Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

NÓVÁK LÁSZLÓ: Egy uradalmi majorság és építményei 1842-ben

Nóvák László EGY URADALMI MAJORSÁG ÉS ÉPÍTMÉNYEI 1842-BEN Nagykőrös mezőgazdasági erejét sokban köszönhette a pusztáknak. A 16-17. század folyamán sorra igyekezett árendába venni a városi tanács, a Duna-Tisza köze közelebb-távolabb fekvő pusztáit, a török hódoltság korának háborús időszakaiban elpusztult falvak határait (Pakony, Hártyán, Vacs, Vatya, Mikebuda, Lajos, Mizse, Kocsér, Újfalu, Gyólya, stb.). A török kiűzése után, a 18. században Nagykőrös elveszítette bérelt pusztáinak jelentős részét (így a jászkunságiakat, a jászkunok 18. század közepi Redemptciója során), viszont többet sikerült örökös jussal megszerezni, illetve megtartani. Ezek között található Pótharaszt puszta, amelyet már 1641-1642-ben megvásárolt a város, de a rendi restauráció idején, mint jobbágy jogú helységet is képes volt megtartani, a helyben élő armalista nemesek közreműködésével. A várostői északra eső Nyársapát pusztái a Forgách földesúri családtól bérelte a körösi tanács. Tekintettel arra, hogy Forgách Simon vagyonát elkobozta a bécsi kamara a Rákóczi szabadságharcban való részvétele miatt, így Nyársapát 1/4 része elkerült volna a családtól, ha Kőrös városa meg nem váltja a família részére, nehogy elessen annak használatától. Sőt, Nyársapát azon 1/4-ét is a Forgách-családnak váltották meg, amely a Rákóczi-családot illette meg, s így ezt - II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemre való tekintettel - szintén konfiskálta a császári udvar. Tehát, Nyársapát 3/4 részét, mint Forgách jószágot, s 1/4 részét, mint Rákóczi-Aspremont birtokot használhatta Nagykőrös városa. A közeli Tetétlen puszta (ma Kőröstetétlen) is a Rákóczi-család birtokát képezte, s ennek elkobzott felét körösi armalista nemesek szerezték meg, másik fele pedig - miként Nyársapát egésze is - 1818-ban került Nagykőrös város öröktulajdonába. Nagykőrös tehát igyekezett továbbra is pusztabérleményekhez jutni, hogy elsősorban is, a gazdasági erőt alkotó jószágtenyésztés kondícióját helyezze mindjobb körülmények közé. Sikerült megszerezni a szomszédos Szentkirály és Borbásszállás puszták egy részét is, sőt, Szentlőrincet, 1738-ban, aminek ténye rendkívül felháborította Kecskemét elöljáróságát. Körösi nemes famíliák 1840-ben megvásárolták Ágasegyháza és Páhi puszták egy részét, ami szintén a kecskemétiek ellenkezését váltotta ki. Nagykőrös város lépéseket tett ez idő tájban Dánszentmiklós és Gyalu puszták használatba vétele érdekében, s ekkor jutottak Bábocka pusztához is.

1 Nagykőrös legnagyobb földesura a Keglevich-család volt, akik 1821-ig - amikor eladták birtokaikat a városnak - Nagykőrös fele tulajdonosának mondhatták magukat. A Keglevichek kiterjedt birtokkal rendelkeztek, s ezért is mondottak le viszonylag könnyen Nagykőrösről, amely mezővárosban nem tudtak volna gyökeret verni, majorságot kiépíteni, s inkább más birtokuk fejlesztéséről gondoskodtak (pl. Nagykáta egyik fő székhelyük volt.). A Keglvich birtokok közé tartozott Bábocka puszta is, s ezért történhetett meg, hogy Nagykőrös városa használatba vehette azt. Bábocka Békés megyében, Öcsöd és Kunszentmárton között helyezkedik el, tehát, mintegy nyolcvan kilométerre esik Nagykőröstől. A város 1832-ben szerezte meg a puszta felét gróf Keglevich Istvántői zálogként, azonban testvére, Keglevich László az elsőség jogán megszerezve István birtokrészét is, megtagadta a bérletet Nagykőröstől, s egyben 31 évre, 1864-ig szóló zálogos szerződést kötött Gremsperger Istvánnal és fiával, Pállal. Gremspergerék azonban nem éltek a pusztahasználat lehetőségével, hanem 1835-ben tovább adták szubárendában a puszta felét, 2200 holdnyi területet a szomszédos Szentandrás helység földesurának, Kis Jókai Szakái Jakabnak, mivel ő 40 000 forint kölcsönhöz juttatta Gremspergeréket. Szakái Jakab özvegye Öttömösi Geréb Pálnak adta tovább haszonbérbe a bábockai részjószágot, aki viszont Nagykőrösnek engedte át azt 1842ben. A körösi tanács magára vállalta az 50 000 forint zálogösszeget, s kötelezte magát a szubárenda fizetésére is. A puszta megszerzését követően 88 körösi gazda igényelt földet, s közöttük 5-300 holdnyi földeket osztottak ki. A körösi vagyonos, többségében kisnemesi családok önálló vállalkozásba is kezdtek, 1851-ben földbirtokot vásároltak Bábocka puszta másik felében tulajdonos Keglevich Gizellától.

2 Nagykőrös mezőváros tehát 1842-ben szerezte meg Bábocka pusztát, s így birtokába került az ott kiépített uradalmi major is. Ezen gazdasági központ, s a hozzá tartozó építmények összeírására került sor 1842. július 20-án, amelyet a város levéltárában helyeztek el. A 33 pontban leírt épületek és építmények fontos adalékul szolgálnak nemcsak egy uradalmi központ megismeréséhez, hanem az építkezésre, építészetre vonatkozóan is.

3 Lakóépületek Az uradalmi gazdasági központ bővelkedett lakóépületekben. A gazdatisztek, valamint a cselédség számára építettek különböző házakat, így tekintélyesebb méretű, rangosabb épületet, s szerényebbeket, sőt putrit is. Az összeírás elsőként egy módosabb házat ír le: „Lakóház nádtetőre, 'sindel szegélyei, 's egy öl széles' 'sindel ereszezettel fa oszloppal 24. és 1/2 öl hosszú, 3. öl és 1. láb

4 széles, enek hátához ragasztva 4. öl hosszú, 4. öl széles szoba. 24. agáczafa megette. Ezen épületben ta-