Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR: A Felső-Tisza vidéki nyitott ereszes ház
IRODALOM BALASSA M. Iván 1985. A parasztház évszázadai. Békéscsaba BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. Magyar népi építészet. Budapest ENTZ Géza (szerk.) 1986-1987. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei [-II. Budapest GILYÉN Nándor 1986. Népi építészet. In: ENTZ Géza I. 1986. 225-240. GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. A Felső-Tisza-vidék népi építészete. Budapest GÖNYEY Sándor 1939. Szatmár és Bereg népének hajléka és házatája. In: Fábián Sándor (szerk.): Szatmár, Ugocsa, Bereg k. e. e. vármegyék monográfiája 397-405. Budapest KECSKÉS Péter 1985. Vargha László és a Magyar Népi Építészeti Gyűjtemény. Ház és Ember 3. 37-46. KÓS Károly-SZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1972. Kászoni székely népművészet. Bukarest 1974. Szilágyság magyar népművészete. Bukarest LEHOCZKY Tivadar 1881. Beregvármegye monographiája I— III. Ungvár MÓRICZ Zsigmond é. n. Szatmár vármegye népe. In: Borovszky Samu (szerk.): Szatmár vármegye 256-277. Budapest Nándor Gilyén EIN SPEZIELLE TYP VON WOHNHÄUSERN IN DER OBER-THEISS-REGION In der nordöstlichen Region des historischen Ungarns gab es eine Variente des dreiräumigen Wohnhauses, worin sich der Eingang der drei Räume en der Hoffront des mittleren Raumes in einer sich eintiefenden Vorraum befand („nyitott eresz"). Der Autor zieht in Betracht alle aufgemessenen Wohnhäuser, die in der Ober-Theiss-Region auf diesen Typ deuten. Ein solches Gebäude steht auch im Ungarischen Freilichtmuseum (Szentendre), das Wohnhaus aus Milota. Der Autor nimmt an, dass diese Objekte unter den Ausbreitungszonen der Haustypen des Tieflandes, des Hochlandes und des Széklerhauses einen abgesonderten Haustyp aus dem 19. Jahrhundert darstellen, das sogenante Szamoserhaus. Haifjjop THäeH >KMJIOH ßOM C OTKPbITbIM HABECOM B KPAE BEPXHEM THCCW Ha ceßepOBOCTOHHOH nacra HCTopimecKOH BeHrpHH HMeeTCH TaKOH BapuaHT flOMa, COCTOHLUHHCA H3 Tpëx noMemeHHH, rße nepefl HaAßopHbiM cpacaflOM cpejmeH nacra 3flaHHH, H3 ymyöjiëHHoro TaMŐypa („OTKpbiTHbin HaBec") OTKpbijicH XOA Tpëx noMeineHHit. AßTop no OflHOMy paccMaTpbiBaeT Bce Te M3MepeHHbie XHjiHiuHbie flOMa, KOTopbie OTHOCHTCH K 3TOMy THny AOMOB Ha TeppHTOpHM Kpaa BcpxHeíi THccbi. B CeHTeH/jpeiicKOM 3THorpaqbHHecKOM Mysee noA OTKpblTblM HeÖOM HaXOAHTCH TaKOH AOM H3 n. MHJlOTa, KOTOpblH MO>KHO M3yHMTb. ABTOP npeAnojiaraeT, HTO B 30ne pacnocTpaHeHMa ajibqbëJibACKHX, ceßepHbix, TpaHCHjibßaHCKHX TunoB 3A3HHH aBjiHKDTCH npeACTaBHTejiHMH OTAejibHoro Tuna AOMOB 19 BeKa T. H. „caMOuicKoro THna".
