Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

J. GERAINT JENKINS: Wales örökségének értelmezése

1. kép. Coracle építő, Cewarth. Sok Nyugat-walesi folyón egészen az utóbbi időkig használták ezeket a vízhatlan ponyvával fedett kerek csónakokat lazachalászatra. Körülbelül 20-at használnak még ma is 3 folyón falvaknak a hagyományai iránt, amelyeket értelmezni kívánunk. Mindazonáltal igen sok, állítólag Wales különféle részeinek hagyományait képviselő, de valójában a turisták vonzásának céljából felállított létesítmény van, amelynek semmi köze sincs ezekhez a hagyományokhoz. Farm-parkok ritka állatok tenyésztésére, fazekasműhelyek, ahol iparművészeti képzést nyert "kézművesek" dolgoznak, műhelyek, ahol batikolt textiliákat és ékszereket készítenek, amelyek lehet, hogy szépek, de semmi közük sincs Wales örökségéhez. Ezeket a turisták számára létrehozott dolgokat nem szabad összekevernünk az olyan tárgyak tematikus kiállításaival, amelyek egy vidék egyéniségének lényegét mutatják be. Célunk az kell hogy legyen, hogy egy közösség életének megértését segítsük elő. Lehet, hogy nem az idegenforgalom fogja megoldani egy terület összes problémáit, de nagyon gyakran, amikor egy épület, egy helyszín, vagy akár egy egész város túlélte a maga hasznos élettartamát, a turizmust ajánlják, mint elixírt, ami meggyógyítja majd minden baját. A Rhondda-völgyben és Merthyr Tudfulban például, amikor a szénbányászatot leállították, sok ember véleménye az volt, hogy múzeumok építése és a turisták odavonzása lesz a gyógyszere minden bajnak. A megvalósulás korai stádiumában van egy nagyszabású vállalkozás, amely egy nagy múzeumi központ létrehozását tervezi a Rhondda-völgy örökségének bemutatására. Kétségtelen, hogy a világhíres Rhondda-völgyek megérdemlik az értékőrzést. Nagy a veszélye azonban annak, hogy olyan létesítményt fognak felállítani, amely nem fog tudomást venni ennek az egyedülálló vidéknek a viharos kulturális, nyelvi, vallási és politikai hagyományairól. Ehelyett megkísérli, hogy a turistapiac számára egy nyugodt, békés képet mutasson. Nyilvánvaló, hogy a Rhondda-völgy megérdemel egy ilyen, örökségét bemutató központot, de az ember gyanakszik, hogy a létesítmény felállításának oka inkább a komoly gazdasági problémák megoldásának vágya egy turista létesítmény létrehozásával. Úgy tűnik, hogy az M4es út közelsége nagyobb súllyal esik a latba, mint az, hogy a Rhondda-völgy megérdemel egy értékőrző létesítményt. A hagyományőrző központ feladata az, hogy a legtömörebb és legihletőbb módon mutasson be valamit a Rhondda-völgy jellegéből, egyéniségéből és szelleméből. Nyilvánvaló, hogy ez vonzani fogja a turistákat is. De ez mindenekfelett egy emlékműve legyen annak a népnek, amely egyedülálló közösséget hozott létre. A hagyományőrző központok elszaporodása használaton kívüli kápolnákban és gyárakban, erdei tisztásokon és tanyákon nagy aggodalomra ad okot. Sok van köztük, amelynek alapítása teljesen indokolt volt, de túlságosan sok olyan is, amely egyszerűen egy nosztalgikus peep-show-t nyújt egy nagyrészt kitalált múltba. Az ilyen fejlesztések között igen sok főleg egyének és csoportok lelkesedésétől függött, és az eredeti állapotuk-