Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi tornácok
12. kép. Fülcsd, Kis u.3. 13. kép. Gacsály, Petőfi u. 6. szedett ikerpilléres, szegmentíves tornácai a szűkebb környék jellegzetességévé váltak 25 (20. kép). Végül röviden szólni kell a gazdasági épületek tornácáról is. A gabonatároló kamrák tornáca minden valószínűség szerint az épülettípussal együtt került a FelsőTiszavidékre. 2,1 Szerkezeti megoldása, ritkán látható díszítése a lakóházakéhoz hasonló. Általában fából készül, mint maga az épület (21. kép), csak Beregben és a szatmári Turistvándiban található néhány falazott tornácú kamra (22. kép). A gabonás kamrákéhoz teljesen hasonló az udvarokban álló sütők, sütőházak tornáca is. Nagy múltú még a ma már alig található aszalók egyszerű tornáca, amelynek jelentős funkcionális szerepe van, mivel innen fűtik a kemencét. 27 Más gazdasági épületek (pl. istállók) nagyon ritkán, és inkább csak századunkban épültek tornáccal. Befejezésül nézzük meg röviden, hogy területünk közelebbi és távolabbi környékén hol találunk hasonló tornácokat. Számtalan részlet lehetne az összehasonlítás tárgya, itt azonban - tekintettel az adatok gyér voltára - csupán két kérdést vizsgálunk meg: a tornác alaprajzát és a díszítés két alapvető típusának (faragott-esztergályozott) elterjedését. A Szatmárra és Beregre elsősorban jellemző homloktornác elég sok helyről ismert. Egyik fő elterjedési területe azonban éppen Erdély és a Felső-Tiszavidék - beleértve a területünkkel határos Nyírséget és Kárpátalját, elsősorban ezek keleti részét is. 28 A hiányos adatokból is az a következtetés vonható le, hogy ez a tornáctípus éppen Szatmár és Bereg megyében a leggyakoribb. A sokkal ritkább körtornác előfordulásáról területünkön kívül csak a nyírségi nemesházakkal kapcsolatban van biztos adatunk. 2y A szatmári és beregi példákhoz hasonló esztergák o14. kép. Vámosoroszi, Kossuth u., épülő ház (1957) 15. kép. Gacsály, Petőfi u. 74. (ép. 1869)
