Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BALASSA M. IVÁN: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése
don a Szentendrei szigetről, ahol pedig egyéb jellemvonások egyértelműen az alföldi háztípusra vallanak, teljesen hiányzik. 3 " A nyugat-börzsönyi, szentendrei szigeti adatok arra utalnak, hogy az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet kétségtelen ismeretét az Alsó-Garam mentén ne értékeljük túl. Ma már nehezen dönthető el, hogy a 19. században, vagy azt megelőzően ez a szerkezet csak szórványosan fordult-e elő az észak és kelet felé mutató szarufás megoldás mellett, vagy éppen ez utóbbi szerkezet szorította vissza a korábban esetleg nagobb jelentőségű támasztott tetőszerkezetet. Terminológiai szempontból figyelemreméltó, hogy a tetőt tartó gerenda horogfa megnevezése, illetve alakváltozatai a Kisalföldön és az attól északra fekvő falvakban ismert 31 , de csak a Nagyölved-Ebed vonalig, a Garamtól keletre Csábon, Paláston, Bolykon, stb., illetve a mai Pest megye északi részén, Nógrádban csak a szarufa megnevezés mutatható ki, a horogfa keletre újra csak az alföldi részeken tűnik fel (Jászladány, Nagykőrös, stb.). 32 Bár a Magyar Nyelv Atlasznak éppen a tetőszerkezet egyes elemeinek megnevezésével foglalkozó lapjai nem teljesen egyértelműek, de az nem lehet véletlen, hogy a tetőszerkezeteknél a horogfa és szarufa megnevezés éppen itt, nagyjából a Garam vonalát követve válik szét. A tüzelőszerkezetek kérdése különösen érdekes a négy vizsgált községben. Már FILEP Antal megállapítja, hogy a Kisalföld és a Szentendrei sziget között egy, az ott tapasztaltaktól eltérő tüzelőberendezés regisztrálható. Komárom megyében „ . . . A szobába meglehetősen nagyméretű, koporsófedélre emlékeztető íves idomú sárkemence épült, melyet deszkából készített ülőpadka vehet körül. A tűztere a padkára emelt. Ezeket a kemencéket vesszővázra készítették sárból . . . Erre a típusra vonatkozóan VARGA László végzett alapos, részletes kutatásokat Martoson és környékén" 33 Mint utaltam rá, ehhez nagyon hasonló lehetett az a kemence, melyet FARKASOVA, Valeria Kőhídgyarmatról rekonstruált. 34 Ezt a kemencét MJARTAN, Ján a siska terminussal, illetve annak alakváltozataival jellemzi. Elterjedési területe a Bán-völgy, Felső-Nyitra, délen pedig a Duna-mente. 35 A Magyar Nyelv Atlasz Nyitragelencsérről, Barslédecről, Nagyhirinről, valamint Bajkáról mutatja ki a terminus ismeretét 36 , melyet Bényben is ismertek, de NÓVÁK József Lajos szerint a kemence padkáját nevezték ezen a néven. 37 I. SÁNDOR Ildikó a Nyugat-Börzsöny tüzelőberendezéseinek alakulását vizsgálva arra az eredményre jutott, hogy egyebek mellett éppen a siskakemence is az általa vizsgált terület északi, északkeleti kapcsolatait dokumentálja. 38 Magam arra hívtam fel a figyelmet, hogy siska kemence kérdése összefügg az itt bemutatott vidéktői délre dóri kemencének nevezett tüzelőberendezés problémájával, mindkettő eltérő jellegű, és hozzátehető, eltérő eredetű tüzelőberendezések határvonalán fordul elő, a siska egy alföldi jellegű (Kisalföld) és az észak-magyarországi, a dóri a nyugat-magyarországi és az alföldi találálkozásánál. Felvetettem azt is, hogy esetleg ezek egy középkori nyereg alakú kályháskemence visszfényének tekinthetők. 39 A hagyományos tüzelőberendezések elmúlása szempontjából a kutatás eddig viszonylag kevés figyelmet szentelt az úgynevezett vindóflis kemencéknek. Ez a tüzelő- és füstelvezető-szerkezet kombináció jellegzetesen az alföldi- és az északi tüzelőberendezések határvonalán jelentkezik, azaz Heves és Nógrád megye déli részén, Pest megyének e sávba tartozó vidékein 40 , és mint láttuk, a Garam alsó folyása mentén. FILEP Antal az ettől nyugatra eső részekről sem a megoldást, sem a terminust nem említi. Keleti határvonala nem sokkal tér el attól a vonaltól, melyet délen Miskolc nyugati pereme, a Hejő torkolata között húztam meg, a kétfajta belső füstelvezetésű, azaz a nyugati függőleges és a keleti ferde füstelvezetésű kemence határvonalaként. 41 Az Alsó-Garam mentén tapasztalt vindóflis tüzelőszerkezet a kellő történeti mélységű kutatások hiánya miatt nem teszi lehetővé messzebbmenő következtetések levonását, csak annak regisztrálását, hogy itt is egy olyan szerkezettel találkozhatunk, mely a keletre eső vidékeken ott található meg, ahol a belső, függőleges füstelvezetésű kemence elterjedésterülete érintkezett az alföldi típusú tüzelőberendezésekkel. Összegezve a Szőgyén, Bart, Bény és Kisgyarmat népi építkezésének vizsgálata során tapasztaltakat, úgy vélem, hogy ez a terület sok vonásban találkozópontja az alföldi, illetve az északi jellegű lakóházaknak. Az erőteljes átmeneti jelleg megengedi annak feltételezését, hogy egy, időben pontosan meg nem határozható korszakban esetleg éppen a Garam mentén húzódott a két történetileg más kiindulópontú és eltérő fejlődésű házvidék határvonala. A jelenlegi gyűjtés alapján megállapított jellemvonások az alföldi vonások uralkodó voltáról vallanak, de néhány adat azt mutatja, hogy az észak-magyarországi lakóházak jellemző sajátosságainak is jutott szerep az Alsó-Garam mente népi építkezésének alakulásában.
