Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei

A tornác A szatmári es beregi tornácok legtöbb esetben szintén fából készülnek. Elterjedésüket a népi építészetben a múlt század közepétől számíthatjuk.

49 Ennek ellenére a hagyományos ácstechnika jegyeit mutatják, szinte a fatornyokon látható galéria továbbélésének tekinthetők (22. kép). A kémény A tüzelőberendezések kutatása ezen a tájon még sok kérdéssel adős, de egyértelműnek látszik, hogy a szabadkémények viszonylag korán megjelentek.

50 A favázas házban a kémény vázát négy árbocfa képezi, amelyek közé karókat helyeznek, majd ezeket vesszővel befonják. A padláson sokszor csak belülről készítenek tapasztást, a tető fölötti részt mindig kívül-belül betapasztják és a kéménynyílás fölé kis tetőt építenek (21., 23. kép). Hazánk mai területén a Délnyugat-Dunántűit kivéve Szatmárban és Beregben maradt meg a faépítkezés legtöbb emléke. Csak itt vannak még ma is fatemplomok és a legtöbb fatornyot is innen ismerjük. A szorosan vett népi építészet emlékei közt pedig még az ötvenes és a hatvanas években is nagy számban lehetett mind cölöpvázas, mind talpas vázas lakóházakat találni. Ezek a nagy hagyományú szerkezetek a gazdasági épületeken napjainkban is élnek. Különösen a cölöpvázas építkezés emlékei jelentősek, mivel ezek ma már csak ezen a vidéken találhatók meg, így jelentőségük túlmutat a szűkebb szatmári és beregi vidéken.

51 JEGYZETEK 1. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 71. 2. A boronafalas építés területén viszont sokszor a fabőség elmúltával újra feléledt a favázas építésmód. 3. MAKSAY Ferenc 1940. 74. 4. SZIRMAY Antal 1809-1810. I. 25. A négy utóbb említett helység a jelenlegi román határon túl fekszik. 5. LEHOCZKY Tivadar 1881. 262., 419. 6. SZIRMAY Antal 1809-1810. II. 268. 7. KISS Kálmán 1878. 720. 8. NYÁRÁDY Mihály gyűjtése. Néprajzi Múzeum, EA 2472/1951. 9. A legrégibb adat a Gulács, Szabadság u. 31. sz. ház padlásán található, 1722-es évszámú, másodlagos beépítésű mestergerenda. Még néhány 18. századi datált mestergerendát ismerünk, de ezek is másodlagosan vannak beépítve, illetve lebontott házból maradtak meg. 10. A szomszédos Szabolcsból is csak az 1840-es évekből származik a legrégibb ismert összeírás (PÁLL István 1987.) 11. ENTZ Géza 1986-87. 12. ENTZ Géza 1986-87. I. 356., II. 371. 13. Egyetlen jelentős emlék a csarodai templom, ezenkívül néhány elpusztult épületről tudunk (Vö: ENTZ Géza 1986-87.). 14. ENTZ Géza 1986-87. Az itt összegyűjtött adatok legfontosabb forrásai: BALOGH Ilona 1935.; DOMANOVSZKY György 1936.; KISS Kálmán 1878.; Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár; Tiszántúli Református Eklézsia Levéltára. 15. GILYÉN Nándor-HORN Antal 1984. 16. Van olyan vélemény is, amely szerint a templomoknak eredetileg látható volt a vázszerkezete, a tapasztás csak később készült (BALASSA M. Iván 1971.) 17. Erre vonatkozó adatokat elsősorban BALOGH István 1980. és DOMANOVSZKY György 1936. tartalmaz. 18. BALOGH István 1980. 91. 19. A nemesborzovai torony építési idejével BÁLINT János 1984. részletesen foglalkozik, és azt közvetett bizonyítékok alapján 1667-re teszi. Érvelése azonban nem látszik teljesen meggyőzőnek. Vámosatyán most is látható a csúcs zászlóján az 1691-es évszám. Valószínűbb azonban, hogy a jelenlegi torony a 18. század végén, 1792-ben épült (ENTZ Géza 1986-1987. II. 293.). KOROKNAY Gyula 1980. szerint a kisszekeresi torony harangtartó gerendáján lévő felirat dátuma 1699. Az ott látható alakú számjegy azonban semmiképpen sem olvasható 6-nak, az évszám tehát helyesen 1899, amit a betűk írásmódja és a „Berki Ferencz" mesternévben a „ez'

1 használata is valószínűsít. 20. Ez utóbbinak okát a művészettörténet még nem tisztázta. Ilyen például Lónya, Vámosatya, Kölese, Kisszekeres és Nagyszekeres gótikus temploma. 21. A szatmári és beregi fatornyok részletesebb ismertetését lásd: GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975.; GILYÉN Nándor 1986. Egyáltalán nem foglalkozunk itt azokkal a fa toronysisakokkal és galériákkal, amelyek téglából épült toronytesten állnak (pl. Fehérgyarmat). Érdemes azonban megemlíteni, hogy a fatornyokat és a fatemplomokat építő ácsmesterek, akik közül 15-nek nev,ét ismerjük a 18-19. századból, mind magyarok voltak - szemben a vidékünkön működő német (sváb) kőművesekkel (GILYÉN Nándor 1986. 61. jegyzet). 22. ENTZ Géza 1986. 196. 23. ENTZ Géza 1986-87. I. 335-336. „Das Wohnhaus des Herrn Gáspár aug Schwöller und zeiten-wände von Holz aufgeschretet . . . (Értéke 225 fl.) . . . Stephan von Ba-