Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

BALASSA M. IVÁN: A Felföld magyar parasztságának tüzelőberendezése

A régészeti leletek alapján egyelőre nem lehet meghatározni, hogy a kemence mikor fordult el. A közvetett bizonyítékok közül a legfontosabb a lakóépület többhelyiségessé válása, a pitvar megjelenése. Ennek a zárt térnek a föltűnése a 13-14. századra tehető,"

4 és ezt a tüzelőberendezés alakulása is valószínű kis időkülönbséggel követte. A kemence felemelkedése A kemence tüzelőfclületének felemelkedése a föld színéről két szempontból is figyelmet érdemlő. Az egyik, hogy ez feltételezi a kemence alépítményének, a padkának a kialakulását, mely, mint már utaltunk rá, több feladatnak felel meg, munkatér, a ház lakóinak tartózkodására is szolgálhat, de tárolóhely is. Másodszor, BARABÁS Jenő az utóbbi időkben felvetette, hogy a kemence alépítményre emelkedése viszonylag kései jelenség. így különösen érdekes, hogyan érvényesül ez a Felföld magyar népi építkezésében. A német házkutatás, és eredményeit összegezve például SCHIER, Bruno azt állítja, hogy a keleteurópai főzőkemence eredetileg padka nélküli volt, és a kemence szája előtti padkáit a nyugati, tűzhelyes háztól vette át abban az érintkezési övezetben, mely Skandináviától az Alpokig, a Kárpát-medencét is magába foglalva húzódik.

15

" Ezt a tételt BÁTKY Zsigmond is magáévá tette. Többhelyütt is hangsúlyozza az „északi-magyar ház"-ról szólva, hogy a kemence szája előtti padka „Piciny volta nyomban elárulja, hogy másodlagos szerepet tölt be. Kezdetben nem is szerves része a tüzelőnek, hanem későbbi járulék".

156 Hogy a kemence és a tüzelőpadka, tágabban értelmezve a tüzelőhely a kezdeti időkben nem függ össze, BAKÓ Ferencnél is felmerül, úgy véli, a Felföldön a kemencés tüzelőberendezéseket megelőzően azonban lennie kellett a födém nélküli ház sarkába épített patkára - talán ez volt a "tiszapal" rakott teljesen szabad tűznek is, amint ez kezdetleges körülmények közé degradálódva napjainkig is megmaradt".

157 Az, hogy a magyarság a Kárpát-medencébe már a kemencés ház ismeretével érkezett, ma már nem szorul bizonyításra.

158 A honfoglalást követő időkből, az Árpád-korból feltárt épületek egy részében csak nyílt tüzelők helyei kerültek elő. Igaz, ahol egy településről több építményt is ismerünk, ott ezek mellett a zárt tüzelőberendezések is fellelhetők. Jő példája ennek a dobozi ásatás, ahol olyan építmény is volt, ahol csak nyílt tüzelőberendezést sikerült feltárni, jellemzően itt sütőharang maradványokra bukkantak.

159 A kemence nélküli építmények egy részénél felmerül, hogy ezek nem lakóhelyek voltak, mint például Tiszaeszlár-Bashalmon a 12-13. századra datálható 2. sz. építménynél,"

1

" és a példák tovább sorolhatók. Az előkerült önálló nyílt tüzelőhelyek többnyire az építmény közepén vannak, ennek természetes magyarázata, hogy itt legmagasabb az építmény belvilága. A zárt tüzelővel rendelkező épületeknél már a legkorábbi időktől tapasztalható, hogy a kemence szája környékén valamiféle nyílt tüzelésre szolgáló hely van. Ezek nemegyszer gondosan elkészítettek, tapasztottak.

161 A Felföldön sem ismeretlen ez a jelenség, csak kiragadott példaként: Tiszakarád-Inasán a kemence előtt hamus, faszenes foltot, a szája mellett pedig 50-60 cm hoszszan tapasztott, átégett felületet tártak fel.

162 MiskoleSötétkapun egy szintén Árpád-korinak tartott háznál is a kemence mellett, a kemence és a fal között említenek padkát.

165 Ezek a kemence előtti, esetleg melletti letapasztott felületek, kis előterek minden bizonnyal már ebben a korban is főzőhelyek voltak, hiszen ide nemcsak a hamut húzhatták ki a zárt tüzelőberendezésből, hiszen gyakran a kemence fenekével azonos gondossággal és technikával készítették őket. Az itt rakott tűz, vagy a kemencéből kihúzott parázs már kevésbé volt veszélyes, hiszen elhelyezkedésük olyan, hogy már viszonylag meszsze vannak a tetőzettől. így nem látom értelmét, hogy miért lett volna arra szükség, hogy a kelcteurőpai főzőkemence mellé más forrásból átvegyük a szája előtti nyílt tűzhelyet. Ugyanígy kételkedem annak szükségességében, hogy a kemence szája előtti tűzhelyek eredetét a ház sarkában lévő nyílt tüzelőben keressük. A több funkciónak megfelelő kemence nemcsak melegítésre, sütésre szolgálhatott, hanem főzésre is, és az is természetesnek tűnik, hogy az étel edényben feldolgozása nemcsak a belsejében, hanem előtte is történt. Azt hiszem az egész kérdésfelvetés a mai padka formai visszavetítésének köszönhető, egy olyan szemléletnek, mely a nyílt és a zárt tüzelő kapcsolatát nem funkcionálisan, hanem formai szempontból közelíti meg. Ez azért is sajátos, mert a "keleteurópai főzőkemence" is funkcionális megközelítés, hisz a megnevezés mögött meglehetősen változatos formájú zárt tüzelők vannak. Hosszú ideig a kemence padkára emelkedése elkerülte a kutatók figyelmét, ezért is jogos BARABÁS Jenő figyelmeztetése: „Amikor az Alföld nagy részén a tüzelőberendezés formájában és szerkezetében olyan alapvető változások jöttek létre, amelyek füstmentes meleg helyiséget, jobb minőségű és szebb melegítőberendezést eredményeztek, meglepő egy további újítás késlekedése. Nevezetesen az, hogy sem a szobai kemence, és így a konyhai nyílt tűzhely sem került emelvényre, padkára. A szemeskályha feneke és a fűtőhely ugyanúgy lényegében a padlószinten maradt, mint korábban".

164 Á Felföldön sajnos hiányoznak azok a régészeti feltárások, melyek alapján az Alföldre vonatkozóan BARABÁS Jenő ezt a jogos megállapítást tette. így nehezen dönthető el, a vizsgált területen hasonlóan kései a kemence felemelkedése a padló szintjéről, vagy itt a folyamat másként zajlott le. A megnevezések eltérő szemlélete némi fogódzót szolgáltathat. Mint erről korábban szó esett, az alföldi padka alapjául szolgáló pad elsődleges jelentése 'talaj', 'alapzat', 'földkiemelkedés', ugyanakkor a felföldi megnevezéseknél eléggé határozottan érezhető a 'fából készült' alapjelentés. Lényegi eltérés az Alföld és a Felföld között, hogy az utóbbi területen nem szűnt meg a zárt- és a nyílt tüzelő közvetlen kapcsolata, mindkettő azonos térben maradt, nem úgy, mint az előbbi vidékeken, ahol a zárt tüzelő teste más helyiségben van, mint a szája előtti tüzelőhely. Ezért nem vethető el az a lehetőség, hogy a Felfőid magyar lakossága körében a tüzelőberendezés alakulásának ez a mozzanata nem azonos időben és módon zajlott le, mint az Alföldön. Feltételezhető, hogy helyenként a kemence előbb egy fatalpra, fából készült emelvényre emelked-