Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
ZENTAI TÜNDE: Ajtók és ablakok a dél-dunántúli parasztházakban
12. kép. Gerébtokos, vasrácsos szimpla ablak fatáblákkal. Látrány (Somogv m.), Rákóczi u. 114. (Fotó ZENTA1 Tünde 1973) rűbb épületeken a múlt század közepén még sok a bontatlan tok. A rangosabb házak ugyanakkor már nagyobb, általában 80 cm magas ablakokkal készülnek, a szimpla ablakok szárnyain 3-3 ablakszemmel. Baranyában és Tolnában ekkortájt terjed el a gerébtok. 55 A 19. század közepéig, végéig a házak ablakait a hidegtől, naptól, széltői, betörőktől fatáblák védik. Köztük előfordulnak egyszárnyú, közönséges hevederléces megoldásúak, de a fönnmaradt ablaktáblák többsége kétszárnyú és betétes szerkezetű. Nevük általában tábla. Zalában és Somogyban néhol (pl. Surdon és Kálmáncsán) salunak hívják. 5 " A századfordulótól a fatáblákat szinte mindenütt fölváltja a zsalugáter. A zsalugáter területünk szomszédságában, Dél-Burgenlandban már közel 200éve megjelenik. Neudaubergben egy 1800-ban épített boronaházon láthatjuk. Az ablak olyan kicsi (beimérete 36,3x38,5 cm), hogy nincs okunk kételkedni építéskori voltában. Zsaluja egyszárnyú, és mindössze négy mozdítható falapocskát foglal magába.'' 7 A zsalugáter Baranyában valószínűleg a múlt század közepén tűnik föl. Igaz, hogy évszámos változatait nem ismerjük, de a homlokzati vakolatdíszítés elemeként a padlásszellőzők mellett már az 1830-as évektől találkozunk vele (Hídvégen 1839-ből, Cúnban 1857-ből, Zengővárkonyban 1858-ból stb. datálva). 58 Mind az ábrázolt, mind a múlt század végétől ismert zsalugáterek kétszárnyúak. Némely Duna menti településen (pl. Faddon és környékén) a zsalugáter elterjedése előtt vas ablaktáblákat is alkalmaztak. A 19. században a módosabb szilárdfalú házakat körösztvassaX, azaz vasráccsal is ellátták. Ordacsehiben (Somogy m.) a házak 35%-ának volt vasrácsos ablaka, 5 " a Sárközben ennél is gyakoribb lehetett. Az Ormánságban a rangjelző szereppel is rendelkező rácsokat néhol évszámmal és monogrammal jelölték meg. Besencérőí 1857-es, Csányoszróból 1862-es, 1863-as, 1883-as dátumúakat ismerünk. 60 Az utolsó évszám a vasrácsok divatmúlásának kezdetéről származik, mert a század végén már ritkán készülnek rácsos ablakok. A talpasházak ablakait ugyanakkor a múlt században csak fatábla és farács védte. A farácsot az udvari ablakokra szerelték a baromfiak és macskák távoltartására. Talán nem lehetett túl gyakori, mert tárgyi emléke igen csekély. Leginkább DNy-Magyarországon kedvelték. Területünkön főleg Göcsejben és a Mura mentén fordult elő. GÖNCZI Ferenc a göcseji faházakkal kapcsolatban azt írja róla, hogy az utcai szoba oldalsó ablaka „Kívülről csaknem mindenütt egymással ferdén, keresztbefutó, természetes színben meghagyott v. zöldre kiföstött rácsozattal van védve. . ." 6l Leírása szinte szórói-szóra ráillik a Szabadtéri Néprajzi Múzeum muraszemenyei házának 1833-ban készült fa ablakrácsára, hasonló továbbá a surdi házak ablakrácsához. Az említett példákon kívül a somogyi Kutas helységből tudunk még róla. 62 A régi göcseji tolóablakokat még ácsok vagy paraszti faragók készítették. A 19. századi házak ablakai azonban már általában asztalos szakmunkák. A hozzá való üveget helyben is gyártották. 1857-ben CSORBA József említi, hogy Somogyban Szentmihályfán, Czinderyfán és Lukafán táblaüveget állítanak elő. 65 Tudunk mindamellett olyan famunkára specializálódott parasztokról, akik az asztalos technikájú ablakkészítést is elsajátították. HAAS Mihály írja 1845-ben Baranyáról, hogy: „Az erdők' szélein fekvő magyar és német helységekben csaknem minden parasztgazda famíves. . ", akik közül sokan „ablakrámákaf" is csinálnak. 64 Részben tőlük. 13. kép. Utcai homlokzat vakolatarchitekturája zsalugáterábrázolással és gerébtokos vasrácsos ablakokkal. Zengővárkony (Baranya m.), Kossuth u. ú. (Fotó SZABÓ Jenő 1975)
