Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

konyhában is, s így e helyiség erőteljesebben tagolódott a pitvar és konyha részekre. A vastag mestergerenda, a fő- és közfalak alkalmasak voltak a téglából kifalazott, súlyos boltozat és öblös kémény megtartására. A konyha "nyitott", "szabadkéményes" volta biztosította a jő füstelvezetést, s egyben a tűzbiztonságot (1011. kép). Az öblös kémények tisztítását kéményseprő mesterek végezték. A konyhai füstelvezetés korszerűsítésével együtt honosodott meg a kéményseprő mesterség a 18. század végétől."

16 A tágas, viszonylag magas téglaboltozatos konyha kialakulása szükségessé tette a tüzelőberendezés tökéletesítését is. A "kőkéményes" konyhák nélkülözhetetlen építményei a középpadkák, amelyeket a bejárattal szemközti, hátsó fal mellett, a kémény alatt építettek meg. Mint utaltunk rá, a 17. században, de még a 19. század első felében sincsenek történeti adatok a konyhai középső tűzpadkára vonatkozóan Nagykőrösről és környékéről. Széleskörű elterjedésük a kőkéményes, boltozatos konyhák térhódításával hozható összefüggésbe. JUHÁSZ Antal nagyon fontos adatokat közöl ezzel kapcsolatban Szegedről és környékéről.

1,17 Nagykőrösön nem maradtak fenn a 18. századból, s a 19. század első feléből származó ház-tervrajzok. A tervrajzok hiánya azonban nem jelenti azt, hogy a "kőkéményes" konyhákban ne lett volna meg a középpadka. A 19. század első felében épült egy- és kéttraktusos kúriák, eívisházak nyitott kéményes és padkás konyhája bizonyságul szolgálnak ugyanúgy, mint a 19. század végén készített átalakítási tervrajzok, valamint az új házak dokumentá12. kép. Eklektikus stílusban épült rangos ház tervrajza Nagykőrösön 1900-ból