Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
K. CSILLÉRY KLÁRA: Gondolatok Franz C Lipp: OBERÖSTERREICHISCHE BAUERNMÖBEL c. könyve olvasása közben
mának. 24 Erre vonatkozó gyűjtéseit a szerző a felsőausztriai szabadtéri múzeumnak, illetve a helyszínen megőrzött házaknak a berendezéséhez is hasznosította, lévén, hogy - mint tudjuk - ő volt az, aki Felső-Ausztriában meghonosította ezt a múzeumtípust. 30 A könyvet lezáró fejezetben a szerző egyebek közt összegezi és átfogó szempontok szerint értékeli a népi bútorokat előállító műhelyek, mesterek kérdését. Összefoglalóan szólva az asztalosmesterekről, remek példákat idéz az önkifejezésre, alkotói öntudatra. A festőasszonyokra is kitér, hivatkozva a magyar tapasztalatokra is. A mi számunkra viszont az az érdekes, hogy habár őnáluk már 1782-ből maradt fenn olyan, gazdag figurális festésű ruhásszekrény, melyet az asztalosmester felesége szignált, a bútorfestő asszonyok többsége ott is esak a 19. századból mutatható ki - azaz az asszonyok szerepvállalását nyilván ott is a kereslet növekedése kényszerítette ki. A legkésőbbről ismert datálású, asszonyi virágozású felső-ausztriai bútor, egy láda 1886os évszámot visel. 31 Felső-Ausztria népi bútorai a saját országukon belül kimagasló színvonalat értek el, habár kétségtelen, hogy ehhez a teljesítményhez - a gazdasági lehetőségek függvényében, miként erre Franz C. Lipp figyelmeztet - a tartomány egyes körzetei nem egyenlő arányban járultak hozzá. 32 Akad a Magyarországon megszokottaknál jelentősen szerényebb virágozású kelengyebútorra is példa, 33 általában véve azonban a magyarországi emlékanyag a jóval szerényebb. Nálunk a népi bútorművesség alakulása sokkalta vontatottabban ment végbe - az okokat a hazai olvasó előtt nem szükséges részletezni. A kényszerű lemaradást kiáltóan jelzi az a tény, hogy míg a ruhásszekrény Felső-Ausztriában a 17-18. század fordulóján kezdte kiszorítani a ládát, 34 nálunk csupán egy század múlva, a 18. század végétől kezdve maradtak fenn paraszti háztartásokból ruhásszekrények. A figurális ábrázolás hazai emlékanyaga viszont arra mutat példát, hogy habár az első ismert próbálkozás, szántó és kaszáló paraszt alakjával. Mosón megyei széktámlán, 1753-ból 35 egy időből való a figurális díszítés felső-ausztriai megindulásával, a továbbiakban, az ottani alakulással ellentétben, nálunk csupán elszórt, esetleges, egyegy vállalkozó kedvű alkotó személyiséghez kapcsolódó kezdeményezés ismert. Komolyabb kivételt csak a saját életüket egyes figurákon, majd képciklusokon megjelenítő Karancs-vidéki áttört bútorfaragás képez. Ez azonban esak egészen későn veszi kezdetét - az 187()-es évektől kimutathatóan -, ám azután jó fél évszázadon át elevenen virágzó, magát több alakulási periódusban megújítani képes stílussá tud válni. Végül visszatérve Franz C. LIPP könyvéhez, befejezésül az mondható, ami egyébként az eddigiekben írottakból is kicsenghetett, hogy az amellett, hogy a benne bemutatottakért megismerésre érdemes és egyben lebilincselő összefoglalás, elgondolkoztató, további vizsgálódásra serkentő olvasmány is, amely a hazai emlékanyaggal foglalkozó kutatót hozzásegítheti adatainak pontosításához, a kutatási tárgyának jobb megítéléséhez.
