Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - KOVÁCS SÁNDOR: Drávai malmok és molnárok a 19. században

Kovács Sándor DRÁVAI MALMOK ÉS MOLNÁROK A 19. SZÁZADBAN Ebben az írásban megkíséreljük egy olyan, maholnap feledésbe merülő mesterség leírását, mely alig száz éve még javában élt a Dráva mellett lévő falvak lakosainak művelésében. E mesterség a dudukon elhelyezett malmokhoz és azok működéséhez, a drávai molnárok életéhez kapcsolódott. A dolgozat célja, hogy a már szinte elfeledett, kiveszett mesterségnek fogásait, a molnárok szokásait, életükhöz fűződő emlékeit az utókor számára megmentsük. Mindezek egyik részének alapját régi írásokból vettük, míg a másikat főleg szemtanúk, egykori molnárok visszaemlékezéseiből. Olyan emberek voltak, akik maguk is látták, megélték mindazokat, amit emlékezéseik során elmondtak. Az írásos anyagok nagyobb részét viszont a molnárok egykori református egyházainak „Számtartós Jegyzőkönyvecskéje" és a jegyzőkönyvei őrizték meg az utókor számára. Az első írásos emlékeket a drávapalkonyai és a szaporcai Református Egyház írásaiban találtam. Ezek között is a legkorábbi „Drávapalkonyai Reformata Eklézsiájának Számtartós Jegyzőkönyvecskéje". Az első oldalára valaki ráírta, hogy „Szerkesztetett 1778-ik esztendőben 17. decembris". Ugyanakkor az egyházi számadásokat visszamenőleg 1759-ig jegyezték. Ezután 1771-ig egy matricula, majd 1800-as évektől egy bekötött jegyzőkönyv következik, melyben eklézsiai, az egyházhoz tartozó tagok életével kapcsolatos ügyeket jegyezték. Az első, a malmokhoz fűződő adat a „Számtartós Jegyzőkönyvecskében" 1771-ből való. „Malomgazdaság közönségesen -50.-". Majd a drávapalkonyai malmokra vonatkozó írásos bejegyzések egész sora következik egészen az 1800-as évek végéig. Malmok, molnárok, malomgazdák, malomtársaságokhoz kapcsolódó feljegyzések, melyek egy jól szervezett életre mutatnak. Csak az 1860-1870-es években, ismétlődően, mintegy 25 molnársággal foglalkozó család neve jelentkezik. Á jelzett évtized valószínű, hogy a molnárság egyik legdinamikusabb évtizede közt tartható számon. Azonban ez még mindig nem jelenti azt, hogy ez a névsor, a családok felsorolása a malmok teljességét adja, hogy ezen a drávapalkonyai Dráva-szakaszon már nem is volt több malom, mert ebben a felsorolásban nincsenek benne azok, akik nem ehhez az egyházi közösséghez, hanem valahová máshova tartoztak. így voltak drávacsehiek, sőt a szinte még az ötödik faluhoz tartozó szávaiak is, akiknek volt itt malmuk. Ám nemcsak a palkonyai eklézsia iratai adnak ezekről tanúságot, hanem ehhez hasonló bejegyzések találhatóak a szaporcai jegyzőkönyvekben is. Ezek az adatok szintén megjelentek az 1800-as évek legelején. Itt is az egyes molnárok mellett malomtársaságokról is említést tesznek. Legtöbbször, az első időben a molnárok, majd malomtársaságok, malomgazdaságok adományairól értesültünk mindkét helyen. Adakoztak, ha valami bajtól szabadult meg valaki, ha sikerült az elmúlt esztendő, azonban nem tudni, hogy ezek az adományok önkéntesen vállalt kötelezettséghez, vagy kimondottan valamiféle adózási formához tartozhattak-e? Más malmokkal kapcsolatos beírásokból arról értesülünk, hogy malmokhoz tartozó hajóféleséget vásárolnak. Szaporcán 1809-ben buducoV vesznek. Még korábban ugyancsak Szaporcán található, hogy az 1796-1800as években a leégett templom felépítésének költségeit többek között-hajó- és malomvontatásért kapott díjakból fedezték. Visszatérve Palkonyához, az egyház 1829-ben hívek által végzendő munkát vállalt: „Kásádi István jelentette, hogy a malomtársaságnak vagyon az erdőn egy malom hajójja, melyet ha az elöljáróság jónak láti, húzasson ki a Dráva szélére az Eklézsia Cassájában leendő készpénz fizetésért". Vagyis a hajót a Dráván a malmokhoz akarták felhasználni. Az 1700-as években több bejegyzés már arra mutat, hogy a Dráván egész sor malom működött, sőt a malmok malomfalu rendszerben települtek a vízre. Különböző, más emlékek bizonyítják, hogy malomfalu-csoportosulások voltak az Ormánságban Drávapalkonyán kívül Gordisa-Drávaszabolcs, Tésenfa-Szaporca, Vejti-Zaláta partjainál is, hogy csak a nagyobbakat említsük. De malmok sora volt a másik parton Miholjácnál, Viliónál, Moszlavinál is. Sőt a palkonyai hajósok gyakran beszéltek arról, hogy Eszéknél mintegy háromszáz malom őrölt a Dráván. Malomfalunak azt a malomcsoportosulást nevezték, ahol egy-egy vízszakaszra egymás mellé, és egymáshoz kapcsoltan több malmot is telepítettek. A XVIII. században már meglévő, valószínűen a korai középkorban létesült malomfaluk kialakulását, fejlődését nagyban elősegítették a török idők utáni biztonságosabbá vált, állandóan javított, karbantartott utak, az állandó vízi energiát nyújtó folyópart, a messze földről, nemegyszer még Pécsről is érkező őröltetők tömege. Mit is jelent, mit takar a valóságban a molnár szó? Ormánságban mindenképpen jelenti azt a személyt, aki a malmokban őrlést végez, de nem jelent egyúttal tulajdonost is. A molnár, vagy mint itt mondják, a mónár szabályozta a malomkő állását, vigyázott a malom járására, felöntötte a gabonát a garatra, elszedte a lefolyó lisztet, korpát, a kunyhóban őrizte a már megőrölt lisztet, a még őröletlen gabonát. A nyomtatócséplésnél összekotorta a kigázolt szemet, zsákbamerésnél bekötötte a zsák száját és vigyázott a számolásnál. A cséplőgépnél a gép szájaira rakta a zsákokat, majd elszedte, bekötötte azokat. A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a molnár