Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

LUKÁCS LÁSZLÓ: Tűzhelyek a Káli medencei házban

„akinek egy kicsit jobb módja volt, az a füstöskonyhát átalakította kéményessé. Szép sporheltes konyhává alakították át a füstöskonyhát, mászókéményel." A sporheltes konyhák tűzhelye téglából épült, az egyszerűbb kivitelű kívül vakolva és meszelve, a drágább kályhaszemekhez hasonló csempével burkolva. A tűzhely főzőlapjai öntöttvasból, a sütők és a vízmelegítő bádogból, a tűzhely korlátja, a sütők és a vízmelegítő díszítése nikkelezett acélból és rézből készült. A tűzhely fém részeit Tapolcán vaskereskedésben vásárolták. Köveskálon id. Bőczy Károlyné házában a konyha mászókéményéhez 1887-ben kenyérsütő kemence kapcsolódott. Föléje téglából takaréktűzhelyet építettek, két sütővel. A sütők vasajtóit rézzel díszítették. A Szakái-házban (Iskola u. 4.) 1942-ben bontották el a konyha jobb sarkában emelkedő, 6 kenyérre méretezett kemencéből, mellette balról a téglából épült, kétsütős, kétplattnis takaréktűzhelyből és katlanból álló tűzhelykombinátot. A széles kémény, amelyhez valamennyi tüzelőberendezés füstjárata csatlakozott, a kemence tetején állt, s a padláson megmaradt szabadkéménybe vezette a füstöt. Ugyanilyen tűzhely-kombinátot bontottak le 1965-ben Lampert Sándorék a Szaller-ház (Iskola u. 2.) konyhájában. Balatonhenyén a Körösényi-házat 1925-ben építette át akkori tulajdonosa, Mátyás István. Konyhájába ekkor „kétsütős, vízmelegítős, majolikával kirakott sporhelt" épült, amelynek fém részeit a tapolcai vaskereskedésből hozták. Özv. Bende Józsefné konyhájában 1900 körül a mászókéményhez kemence, katlan, kétsütős takaréktűzhely kapcsolódott. Napjainkra már csak a kemence maradt meg, a katlant 1936-ban, a takaréktűzhelyet 1950 körül elbontották. Özv. Székely Gyuláné konyhájában ma még eredeti formájában tanulmányozható egy ugyanilyen tűzhely-kombinát, amely 1921-ben épült. Téglából építette egy vigántpetend'x kőműves. Fém részeit ugyancsak Tapolcán vásárolták. A sütők oldalára szerelt fém táblácskákon a készíttető és a készítő neve és lakóhelye olvasható: „Székely Imre B. HENYE" „Szabadalom Steiner Zsigmond Tapolcza." Kemencéjébe 6 kenyér és egy pompos fér. A takaréktűzhely kétplattnis (két főzőlapos). Öntöttvasvól készült 21-es nagyplattnija 1921 óta csak egyszer égett el. A sütők oldalán fém rostély van, amire a tésztát tették tálban vagy tepsiben kelni. A sütők felett bádog vízmelegítő van. Hátul katlan csatlakozik a takaréktűzhelyhez. Mindszentkállán Hoffmann József háza 1886-ban épült (Tanács-köz 9.). Konyhájában a mászókéményhez kívül sárga csempével borított kenyérsütő kemence, kétsütős, vízmelegítős takaréktűzhely kapcsolódott. Vízmelegítőjéből rézcsapon folyt a víz, a sütőajtókat és a vízmelegítő ajtaját rézborítással díszítették. A tűzhely réz részeit az I. világháború idején be kellett szolgáltatni az államnak. Ekkor vitték el a pincéből a rézüstös pálinkafőző kazánt is. A tűzhelyet az 1930-as évek végéig vízmelegítő nélkül használták, ekkor elbontották, a csempéiből kenyérsütő kemencét építettek. Hoffmann Gyula és László házában (Rákóczi tér 18.) az eredetileg szabadkéményes konyha bal sarkában áll a téglából épült takaréktűzhely-kombinát. A kenyérsütő kemence mellett vas főzőlapos takaréktűzhely, felette két sütő található. A kemenceajtó előtt 40x40 cm alapterületű, 70 cm mély, deszka tetővel lefedhető lyuk van, ahova az asszony a kenyér bevetésekor beleállt. Kővágóörsön Fritz Istvánné egykori házában, amely ma a budapesti Gáspár Zoltán nyaralója, egy ugyanilyen takaréktűzhely-kombinát látható (Jókai u. 88.). Salföldön Borbély Rozália konyhájában 1926-ban Molnár József kékkúti kőműves építette a ma is meglévő kemencéből, kétsütős takaréktűzhelyből és katlanból álló tüzelőberendezést. A tűzhely vas részeit, a nikkelezett, rézfogantyús sütőajtókat Tapolcán, a Pauk-vaskereskedében vásárolták.