Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

HOFFMANN TAMÁS: Az épületfa, az erdő hasznosítása, sőt irtása az Alpoktól északra

11. kép. Falusi házak építése. "Les Chroniques de Hainaut" miniatúrája. 1465-70 körül, vallon munka. N° 100. Brüsszel, Kon. Bibi.. Hs. 9242, fol. 232. 12. kép. Bányaácsolat készítése. AGRICOLA, "De Re Metallica" metszete. 1528. faragószéknek és a vonókésnek, annak a készségnek, ami a középkor óta a falusi háziipar famunkás felszerelésének nélkülözhetetlen darabja lett. T-alakú fúrókat is használtak az ácsok, amelyeket csak a középkori asztalosiparból itt-ott kölcsönzött - mellhez támasztható és körkörös mozgást végző - kézifúrók váltottak fel. De korántsem mindenütt. Az ácsok felszerelése csaknem mindenütt megmaradt a vaskorszak óta lassan tökéletesedő és a középkorra már technikatörténeti értelemben a zenitre jutott készletéhez. Nem kedvelték meg a gyalut, a rómaiak találmányát, ami a középkori asztalosiparban terjedt el. Az ácsok konzervatív mestersége csak ritkán igényelte a kisázsiai ókori építkezéseknél már használt, két ember által mozgatott szalagfűrészt vagy a harcsa-fűrészt és azt a keretfűrészt, amit már a római asztalosok sem nélkülöztek, ha munkaigényes bútordarabot állítottak elő. És ez még nem minden! Az ácsok a 13. század óta működő fűrészmalmokat sem vették még néhány századon át igénybe az épületfa megmunkálásához. A 13. században kivágott fatörzsekből készített ácsolatok (a dendrokronológiai kormeghatározás tanúsága szerint) csak a 15-16. században egészülnek ki olyan gerendákkal - elsősorban Észak-Németországban végzett épületvizsgálatok tanúsága szerint -, amelyeket fűrészmalmokban formáltak hasáb-alakúvá.

23