Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - BODNÁR ZSUZSANNA: A tirpákok lakáskultúrájának és életmódjának rekonstrukciója a Sóstói Múzeumfaluban

A kasznyi elé került az asztal, három Thonet-székkel. Jobbról és balról a falak mellett ágyakat helyeztünk el; ezekre van kikészítve a templomba induló asszony ünnepi viselete: fekete szoknya, fehér, házi készítésű blúz, és fekete selyemkendő, egyik sarkán színes, másik sarkán fekete hímzéssel. A szoba berendezéséhez tartozik még két sifon, egy katonaláda és egy tulipános láda; ez utóbbi az eladó lány kelengyéjét tartalmazza. A két sifon és a két ágy klasszicista díszítést kapott. (1., 2-es kép.) Az egyik ágy hajlítottan ívelt, hasonlóan a karos lócák, díványok mintájára. A hátsóház berendezési elve megegyezik az elsőházéval, különbség csupán a bútorok minősége között van. A fal mellett egyszerű, sötétbarnára mázolt ágy, a másik fal mellett dikó (alvótér) áll; a bejárattal szemben karos lóca, előtte asztal, mellette székekkel. A munkateret a bejárat, amellett elhelyezkedő rakott spór és annak környéke alkotja. Itt helyeztük el a konyhai használati tárgyakat, eszközöket (fűszertartót, törlőruhát stb.,) és ez a színtere a mindennapi házimunkának is. A szabad kéményes konyhába csupán két-három bútordarab került. A bejárat melletti jobb sarokban vizeslóca áll, rajta korsók, vizesedény, a bal oldalon egy ötfiókos, egyajtós kisszekrény található. (3. kép.) A boltívet pataki, debreceni tányérok díszítik. Mivel a szabad kéményes konyha télen hideg és huzatos volt, ezt többnyire csak nyáron használták; emiatt berendezése állandóan változott. 2. kép. Állószekrény (sifon) az első szobából Az elsőház bútorzata asztalosmunka; ezeket a többnyire keményfából készült berendezési tárgyakat vásárokon, piacon vették, vagy megrendelésre készíttették a mesteremberekkel. Nyíregyházán 1818-ban alakult meg az asztaloscéh, de vidékünkön jelentős bútorgyár nem jött létre, hiszen komoly igény nem mutatkozott a szép bútorok iránt. Viszont a debreceni, sátoraljaújhelyi és a nagykárolyi bútorgyárak jelentős hatást gyakoroltak Szabolcsvármegye asztaloscéheinek termékeire. A bútorgyárak hiánya nem jelentette azt, hogy itt nem voltak ügyes, tehetséges mesterek. A bútorkészítés, ha kisipari szinten is, területünkön magas színvonalon folyt. Ezt bizonyítja az is, hogy az 1896. évi, Budapesten rendezett millenniumi kiállításon Eplinder Károly és Moravszki Pál nyíregyházi asztalosmesterek termékeit „Kiállítási Éremmel", illetve „Elismerő Oklevéllel" díjazták. A bútorgyártás fejlődését a városiasodás, a jobb anyagi viszonyok segítették elő, s ezek miatt egyre nagyobb igény támadt a bútoriparral szemben. A bútorok másik része egyszerű, barnára mázolt, többnyire puhafából készült (ágy, lóca). A házilag készült, elenyésző számú bútordarab általában festetlen (polc, dikó, kisszék). 4. A ház díszítése, lakásdíszítő elemek A házban, illetve bármilyen hajlékban élők ősi tulajdonsága, hogy többféle mágikus, vagy gyönyörködtető funkcióval bíró apró tárggyal veszik körül magukat. Környezetükben ezek a különböző tárgyak a bútorokkal együtt találhatók, mintegy kiegészítik, teljesebbé teszik a berendezést. Lehetséges, hogy sokszor önmagukban nem sokat mondanak a szemlélőnek (látogatónak), de a különböző berendezési tárgyakkal együtt a lakás mindenkori tartozékai. Mivel evangélikus lakóházról van szó, feszületet, szentszobrokat nem tettünk a házba. Az evangélikus hitre utal egy Szentháromságot ábrázoló kép, egy áldozókép és a házi áldás. A főfalon, a mestergerenda alatt van a faragott tükör. A lakás díszítését szolgálja az esztergált törülközőtartó, rajta szőttes törülköző. A lakás díszítésében játszanak szerepet a terítők, függönyök, csuprok. Áz elsőszobában a kasznyi és az asztalon piros mintás háziszőttes asztal-, illetve komódterítő van. Az ágyterítők bordó, piros alapon rózsás, szalagos, fekete nyomott mintás, ún. törökmintás ágy terítők. A hátsóházban az ágyterítő háziszőttes vászon és rongypokrócból készült. Az asztalt hétköznap nem, csak ünnepnapokon terítették le. A kemencepadkára rongyszőnyeget tettünk, ez célszerű is, és díszítőelem is. A függöny az elsőházban kettévágott egyszerű molinóanyagból készült rekonstrukció. A függönyt az esztergált karnis tartja. A hátsóházban egyetlen kartonfüggöny található; az udvari ablakra nem tettünk, mert így az udvart szemmel tarthatták. Csupán jeleztük, hogy estére használtak függönyt. A földre sem az első-, sem a hátsóházban nem raktunk rongyszőnyeget, mert itt a gyékénylábtörlőt használták, de azt sem díszítő célzattal, hanem a hideg ellen. Szobai díszítőelem az óra, a színes csuprok, köcsögök, a konyhában a gyári fűszertartók, tálak. A századfordulóig alsó-, felsőruhaneműt, alkalmi,