Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

uno cubiculo pro scholis ampliorc alio pro mansione et culina constantem habet. Est in commodo statu, ante triennium renovata, novus caminus eductus e bonis materialibus".)

192 Az 1774-ben leégett, részletes kárbecsléssel fölvett 44 mohácsi ház közül nyolc esetben tüntetik föl, hogy külön vályog konyhával, illetve kéménnyel rendelkezik.

193 De az 1780 körüli években még Pécs városában sincs minden házban kémény, mert a szervezett városrendészethez tartozó fertálymestereknek időrőlidőre jelenteniök kell a hiányzó kéményeket.

194 A parasztok házairól ebből az évszázadból korántsem rendelkezünk átfogó képpel. Az azonban bizonyos, hogy a század vége felé a szilárdfalú épületek egy része kéménynyel épült. Az 1785-86-os baranyai Széchényi-féle leírásból például kiderül, hogy a Duna és a Dráva szögletében, Ormánság keleti felében a jobbágyok házain már van kémény (Csarnótán, Drávaszabolcson, Szerdahelyen, Harasztiban, Ivánbattyánban, Kistapolcán, Laskón, Mattyon, Szaván és Siklósnagy'faluban)Az 57 házból álló magyarlakta Harasztiban azt is följegyzik, hogy az 1772-es királyi rendelet hatására fölhagytak a fatalpú építkezéssel és házaikat vert földből emelik. Eddig (1786-ig) 8 ilyen ház készült el, mégpedig kéménynyel.

196 Arra nézve, hogy milyen is ez a kémény, az idézett források ugyancsak szolgálnak némi útbaigazítással. A Széchényi-féle leírás a baranyai parasztházak esetében egy kivétellel téglakéményekről beszél. Az égetett téglát a jobbágyok az uradalomtői (Batthyány) veszik, százával 60 krajcárért. A siklósi pintér rangos házának építőanyag összeírásából kiderül, hogy a konyhához (bizonyára kéménnyel együtt számítva) 3000 téglát használnak föl. A mohácsi konyhák és a kémény viszont vályogból építettek. Az adatok többsége arra is utal, hogy szabadkéményről lehet szó. Gyakoriak a „konyha botra", „kű botos konyha" kifejezések.

197 Elég sok olyan adattal rendelkezünk, amely fölfedi a kémény és az épület kapcsolatát. Ezek arról szólnak, hogy a kémény szilárd falakkal együtt épül. Például a rácvárosi (Baranya m.) Novakovits Istvánné kereskedő folyamodványából kiderül, hogy házát 1779-ben kibővítette, és ekkor egyúttal „Két falat tsináltattam a Kéménnyel együtt." írja.

198 Az olyan részletesebb leírásokból, amelyek kitérnek az alaprajzra és az építőanyagra vagy a falszerkezetre az látszik, hogy a kémény a szilárdfalú konyhahelyiséggel, sőt annak tüzelőivel is-amint a későbbiekben látni fogjuk - szerves egységet alkot. Az 1774-ben leégett mohácsi lakóépületek között nyolc olyan volt, amelynek háza vagy szobája és kamrája sövényből készült, konyhája viszont vályogból. Közülük az egyik legmagasabb értéket képviselő épület, a 23-as számon feltüntetett Sárkics Antun újonnan épült sövényháza két szobából, egy kamrából és egy konyhából állt, a kéményes konyha vályogból épült.

199 A 20-as számú házat egyszerűen úgy vették föl, hogy sövény ház vályogkonyhával. Ezek az adatok a ház, füstösház kéményes konyhával való kiegészülését, modernizálását mutatják. A konyha és a faépület hasonló egybeszerkesztését figyelhetjük meg a kisnemesi szintű zalai házak esetében is. Például 1759-ben egy mihályfai nemesi lakról azt jegyezték föl, hogy helyiségei fából valók, s „. . . ugyanezekhez vagyon ragasztva egy bót és egy konyha bottal és kéménnyel, . . ."

20

° A szilárdfalú, boltozott szabadkémények mellett elterjedt a fakémények alkalmazása. A sellyei Batthyány 16. kép. Fakémény egy nyárikonyha-kamra épületen 1910-ben Szentlászlón (Verőce m., Jugoszlávia). GARAY Ákos fényképe uradalomhoz tartozó Tapolcán a jobbágyok 1785 táján fából építenek kéményt maguknak.

21

" Ekkortájt már valószínűleg a sárközi házak is kiegészülnek kéménnyel, és ezek az 1826-os őcsényi tűzrendészeti ellenőrzés jegyzőkönyvének tanúsága szerint faszerkezetűek lehettek. Őcsényben ekkor 367 ház volt,

202 közülük 131-nél találtak kivetnivalót, viszont mindössze két háznál kellett elrendelni, hogy a tulajdonos kéményt építtessen: „Pap Péternek puszta konyhájja nem hagyatott helyben meg hagyatott leginkább neki hogy kemünyt tsináltasson,. és „Peti Istvánnak keményen meghagyatott, hogy kéményt ezen a' házon tsináljon, . . ."

203 Emellett négy háznál észrevételezték, hogy a kémény sározásra szorul. Tűzrendészeti szempontból nyilvánvalóan a favázas kémény sározásának van jelentősége. A fakémények szerkezete megegyezik azoknak a középkori kéményeknek a megoldásával, amelyek Európa-szerte, Angliától a Bánátig elterjedtek. Gúla alakú, tölgyfavázzal és veszszőből fonott, sározott oldalakkal rendelkeznek.

204 Hasonlóképpen favázzal és tapasztott vesszőfonással írják le a régi, múlt századi sárközi cserénykéményeket a néprajz kutatói.

205 A szlavóniai magyar falvakban GARAY Ákos még 1911-ben sok helyen megtalálta az aknának nevezett favázas, nagy nyitott kéményt. A váz kitöltése vesszőfonással vagy vékony dorongokkal történt, a kéményfejet többnyire deszkaborítással védték.

206 A drávapalkonyai egyházi iratokból arra lehet következtetni, hogy a 19. század elején az Ormánságban is alkalmazták. A Számtartó könyvecske 1827. szeptember 16-i bejegyzésében olyan megfogalmazás szerepel, hogy vajon