Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - GILYÉN NÁNDOR: A Felső-Tisza vidéki nyitott ereszes ház

Gilyén Nándor A FELSŐ-TISZA-VIDÉKI NYITOTT ERESZES HÁZ A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidéki tájegységében egy különleges alaprajzú épület hívja magára figyelmünket: a milotai lakóház. Alaprajzi elrendezésének lényege, hogy az első és a hátsó helyiség az udvari homlokzaton bemélyedő ún. nyitott ereszből nyílik (l/f, 2. kép). Valószínű, hogy hazánk mai területén ez az épület egy nagy múltú típus egyetlen megmaradt tárgyi emléke. A nyitott ereszes házra ismereteink szerint Móricz Zsigmond hívta fel először a figyelmet, századunk elején, ő tiszaháti típusnak nevezi, és ebben a formájában újabb fejlődés eredményének tartja. „Ezelőtt még száz, sőt 50 évvel is, úgy építették a házat, hogy a két szoba között szabad eresz maradt, amelyet nem választott el fal a keskeny tornáctól. Bent a szobában volt a szabad tűzhely, kémény nélkül; a füst a nyitott tetőn tódult ki, réseken repült el. Később, mikor kéményt kellett építeni, tágas harangkéményt emeltek a pitvar fölé s elöl fallal zárták el a szabadtól, de úgy, hogy a szobák ajtajai még mindig a szabad tornáczra nyíltak; a pitvarból aztán valóságos konyha lett."

1 (l/a kép). Gönyei Sándor a harmincas években azt írja a tiszaháti házról, hogy „ . . . a pitvarnál rendszerint beugrást találunk, melyen áthaladva jobbról a szobába, hátul külön ajtón a konyhába, balfelé a kamrába, vagy hátulsó házba juthatunk ... A ház és kamra között még néhány évtized előtt szabad átjáró eresz volt, melyet hátulról a szél ellen eleinte valószínűleg csak vesszőből font rekesszel zártak el, később végleg beépítették. így hely kínálkozott a konyhának, melyet az eresz hátsó felén elrekesztettek, külön bejárót hagyva a válaszfalon s a konyha felé pendely-kéményt húztak . . ."

2 Az ötvenes évek végén a Tiszaháttal szomszédos szatmári Erdőháton, Vámosorosziban hívták fel figyelmemet az öregek az egykori kutyafekvős házakra, amelyek régebben ebben a faluban is voltak, de lényegét megmagyarázni már nem tudták. Akkor még nem volt biztos, hogy a Móricz Zsigmond által leírt háztípus emlékét sikerült itt megtalálni. De az adatközlők arról is szóltak, hogy a közeli, a Tiszahát irányába eső Kölesén és Sonkádon talán még látható ilyen ház. E nyomon elindulva, Kölesén már csak az emléke élt annak az épületnek, amelynek bejárati ajtaja helyén egy boltív volt, és a mögötte levő nyitott helyiségből nyílott az első és a hátsó ház. Sonkádon végül sikerült 1958-ban meglátni és a következő évben vázlatosan fel is mérni az utolsó erdőháti kutyafekvős házat

3 (1/b, 3. kép). A Kossuth utca 18. sz. épület özv. Csengeri Péterné tulajdona volt. Emlékezete szerint férjének nagyapja, Csengeri János építette a múlt század közepe táján. A tulajdonos apósa, id. Csengeri Péter 1867-ben már ebben a házban született. A pitvar fölött még megvolt a szabad kémény, de már lepadlásolták, és a helyiséget konyhává alakították át. A bejárat előtti mellvédfalat 1945 táján építették, „hogy a hó ne fújja be" az ereszt.

4 A tulajdonos 1959-ben meghalt, a házat 1961-ben lebontották. Sonkádon még a Rákóczi utca 37. sz., a mestergerendán lévő évszám szerint valószínűleg 1862-ben épült ház volt a lakók emlékezése szerint talán ilyen alaprajza, de ennek nyoma az épületen nem látszott. Az ezután már rendszeresebben végzett vizsgálat során sem sikerült az Erdőháton több nyitott ereszt találni. Uszkán a Fő utca 68. sz. ház volt régebben nyitott ereszes, de már átépítették, a többit az ötvenes években lebontották. A szatmári Tiszaháton végighaladva, Tiszabecsen lehetett a háztípus legtöbb emlékét felfedezni, annak ellenére, hogy a régi falu nagy részét, Fő utcáját az ármentesítéssel kapcsolatban a múlt század végén lebontották. A megmaradt Kis utcában azonban 1960-ban még négy ilyen épület állt (12., 59., 68. és 101. sz.). Az 59. sz. ház (4. kép) faoszlopos, esztergályozott díszű tornáca valószínűleg utólag épült. Pitvarában boglyakemence volt. A 68. sz. épületet már átalakították, a nyitott ereszt elfalazták, a beljebb álló régi falat, a kemencét és a szabad kéményt lebontották. Ugyanezen a telken egy másik ház is állt, amelyet abban az évben bontottak le, de a bontási engedélyhez készült terv szerint nyitott ereszes volt. Az eresz mögötti, a terven kamrának nevezett helyiségben kemence és szabad kémény volt a tulajdonos, Balogh Jenő elmondása szerint. A 101. sz. épület volt a hagyomány szerint régi községháza. Milotán Nyiri József Fő u. 64. sz. házát a tulajdonos nagyapja építette a múlt század közepe táján (l/e, 5. kép). Nyiri József emlékezete szerint az ötvenes években sok ilyen házat bontottak le. A szegényebbeké csak egy elsővégíből (utcára néző szobából) és pitvarból állt. A faluban megmaradt másik nyitott ereszes ház Fóri Zsigmondé volt (Fő utca 101.), amely jelenleg a szentendrei Szabadtéri Múzeumban található. Utolsó tulajdonosai szerint 1834-ben épült.

5 Tiszakóródon az utolsó nyitott ereszes házat közvetlenül a bontás előtt sikerült megtalálni. Özv. Paládi Bálintné Kossuth utca 29. sz. házát (1/d, 6. kép) dédapja, Balogh Zsigmond építette a múlt század közepén. Jómódú gazda volt, amit az is mutat, hogy a házát zsindelylyel fedte, amely a szalma alatt még meg is volt található. Hagyományos tüzelőberendezését már régebben lebontották. Itt érdemes megjegyezni, hogy Belényesy Márta 1943-ban a Tisza túlsó partján fekvő, a Szovjetunióhoz tartozó Bereg megyei Mező-Váriban szintén hasonló házakat talált.

6 Szatmárcsekén már csak az emléke élt a szabad pitvaros házaknak. Borbély Pál (Táncsics u. 12.) szerint a