Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

tett a számadó bíró. Ugyanez év szeptember 1-én „3000. Égetetlen Tégláért vetőnek" fizetett 2 ft 35 dénárt.

7 Téglaégetéssel és kereskedéssel a helybéli tekintélyes nemesek, cívisek, s mások is foglalkoztak/ A város előírta, milyen nagyságú téglát készítsen a téglaégető mester. A szomszédos Kecskeméten a város, mivel kisebbre készítették a kelleténél a téglát, a legvétkesebbnek 12 pálca ütést rendelt el 1813-ban, s kötelezték a méretek szigorú betartására. A város előírása szerint a tégla hossza 1 such (kb. 25 cm), magassága 2 3/4 col, (kb. 7,5 cm), széle pedig 6 "tzol", azaz hüvelyk (kb. 16 cm). Ez a méret megegyezik a körösi tégla méretével. Itt is rátette a tanács a város monogramját (NKV) és az évszámot.

9 A nagyarányú építkezések Nagykőrösön is szükségessé tették a tégla nagyüzemi gyártását. A "hagyományos téglaégetők" nagy mennyiségű téglát gyártottak, mint utaltunk rá. Például a város számadó bírája feljegyzést készített a „Város részére a 1816

ik Esztendőben kiégetett tégla hová lett fordításának", s e szerint 442 900 db téglát adtak el, melynek értéke 8943 ft 30 krajcár volt.

10 Egy 19. század hatvanas éveiből fennmaradt összeírás felsorolja a "tégla vetőket" is, szám szerint hatot: "Várkonyi féle Kemencze", "Beretvás féle Kemencze", "Gazdag Kemencze", "Kiss Tégla Kemencze", "Árendális Kis Tégla Kemencze", "Árendális Nagy Kemencze".

11 A város téglagyára a várostól délre, a vásártér alatt épült fel, s az 1880-as években kezdte meg működését a Vojacsek-féle téglaégető kemence, amely a Pláger és Társa tulajdonát képezte (az 1980-as évekig működött).

12 A földdel való építkezések sajátos módja a hant. A kötöttebb, laposabb határrészen nagyobb gyeptéglát, "hantot" vágtak ki, amelyből a falat építették. Nagykőrösön ezen építkezési módnak emlékét őrzi a határ északnyugati részén Hantháza. E vidéken, így a szomszédos Kecskeméten is, egy tanyai épület kapcsán említik meg 1840-ben.

13 Szeged környékén általános építőanyagnak számított. Nagykőrös szomszédos Nyársapát pusztáján, a ceglédi legelővel határos területen termelték ki a réti mészkövet (oolith), a darázskövet. A vizenyős réti talajban felhalmozódott mészkő építkezésre alkalmas, feszítővas segítségével bányászták ki,

15 s kocka, tégla alakúra vágtak. A kővágás mestermunkának, foglalkozásnak számított. A városban is éltek kővágók, de alkalomadtán idegeneket is megbíztak a munka elvégzésével. A körösi számadó bíró 1733. augusztus 7-én „Kovács András kűvágónak több társával edgyütt 96 öl kűért" fizetett összesen 108 forintot és 87 dénárt.

16 A város támogatta a római katolikus templom építését. Ezért úgy határozott 1782. július 23-án, hogy a már megajánlott és helyszínre szállított 100 öl kövön felül „engedtessék meg hogy a' NKőrösi Catholica Ekklásia építéséhez Czeglédi Plébánus Ur Nyárs Apáthi Puszta határjában a' NKőrösi Tanács által kimutatandó helyen, azon pápista ekklesia Kölcségével vágattasson még száz öl követ. . ."

17 Az újabb felajánlott kőmennyiség sem bizonyult elegendőnek, s a felsőbb hatóságok nyomására Nagykőrös város újabb mennyiséget biztosított a templom építésére.

18 A nagyobb épületek - ez esetben a templom -, de a lakóházak, istállók, melléképületek alapját rendszerint darázskőből készítették. A porózus szerkezetű mészkő kiváló fundamentum volt, jó szigetelőképességének köszönhetően. A talajbői felszivárgó nedvességet a lukacsos kő elpárologtatta, s így az nem szivárgott fel a falba. Az építkezéshez szükséges fa nagyobb részét távoli vidékekről szerezték be a nagykőrösiek. A keményfát (ágasnak, gerendáknak valót) rendszerint a szatmári Erdőhátról hozták. Legkorábban 1636-ból van adatunk erre vonatkozóan, amikor „Gerendákk' szaru fáknak való fákat hozattunk az Erdő hátról" - jegyezte fel a számadó bíró.

