Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALASSA M. IVÁN: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése

15. kép. Bény, 208. sz. lakóház utcai homlokzata Barton is ez időre tehető a két szobával rendelkező gazdaházak megjelenése: „Apám is 1914-ben épített, én akkor még gyerek voltam, akkor lett egy szoba, illetve első ház, konyha és hátsó ház, egy kamra meg három állat férő istálló. Csináltak osztán még olyan leeresztőt, az volt a kocsiszín, amikor hazajöttek, abba betolták a kocsit, nehogy esőben legyen" (Bart). Bényben és Kisgyarmaton az adatközlők gyermekkorában - a 20. század első évtizede - a komolyabb földdel rendelkező gazdák (12-15 hold) már szoba-konyha-szoba és egyéb helyiségek elrendezéssel építették házaikat. A 19. század végén nagy általánosságban tehát két alaprajzi elrendezés volt megtalálható a kutatott falvakban. A szoba-konyha-kamra elrendezésű zsellér- és a szoba-konyha-kamra-istálló-szín elrendezésű gazdaház. Az előbbiek előzményeként emlékeznek még a kéthelyiséges, mindössze szobából és konyhából álló lakóépületre. Mindkét alaprajzi elrendezés esetében a harmadik helyiség, a kamra az udvarról nyílt. A századforduló idején megindult a gazdaházak bővülése, megjelent a tisztaszoba. Az első világháború után ezek a házak szélesebb körben elterjednek és szórványosan tovább alakulnak, alaprajzuk tovább bővül, az első szoba mellé egy másik szobát építenek. Ez a jelenség különösen Barton figyelhető meg. Itt a 123. sz. lakóháznál az utcára épült szoba mellé fedett kocsibejáró került, és a kocsibejáró másik oldalán egy szobaként és kamraként egyaránt funkcionáló helyiség épült. Az alaprajzi bővülés másik lehetősége - az előbbivel egyidőben - a tornác megjelenése. Ilyen ambitos, hambitos épületeket emeltek az 1920-as években Barton (9. sz., 26. sz.), Kisgyarmaton (87. sz.), stb., de a tornác nem tudott általánossá válni. A tornácok általában mellvéddel épültek, oszlopuk hengeres és szögletes egyaránt lehet. A tornác itt meglehetősen funkciótlan, formai elem csak, hiszen a - később bemutatásra kerülő - tető16. kép. Bény, 208. sz. lakóház udvari homlokzata szerkezetek egyébként is meglehetősen nagy (akár az egy métert is meghaladó) tetőkinyúlást tesznek lehetővé, és a tornácok szélessége ennél nem is nagyobb (pl. Kisgyarmat 25. sz. lakóház tornác nélküli tetőkinyúlása). Falanyag és építéstechnika A kutatott községek szomszédosak egymással, a falak építéstechnikájában mégis lényeges eltérést tapasztalhattunk. A dombháton fekvő két községben, Szőgyénben és Barton a századfordulón a tömésfal (vertfal) volt az általános, a folyó mellett elhelyezkedő két faluban viszont sárfallal (rakottfal) építették az épületeket. Kisgyarmaton a századfordulón kizárólagos volt a sárfal, és egészen 1945-ig ilyen fallal építkeztek. Bényben már nem ilyen egyértelmű a kép. A régi épületek sárfallal készültek (pl. a felmért ház is), ugyanakkor nagyobb mennyiségben fordulnak elő vert falú házak is. Ez valószínű gazdasági okokkal magyarázható. A sárfalhoz általában máshonnan kellett hordani az anyagot, melynek építésre alkalmassá tétele - a lóval történő tipratás - a jószággal nem rendelkezőnek megnehezítette az ilyen falak építését, illetve építtetését. Barton a tömésfal kizárólagos. Szőgyénben keveredve fordul elő a két falfajta. A tanulmányozott és mindenképpen 19. századinak tekinthető épületek vertfallal készültek. Ugyanakkor néhány 20. század elején épült lakóház rakottfalú. A helyi értékítéletben a vertfalnáí jobbnak tartott rakottfal részben a megfelelő nyersanyag hiánya, részben a korszerűbb vályog megjelenése miatt nem tudott jobban terjedni. Az, hogy egy ilyen összefüggő területen ennyire határozottan elválóan kétféle falat készítenek, a föld minőségével van kapcsolatban. Szőgyénben ezt úgy magyarázzák, hogy „a szomszéd falu. Köbölkút, ott már több van (sárfal), mert a talaj némileg homokos. De nálunk agyagos, kötött talaj van, többnyire vert falak vannak". Barton hasonlóképpen magyarázzák a két faltechnikához szükséges alapanyag különbözőségét, és hivatkoznak Kéméndre, Kőhídgyarmatra, ahol homokosabb a föld, és ebből nem lehet tömés -, hanem csak sárfalakat készíteni, ugyanakkor a faluban található alapanyag kiválóan alkalmas a vertfal építésére.