Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei

te, - amelyből minket most elsősorban a favázas fal érdekel - pontosan ismert (4. kép). A fal váza talpgerendából, oszlopokból, a tetőszerkezet támaszát képező koszorúgerendából, valamint vízszintes és ferde merevítőkből áll, vagyis némileg a német „Fachwerk"-hez hasonlít. A gerendákat ácskötésekkel - csapolásokkaX, lapolásokkaX - és fa csapokkal {faszegekkel) építették össze. A vázszerkezet belső síkjára függőleges léceket szegeztek és ezeket gallyakkal befonták. Erre kívül-belül iszapos-agyagos, pelyvával kevert sarat tapasztottak. Végül a vakolatot helyettesítő, kb. 2 cm vastag finom tapsztással a faszerkezetet is eltakarták. A jobb tapadás érdekében a gerendák külső felületét szekercével megpikkelyezték."' Ez a szerkezet valószínűleg nemcsak a vizsgált területen, hanem a távolabbi környéken is általános lehetett.

17 Sokkal több adattal rendelkezünk, amely a harangtornyokra, haranglábakra vonatkozik. A mai köznyelv ugyan a nagyobb építményeket toronynak, a kisebbeket haranglábnak nevezi, de a régi források a két kifejezést szinonimaként használják, pl. sokszor nagy tornyokat neveznek haranglábnak.

18 A két fennmaradt fatemplommal szemben még ma is 15 jelentősebb harangtorony található vidékünkön (2.,3., 5. kép), az újabb, jelentéktelen, leginkább ideiglenesnek szánt haranglábakat nem is számolva (6. kép). Ez utóbbi arra mutat, hogy a fatornyok építése még ma is továbbélő gyakorlat, szemben a fatemplomokéval. amelyek építése a 19. század elején megszűnt. Más kérdés, hogy az újabb, a múlt század közepe óta épült tornyok és haranglábak mind szerkezeti, mind formai szempontból az építőgyakorlat elkorcsosulásának, hanyatlásának jeleit mutatják. 5. kép. A tiszacsécsei református fatorony 6. kép. A turricsei római katolikus harangláb 7. kép. A vámosatyai református fatorony szerkezetének részlete