Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - KOVÁCS SÁNDOR: Drávai malmok és molnárok a 19. században

A malomkőbe vályúkákat véstek, melyeken át az alsó kőről a felső kő a lisztet kifelé sodorta. Ezek a vályúkák a kő széle felé mélyültek, és a szélénél már elérték a 3-4 mm-t is. A köveket bizonyos használat után a kopás nagyságától függően, rendszeresen utánvágták, és vele a vályúkákat is mélyítgették. Az alsó, a fekvő kő fölötti, a tengelyen forgó kő az őrlő kő, mely közepén keresztvassal átfogott lyukat véstek a tengelynek. Ha a malomköveket középpontra állították és nem volt oldallengésük, nem jártak kajszán, akkor a kő fonton állt,

12 ilyenkor volt legkevesebb a kopása. A dudusmalmok dercére őröltek, parasztra. Nevük után hívták ezeket parasztmalmoknak, kotyogós parasztmalmoknak. A dercét otthon az asszonyok kovászfára tett lószőrszitán széjjelválasztották; a kenyérlisztet, a pogácsának való lisztet a kalácsliszttől. Ha valaki cipót, kalácsot akart sütni, akkor a búzát megmosták. Rostában víz alá merítették, és a búza ráült a rostára, a köcsüjét^ pedig elvitte a víz. Otthon aztán napon, napokig szárítgatták, mire elvihettek a malomba. „Úgy nízd mónár, hogy ebbű cipó lësz.", mondogatták a molnárnak. A mosott búza előtt a molnárok „újravágták" a követ, hogy a kő szépen őrölhessen. Mielőtt azonban a búzát rátették volna a kőre, előbb árpát, nemegyszer még dióhajat is őröltek rajta, nehogy a frissen vágott kő törmeléke bekerüljön a lisztbe, és korcogjon a fogak alatt. Vágáskor a követ feltámasztották, felcönkőték, és tenyérnyi széles csíkokban kisorjázták, körbeverték, körbevágták. Veréshez a csákány fokát használták. Egy kővágócsákány élezéséért és edzéséért a kovácsok évente egy nyolcada búzát kaptak. Amikor az alsó, a fekvő kő nagyon elkopott már, pereme „kicsorbadozott", hogy az őrölnivalót a felső kő ne szórja széjjel, a követ rostakaréjjal

[i megmagasították. A cement elterjedésével apró, zúzott kavicskeverékkel felöntötték, megfejelték. Fejelés után a követ újravágták. Az első, a fejelés utáni vágást mélyvágásnak nevezték. Mélyvágás volt a kő első vágása is, amikor elhozták a bányából. A malom legféltettebb kincse a malomkő volt. Ezt 4. kép. A „dudusmalom" szerkezete (rekonstrukció) 1. Örhajó-duduk. 2. Tengelytartó tuskó. 3. A hajtás lepickedeszkái. 4. Hajtófótok. 5. Küllők, lepickék. 6. Malom- vagy hajtástengő. 7. Malomház-duduk. 8. Malomház a tetővel. 9. Belső tengelytartó tuskó. 10. Tengőfogó pánt. 11. Hajtó fogaskerék. 12. Nagy korong. 13. Korongtuskó. 14. Garat az állvánnyal. 15. Négy sarkos nagy malomkőtengely. 16. Álló nagy malomkő. 17. Forgó, őrlő malomkő. 18. Állókő tartó lábak. 19. Hajtás. 20. Garatlefolyó. 21. Cekte a vízfenéken a malomtartó alaccsággal.