Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

40. kép. Táblás kályha csempéjének rekonstrukciója (Mád) 41. kép. Kandallószerű világítófülke rekonstrukciója (Mád) 42. kép. Falkutatások az első szobában (Mád), SABJÁN Tibor felvétele lapított boglya alakú boltozat külső mérete 118x139 cm volt. Szögletes alapja és gömbölyded boltozata is félig átégett porózus téglából épült, melyet agyagba fektetve raktak. A boltozat alsó öt sorát egyre inkább befelé dőlő féltéglákból rakták úgy, hogy a téglák lapja mindig a boltozat középpontja felé mutatott. Az ötödik sortól felfelé egyre inkább egész téglákat kezdtek alkalmazni, csak az élesebben forduló részeken iktattak közbe darabokat. Ahogy közeledtek a kemence tetejéhez, a korábban patkó alakú sorok egyre sarkosabbak lettek és háromszög alakot öltöttek. Mikor a falnál a kemence két oldala már összeért, a tetőn lévő háromszögletű nyílást kiékelték. Az ékeléshez hasáb alakúra faragott köveket használtak. Az így felrakott boltozatnak a külső magassága 74, belső magassága 61 cm volt. A kész kemencét belülről 4-5 cm vastagon kitapasztották. (43-44. kép.) A boltozat elbontása után az alapozásnak - és egyben kemencefenéknek is - szolgáló lapjára fektetett téglasort vizsgáltuk meg. Megállapítottuk, hogy a használat során a kemence fenekét cserélték, mivel a boltozat belső éle mellett a téglák megszakadtak és egy hézag közbeiktatásával folytatódtak. A kemencefenék alatt emberfej nagyságú kövekből készített alapozást találtunk, amely a közé rakott téglatörmelékkel együtt a hőhatást is szolgálta. A kőalapozás egy pontján 15 cm vastag üvegtörmelékből készített foltot találtunk. Ennek nagysága azonban nem haladta meg az egy-két téglányi