Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
CSURAKOVA, NATALJA: Az Arhangelszki Állami Faépítészeti Múzeum
6. kép. Óhitűek lakta 19. századi ház Kondratovszkajából (Vehnyetojemszki járás) a szentek egy részt, a papokat és a templomokat. Imahelyiségeiket általában lakóházakban rendezték be. Életvitelük aszkétikus vonásokat tartalmazott és a múlt eszméit hirdetve megőrizték a népi kultúra számos archaikus elemét is, úgy öltözetükben, mint munkaeszközeikben, szellemi kultúrájukban. Ugyanakkor nagyon jó gazdák voltak, összességükben jobban éltek, mint az ortodox egyház hívei. így északon igen nagy szerepük volt a kultúra régies elemeinek megőrzésében. A házakon kívül a falvakban más épületek csak elvétve voltak, mivel a legfontosabb gazdasági rendeltetésű helyiségek a lakóházzal egy fedél alatt helyezkedtek el. A portákon legfeljebb még a hombárok álltak, ahol a gabonán kívül a drágább viseleti darabokat is őrizték. Nem hiányozhatott a fürdő sem, ezek általában nem a lakóházaknál, hanem a víznyerő helyek közelében álltak. A Dvina tájegységben a fürdőházak a tó mellett csoportosulnak majd. A tájegység központja a Versina faluból (Vehnyhetojemszki járás) áttelepített, 1672-ben épült Szent György templom. A fatemplomok típusait a tetőforma szerint különböztetjük meg 5 . A Szent György templom a toronyszerű, sátoros tetejű templomok típusához tartozik. A templom magja egy gerendákból épített nyolcszögletű toronyszerű építmény. A tető tartószerkezete alatt közvetlenül kiszélesedik a törzs, így egy párkány képződik. A párkány görbevonalú kialakítása tovább gazdagítja a templom sziluettjének hatását. Az északi építőmesterek nagy figyelmet fordítottak arra, hogy alkotásaik már messziről is felhívják magukra a figyelmet, hogy már akkor lenyűgözzék az embert, mikor még nem is ért az épület közelébe és nem láthatja a részleteket. Ugyanakkor ez az építészet szigorúan funkcionális is, nincs olyan elemük, mely ne szolgált volna gyakorlati célokat is. így a párkány gyakorlati szerepe az, hogy a tető kinyújtásával megóvja a tetőszerkezetet az esőtől, hótól. A nyolcszögű térhez a templom keleti oldalán egy négyzet alakú szentély, nyugaton pedig egy előtér van hozzáépítve. Mindkét hozzáépített részt kecses, hajlított szamárhátívű, úgynevezett hordótető fedi. A nyolcszögű középrészen a párkány felett csipkézett díszű, lankás hajlású tető felfelé fokozatosan szögletes sátorformába megy át. A templom, mint kiemelkedő pont az északi sík vidékeken az utazók tájékozódását is segítette, egyben a település magját is hangsúlyozta. A Szent György templom berendezése nem maradt fenn. Ikonosztázát az ugyancsak Dvina-menti Holmogorszki járás egyik hasonló, 17. századi templomából telepítik át, ezek a munkák még jelenleg is folynak. Északon a vásárokat általában a templom körüli területen tartották. Itt nem voltak más épületek, mint a hombárok, melyeket a vásár idejére bérbe adtak a kereskedőknek. A múzeumban rendszeresen vásárokat tartanak, melyeken Arhangelszk terület mai népművészei vesznek részt. Ilyenkor a Szent György templom körül könnyű vásári asztalokat állítanak föl, melyeken a mesterek a magukkal hozott termékeiket árusítják. Ugyanakkor helyben is megmutatják az egyes tárgyak készítését. Itt lépnek föl a különböző népiegyüttesek folklórműsoraikkal, és ez is hozzájárul az egykori falusi vásárok hangulatának fölidézéséhez. Nem messze, a folyó felé meredeken lejtő, magas domboldalon áll a Mezeny tájegység. Egy egysoros, partmenti településű falut mutatnak be, ahol a házak rövid
