Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon
(Sár s zentmiklós, Madocsa, Kajdacs, Sióagárd, Bogyiszló, Decs, Dunaszecskő, Mohács, Kölked, Várdaróc, Kő, Kopács w5 ), többé-kevésbé az Alföldről ismert teljes tüzelőszisztémával együtt, azaz a kemence nélküli konyhával, helyenként a konyhából kinyúló kemencével. E területen belül bizonyos különállást képvisel a Sárköz, ahol a 19. század végéig a kívűlfűtős kályha is fönnmaradt. Hasonló egymásmellettiség tapasztalható Baranya keleti oldalán és a tolnai Kaposmentén. Az alföldi boglyakemencék a Duna két oldalán rokon technikával készültek. Első szerkezeti leírásaik közé tartozik KOVÁCH Aladár 1903-as, boglyakemencéxől szóló tanulmánya, melynek középpontjában a sárközi kemence áll. Elmondja, hogy először is a földből 2 arasznyi magas, négyszögű padkát raknak, majd betapasztják. Ezután kijelölik a kemencepalást területét, s kör alakban vastag vesszőket tűzdelnek a padkába, fölső végüket vesszőgúzzsal összehúzzák, a vázat vékonyabb vesszővel befonják. Az egészet kívülről vékonyan besározzák, és a kemencében gyenge tüzet raknak, ami a sarat kiszárítja, ezután újra sározzák, újra szárítják, addig amíg a kellő vastagságot eléri. Végül a kemencét jól befűtik, ezzel kiégetik a vesszővázat, s a kemence fala téglává válik. De még hátra van a kemence belsejének fél napot is igénybe vevő fáradságos kitapasztása. Az ilyen gondosan elkészített kemence aztán „egy darabban emberöltőkön át megmarad". 1(16 A kemencerakás lényegét azonos módon örökítették meg a Duna túlpartjáról, Kalocsáról is, 1882-ben. 107 KOVÁCH Aladár arról is számot ad egyúttal, hogy a Sárközben a kemence a 19. század utolsó két évtizedében szinte teljesen eltűnt, a századelőn már inkább csak a Kapos-Koppány közén található, ott is főleg a szögletes változatok. A Duna mentén a kónikus és szögletes alföldi kemencék egymás mellett éltek. Arra nézve, hogy melyik nagyobb múltú, nincs bizonyítékunk, a múlt század végétől azonban tapasztalható a csonkagúla alakú változat felülkerekedése. Faddovx például ahol az 1960-as években még több használatban lévő szobai kemencét lehetett találni, közülük régibbnek a kerekded búbost mondták. A rakott tűzhely elterjedése valószínűleg a szögletes kemencének kedvezett, mert könnyebben lehetett őket egybeépíteni. Jobbára szögletesek a szlavóniai magyarok által használt múlt századi szobai kemencék is. A baranyai nagy hőpalástú kemencék többnyire kerekdedek. Baranya Néprajzi Atlaszából kiderül, hogy az alföldi típusú kemencék már a múlt század második felében eljutottak a megye déli részére is, főleg a Siklós körüli és a kelet-ormánsági falvakba. Kisharsányban, Ócsárdon, Ipacsfán, Cunban, Okorágon, stb. az adatközlők a múlt századból idézték föl a szobai banya- vagy búboskemencéket. Ugyanezeket a tájakat az 1920-as évek végétől az alföldi betelepülőkkel (nagyrészt bácskai menekültek) e kemence terjedésének újabb hulláma érte el. Erre vonatkozó adatokat gyűjtöttünk Beremenden, Nagyharsányban, Rádfalván, Velényben, Szőkén és Drávapalkonyán. Ezekben az években az alföldi boglyakemence szórványosan föl-fölbukkan Nyugat-Baranyában, sőt Belső-Somogyban is, de már nem tud gyökeret verni, mert ennek a kornak az uralkodó tüzelője a takaréktűzhely, a kenyérsütés pedig a konyhai szögletes kemencében történik. Az alföldi kemencéről el kell még mondanunk, hogy általános elterjedési területén, a Duna menti sávban szívósabb továbbélést mutat, mint a Dél-Dunántúl más vidékein a kályha. Míg a kályha a rakott tűzhely térhódításával a 19. század végétől gyorsan kiszorul, addig a kemencét a rakott tűzhellyel egybeépítik, s csak az 1950es években számolják föl. A Sárközben még az 1980-as években is találtunk szobai búboskemencét. 