Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

melyet a használat utolsó szakaszában a padkákkal együtt elbontottak. (29. kép.) Sajnos az épület és a kemence pontos készítési idejét nem ismerjük. A szabadkémény 1889-es datálása csak a kémény felső részére vonatkozik, amely 1888-as jelzésű égetett téglákból készült. A kémény vályogboltozata en­nél régebben épült, adatok hiányában a múlt század kö­zepére tehetjük. Tudjuk azt is, hogy a konyhának volt egy régebbi szikrafogós-füstös állapota is, melynek leg­későbbi építési ideje a 19. század eleje körül lehetett. Természetesen a kemence nem egyidős az épülettel, hi­szen élettartama ennél jóval rövidebb. Készítési idejét becsléssel a 20. század elejére, esetleg a 19. század vé­gére tehetjük. Dunapatajon a régebbi kerek kemencét banyakemen­cének, szögletes változatát csak egyszerűen kemencének hívták. Az ülőrész neve patka volt, melynek fal felőli zugát kucónak mondták. A falazott takaréktűzhelyeket porheltnek nevezték. 11 A kemencében kenyeret, lángost és tésztaféléket süttöttek, illetve kantában, cserépfazék­ban babot, káposztát főztek. A kemence fűtéséhez szal­mát használtak, a száját /evővel zárták le. A sütés-főzés és a fűtés eszközeihez tartozott még apiszkafa, aszénvo­nyó, a sütőlapát, a söprű és a háromláb is. 12 A dunapataji kemence a Duna-Tisza közén elterjedt összetett formájú sövénykemence jellegzetes példája, melynek bontása révén a kemence építéséről, használa­tának fázisairól tudtunk meg fontos adatokat. b) Sükösd, Dózsa György u. 276. sz. 1987 áprilisában szoba-konyha-szoba-kamra-istálló­istálló-tornác-pince alaprajzi beosztású lakóházat bon­tottuk le a Bács-Kiskun megyei Sükösdön.^ (30. kép.) A kamraajtó felirata szerint az épületet Garisa József építette 1886-ban. A családi emlékezet és a bontási ta­pasztalatok szerint azonban ez az időpont csak a ház újraépítésének dátuma. Garisa József módosabb közép­paraszt gazda ugyanis az 1880-as években bíró volt Sü­kösdön, és az egyik döntése után a haragos fél rágyúj­totta a házat, melyet aztán a bontáskor talált barokkos oromfallal építettek újjá. 14 A ház tüzelőberendezése ek­kor egy szabadkéményes konyhából - melynek két olda­lán tüzelőpadkák és katlanok húzódtak -, valamint mindkét oldalon egy-egy szobai kemencéből állott. Többszöri átalakítási és modernizálási munkák eredmé­nyeként a bontás időpontjára már csak az első szobai kemence maradt meg, mint hagyományos tüzelőberen­dezés. A szögletes formájú, fehérre meszelt kemence a szoba konyha felőli sarkában állt. Szögletes padkája 54 cm magas volt, szélessége az ajtónál 14 cm, elöl 28 cm volt. A kemence falát középen keskeny váll osztotta két rész­re. Az alsó rész egyik oldalával a konyha falához csatla­kozott, míg a hegyesedő formájú felső rész a faltól füg­getlenül állt. A kemence és a fal között egészen keskeny (28 cm) kuckó volt. A váll első sarkainál a kemence élét lemetszették, az így keletkezett kis sarkok a lámpa tar­tására szolgáltak. A kemence tetejét szélesedő formájú kupak díszítette, amelynek felső lapja 30x31 cm volt. (31. kép.) A kemence bontását a meszelésrétegek feltárásával kezdtük. 15 A felső fehér meszelések alatt néhány réteg hengerelt falfestést találtunk, amelyek alatt nehezen fel­tárható, rossz állagú sablonos festésrétegek voltak. A festéseket mindenütt ujjnyi vastag színes keretelések fogták össze. A kereteket a kemence élei mellett mint­egy 5 cm-re húzták meg. A kemence legalsó festésrétege sem volt olyan öreg, mint a szoba legrégibb és legszínvo­nalasabb pingálása, melyet az 1920-as évekre datáltunk. 16 A kemence bontását a falak átvágásával folytattuk. Először az első és az oldalsó középvonal mentén fűrész­szel bevágtuk a kemencét, majd a váll magasságában vízszintes metszetet készítettünk és kiemeltük a felső negyedet. A metszetek átvizsgálása után a padka szint­jénél elvágva kiemeltük az alsó negyedet is, megkapva a kemence fél kereszt-, illetve fél hosszmetszetét. A fa­lak és az építésmódra utaló vesszőnyomok gondos elem­zése és dokumentálása után a kemencéről teljes kereszt­metszetet készítettünk, eltávolítva a fal felőli negyedet is. A művelet során a kemence falhoz csatlakozó részé­ről és az alépítményről kaptunk fontos adatokat. (32. kép.) A kemence fala átlagosan 10 cm vastag volt, ennél nagyobb méretet csak a fenék felett mértünk, ahol a fal

Next

/
Oldalképek
Tartalom