Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

VARGA GYULA: Magtárak a bihari síkság népi építészetében

4. rajz. Magtár alaprajzok 5. rajz. A kismarjai református egyház régi magtára közök, tárgyak megoszlottak, s ekkor inkább a magtisztítással és feldolgozással kapcsolatos eszközök maradtak a magtárban, a háztartási-, konyhai eszközök pedig a kamarában. Természetesen, a magtárak berendezésében igen sok helyi-, egyéni variációval is találkozunk, a gazdaság méretétől, jellegétől függően. Néha ide is bevitték a tornácról a hombárt, a padlásról a különböző ládákat, edényeket, kasokat. A 20. században sok magtárban volt már konkolyoző, s az 1930-as években már alig hiányozhatott valamilyen kukorieamorzsoló gép. De sohase került a magtárba a csöves kukorica, a különböző gyökeres és gumós termés (burgonya, répa), és a szálas takarmány. Ezzel szemben a búzában eltarthattak gyümölcsöt, zacskókban aszalványokat, diót, mogyorót, cserépfazekakban lekvárt, bodonokban zsírt stb. A magtárak padlása is fontos tárolóhely volt, éppen úgy, mint a lakóházak padlása. A különálló magtárak eredetét kutatva nem gondolhatunk a gabonás vermekre, de még a föld fölé épített boglya alakú kezdetleges építményekre sem. Formailag, funkcióban a lakóházakkal egybeépített kamarák állnak hozzá legközelebb. Gondolni lehetne tehát arra, hogy a volt kamarák egyszerűen "kiköltöztek" a házból és önállósultak. Ezzel azonban nem lehet megmagyarázni a magtárépületek speciális és meglehetősen önálló stílusát. Tájunkon a 19. századi parasztmagtárak elterjedése előtti időkből három olyan épülettípust ismerünk, amely számításba jöhet a magtárak kialakulásánál. Ezek közül mindenképpen első helyen kell említeni a volt városi-, egyházi-, és uradalmi granáriumokat. Ma is áll például Kismarja egykori mezőváros granáriuma. 15. kép. "Fiók" a magtárban, "súberrel". Pocsaj. VARGA Gyula felvétele, 1988.