108 Ennek oka az, hogy az alföldi kemence egyben sütőkemence is. Amíg a kenyér háznál készült, erre télen a szobai kemencét használták. A kályhás házak konyháiban viszont volt sütőkemence, ezért a kályháról könnyebben le tudtak mondani. A takaréktűzhely A 19-20. század fordulóján egy újfajta belülfűtős tüzelőszerkezet honosodik meg a parasztházak szobáiban, majd konyháiban, a vályogból és téglából falazott rakott tűzhely, más néven sparhelt vagy pórhelt. A rakott takaréktűzhely vaslappal fedett, zárt tűztérből és egy magasabb, bádog sütővel ellátott részből áll. Alkalmazása megváltoztatja a lakáshasználat hagyományos rendszerét. Ettől kezdve télen a meleg, fűtött szobában főznek. A lakás gyakorlatilag egy lakóterűvé válik, hasonlóan az egykori füstösházhoz, azzal a lényeges eltéréssel, hogy a szoba levegője tiszta. A rakott tűzhely elterjedése a szabadkémény, illetve a füstöskonyha funkcionálása idején történik. A füstöt falba mélyített csatornán vezetik a konyhába. A 20. század elején azonban a hagyományos füstelvezetést fölváltják a különféle zárt kémények, s a rakott tűzhely ezekkel él tovább az 19501960-as évekig. A rakott tűzhely a kályhás területeken a kályha helyére, a kemencével fűtött szobákban a kemence mellé épül. A kályhákat felváltó tűzhelyek a válaszfal mellé simulnak (pl. Ormánságban, Belső-Somogyban, stb.), a kemencés szobákban a közfalra merőlegesen állnak, s ezt az elhelyezésüket megtartják azután is, amikor már kemence nélkül készülnek. Számos ilyen „keresztben álló" rakott tűzhelyet láthatunk még az 1960-70-es években is a Duna mentén és Külső-Somogyban. A Sárközben mindkét megoldásra van példa. Egyik őcsényx házban 1 " 4 a régebbi rakott tűzhely hosszú oldalával tapadt a falhoz, az ugyanabban a szobában fölépített későbbi tűzhely viszont a rövid, sütő felőli végével. A kályhás vidékeken az értékes kályhaszemeket gyakran beépítették a takaréktűzhelybe. A 19. század végén több helyen kísérleteztek a rakott tűzhely és a kályha összekapcsolásával. Laskón (jugoszláviai Drávaszög) ezt úgy oldották meg, hogy a rakott tűzhely főzőrészét a szobai téglakályha konyhában lévő szájához toldották, sütődobozát pedig a szobában álló magas kályha felső, a kocka alakú részébe falazták. 110 Győrén (Tolna m.) és Komlón (Baranya m.) a meglévő szemeskályha konyhai fütőnyílásához csatlakoztatták a rakott főzőtűzhelyct. Deesen a fali pórhel sütője nyúlt be a szobába. 111 Ez a próbálkozás azonban nem vált be, s nem volt folytatása. A rakott tűzhely az úri konyhákból került a parasztházakba. Kialakulásának történetét nem ismerjük pontosan. A városlődi (Veszprém m.) vashámor készítményei közt már 1785-ben vannak „Tüzelre való vas pléhek"."1 Egy somogyi uradalmi malom leltárában már a 18. század végén szerepel. 113 Paraszti körben először a gazdag német telepes házakban említik 1850 körül. 114 1869-71 között már több baranyai és tolnai paraszti hagyatéki
