása nádból készült - derült ki 1783-ban -, ,,'s most is az ujj Házban a' régi nád padlás vagyon" - állapították meg egy tanúkihallgatás során.

6

" A hatóságok tűzveszélyessége miatt-tilalmazták ennek a nádpadlásnak készítését. Az 1774. október 13-án kihirdetett szabályrendelet szükségesnek tartotta, hogy ki-ki „Épületek

1 fedelét olly eszközökből, mellybe a' tűz nem könnyen akad készíttesse; háznak padlását pedig vajog vastagságú gyűrött agyaggal be boríttassa; tűz ellen vetésre épülettye körül eperj fákat ültessen 's neveilyen."

61 Az erősebb falú házaknak - melyek szarufás tetőszerkezettel rendelkeztek -, olyan födémet csináltak, amelyet az említett rendelet szerint is - vastagon letapasztottak. E házak mennyezetét fenyődeszka alkotta, amely nagyobb súlyú volt a nádnál, s ezért is, a ház két falába rögzített keresztgerendákkal támasztottak alá. A keresztgerendák teherbírását az azokat tartó - a szelemengerendához hasonlóan - a ház hosszában végighúzódó, s a végfalban rögzített "mestörgerenda" biztosította. A padlást nemcsak sárral tapasztották le, hanem vályoggal is kirakták. E célra lapos vályogot készítettek a vályogverők, vagy a korsós mesterek. A korszerűbb épületek mennyezetét is vályoggal borították, mint kiderül 1767. szeptember 22-én, amikor a város kifizette Nagy István kőművest a kaszárnyaépület "Stucatur vájogozásért".

62 A házakra, különböző épületekre nádat vertek fel héjazatnak. A nádazással ügyes parasztemberek foglalkoztak. A városi tanács 1656-ban csináltatta meg "Praedikátor Uram" házát, megvette a szükséges "Lécz szöghet", s kifizette a munkásokat is. „Praedicátor Uram hazán Nádat felwerő embernek fizettem fi. 3. dn. 20 mellett lewő leghenyeknek fizettem fl.l dn. 19." - jegyezte fel a számadásbíró. A 19. századból több nádverőt ismerünk név szerint is.

63 A nádverő foglalkozás is a régi gyakorlatnak megfelelően vezetéknévvé válhatott. NÁDVERÖ István 1 forint adót fizetett az 1745/ 46-os pénzügyi esztendőben, beszámítva adójába azt is, hogy „Városháznak tetejét náddal meg kötvén".

64 A tetőfedés legfontosabb anyaga tehát a nád volt, amelyet a Tisza menti helységekből hoztak Nagykőrösre. Egy épület fedéséhez több száz kéve nádra volt szükség. Egy sövény falú, szelemenágasos, szelemengerendás tetőszerkezetű ház fedeléhez 200 kéve nádat készítettek elő 1801-ben.

65 A nád mellett gyékényt is használtak tetőfedésre. A városi hatóság a gyékényt is alkalmas