19 A török számára szükséges lécet is e vidékről szerezték be 1669-ben.

2

" A szomszédos Kecskemét Tisza melletti tölgyerdejéből (Tőserdő) is vásárolt fát a körösi tanács. „Hozattam Szikrából . . . Város szükségére 18. tölgyfa oszlopot" - jegyezte fel a számadó 1753. május 22-én, majd 1762. április 24-én is hasonló adatot rögzít.

21 Az építkezéshez nélkülözhetetlen fenyőfa, hiánycikk e tájon. Ezért a Kárpátokból, a Tiszán leúsztatott fenyőfát Szolnokból, Vezsenyből fuvarozták haza a körösiek. A számadó bíró feljegyezte 1743. március 25-én, hogy „Vezsenyen a' Tiszából a' mindőn a' Fenyő fákat ki vontatták oda valóknak" fizetett a munkáért egy forint hetven dénárt.

22 A 17-19. században az ország északkeleti vidékeiről is hoztak fát. A nagykőrösi vásárokon rendszeresen megfordultak szekereikkel a "deszkás tótok". Hoztak fenyődeszkát Osgyánból. Rimaszombatból. A számadáskönyv tanúsága szerint 1773-ban füleki emberektől vásároltak deszkát.

23 A hagyományos építkezés fontos anyaga a fűzfaveszsző, a gúzs, amellyel a vesszőfalat, tetőléceket kötötték meg, s amelyből a kéményt is csinálták. Helyben is megtermett (Alsó-, Felső Füzes), azonban nagyobb menynyiségben Ócsárol, a turjánokból, őslápból szerezték be. A városi számadáskönyvek tanúsítják, hogy a magisztrátus többek között, 1729-ben hozatott „kötő veszszőnek való Veszszőt", s „Fonnyi való Rekettye Veszszőt ugjan ott" vágatott, 1738. augusztus 22-én szintén „Olcsárul" hozatott „Gusnak való veszszőt", majd később 1755. október 7-én „Kötő veszszőnek való veszszőt", 50 kévét.

24 A tetőfedéshez szükséges nád sem termett meg a körösi határban, s ezért azt a Tisza menti falvakból (Tószeg, Várkony, Vezseny, Kecske, Alpár) szerezték be. A rangosabb házakra fa- és cserépzsindelyes tetőt raktak. A fazsindelyt Szolnokról, Pestről hozták, Komáromból vagy kecskeméti ácsoktól vásárolták, míg a cserépzsindelyt vagy a helyben működő téglásoktól, vagy a szomszédos Kecskemétről szerezték be. A múlt század végén vált divatossá a "hódfarkú" vagy "szegedi cserép" (kerekített aljú, keskeny cserép, amelyet duplán raktak a tetőre), s elterjedt a széles cserép is (Martfűről is hozták).

25 A mezővárosi tanács által foganatosított építkezések során a lehető legkorszerűbb anyagok felhasználására törekedtek. A tégla és a nagy vályogfalazás megkövetelte a mészhabarcs kötőanyagként való használatát. A város a helybe érkező meszesektől, vagy a helyszínről, Vác környékéről, a Cserhát, Mátra és Bükk hegység vidékéről szerezte be a meszet. Csővári, petényi, püspökhatvani, ácsai tótok bonyolították le az üzletet.

26 A város épületeire üvegablakot helyeztek. Debreceni, pesti, soroksári, kecskeméti, irsai üvegesek dolgoztak Nagykőrösön.

27 A körösi magisztrátus 1772. január 2-án ,,A' Cassarma Istállójára csinált üveg ablakokért egy Irsán lakó üveges Zsidónak fizetett f. 3,60".

28 Valószínűleg a lakosság széles körben nem használta a 17-18. században. A viszonylag kisméretű ablakot - egy kecskeméti adat szerint - pacallal is elfedték.

29 Az üvegablak