Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

állt, mellette világításra és ételmelegítésre szolgáló fülke húzódott. (47. kép.) A kőből épített szabadkémé­nyes konyhában kemence nem volt, az első szoba felőli oldalon a padlóról induló füstterelő vájatba két füstnyí­lás torkollott. Itt a konyha padlójában kerek beálló gö­dör volt. A konyha hátsó szoba felőli oldalában a füstte­relő vájat 40 cm magasról indult, aljában egy kályha szájnyílásával. Tüzelőpadka itt sem volt, de a kályhaszáj előtti kis terület főzésre alkalmas volt. A hátsó szobában egy zöldmázas táblás kályha állt. A fentebb bemutatott tüzelőberendezési rendszerben Észak-Magyarországra, illetve a mezővárosi lakáskultú­rára jellemző elemeket (táblás kályha, világító fülke, boltozott kenyérsütő kemence, beálló gödör, stb.) talá­lunk. 22 Első pillanatban szokatlannak tűnhet az egymás fölé épített kemence és kályha együttese, melyet a kes­keny konyha és a megemelt szobai padlószint lehetősé­gei sugalltak, de ez a kombináció sem példa nélküli. 23 A mádi lakóház bontásával a múlt századi mezővárosi lakáskultúra és építkezésmód érdekes részleteibe nyer­hettünk betekintést. Összefoglalás A bemutatott tűzhelybontások során különböző tí­pusú és építésmódú kemencék bontási tapasztalatait is­merhettük meg. Közös jellemzőjük az volt, hogy a ke­mence teste a szobában foglalt helyet, de fűtésüket a konyhából végezték. Ebbe a csoportba elsősorban az alföldi kemencék tartoznak, melyeket sütésre-főzésre és fűtésre használnak. Elhelyezése alapján ide soroltuk a mádi kemencét is, amely azonban használata és bolto­zásmódja révén inkább a konyhai kemencékkel mutat rokonságot. Eredeti együttese - melyben kályhával és világító fülkével együtt funkcionált - azonban indo­kolttá teszi, hogy mint szobai tüzelőberendezést tárgyal­juk. A cserépből épített kemencék divatja a múlt század második felében kezdődött. Az összetört tetőcserép da­rabjaiból falazott kemencék építése egyszerűbb és köny­nyebb volt, mint a sárkemencéké: vázat nem kellett készíteni, a kemence formája könnyebben alakítható és tartható volt. 24 A fentebb bemutatott kemencebontások javarészt eddigi ismereteinket erősítették, de újdonság számba menő részmegoldásokkal is szolgáltak. A gyűj­tött adatokból eddig nem derültek ki olyan szakmai fo­gások, mint a kemenceváll lépcsős áthidalása, vagy a tető húrirányban szűkített lefedése. A sövénykemencéket képviselő két példánk elsősor­ban a Duna menti szögletes alaprajzú, összetett formájú kemencékről szerzett ismereteinket növeli. Ezeknek a bontásoknak jelentősége elsősorban abban van, hogy az építéshez használt karókkal erősített vesszőváz készíté­séről meglehetősen pontos adatokkal szolgálnak. 25 Kü­lön figyelmet érdemel a Sükösdön bontott kemence vesszőváza, amelyre szépen elkülöníthető kettős szerke­zet volt a jellemző: a statikai megtámasztást elsődlege­sen a belső váz biztosította, míg a külső feladata elsősor­ban a forma és az alak rögzítése volt. A téglából épített szobai kemencék jobbára a 20. szá­zadban terjednek el. Egyes változataik a korábban is használt, de más technikával épített szobai kemencéket váltják fel (például az Alföldön), más típusaik azonban a korábban hagyományos tüzelők helyére kerülnek, mint új, a fejlődés utolsó szakaszát képviselő tűzhelytí­pusok (például Észak-Magyarországon a konyhából a szobába átnyúló kemencék esetében). Ez utóbbi típu­sok jellemzője a téglából készített donga- vagy kupola­boltozat. Az általunk bemutatott mádi példány azonban nem ehhez a kései típushoz sorolható, mivel fűtésre, sütésre és világításra szolgáló tüzelőegyüttes tagjaként a konyhai kemence szerepét tölti be, csak a helyhiány diktálta, és a szintkülönbség nyújtotta lehetőségek ki­használása révén a szobában került felépítésre. A bemutatott kemencetípusok sajnos nem képviselik az összes formai és építésmódbeli variációt, de a múzeu­mi munka során ezek száma még biztosan növekedni fog, és közreadásukkal a hiány pótolható. Összefoglalá­sul nem tárgyaltuk részletesen a kívűlfűtős kemencék történetének és építésmódjának általánosítható mozza­natait, mert ezt már korábban megtettük. 26 Jelen tanul­mányunkban csak a bontási anyag értelmezésére és köz­zétételére szorítkoztunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom