Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

14. kép. Kaniinos, rakott tűzhelyes konyhájú, kemencés szobájú lakóház tervrajza 1911-ből záns épületekből azonban megmaradt továbbra is a fehérre meszelt búboskemence, azonban már padka nélkül. Rendszerint a hátsó szobában építették meg, s külön cilinderkémény vezette el a füstjét. Tüzelését a nyitott folyosóról oldották meg. Nagykőrösön a 19. század végén még épültek a tartósabb épületekben is szabadkéményes, középpadkás konyhával és kemencével rendelkező házak. A századforduló idejétől azonban rendre megszűntek a nyitott kéményes konyhák. Ezt a helyiséget is lepadlásolták. Az új épületekben boltozatot már nem építettek. A házra cilinderkémény került, amelyet a konyha egyik, vagy mindkét falára helyeztek. A kémény alja kaminos tűzhely volt: kis padkán lehetett főzni, zárt térben, s így a helyiség füstmentes maradt. Innen fűtötték a szobában meghagyott, padkanélküli kemencét. Később, a szobakemence mellé "vasmasinát", sparheltet helyeztek el főzés céljából, s füstjét pedig a falban lévő kéményen keresztül vezették el (12-14. kép). A régi, "kőkéményes" konyhákat is sorra átalakították. A téglaboltozat megmaradt ugyan, de a kéménykürtőt befalazták és kaminkéményt csináltak a konyha és szobafal sarkában, ahol főzni lehetett, és a szobai kemencét is fűteni lehetett onnan"

7