Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALÁZS GYÖRGY: Történeti források a vámosoroszi szárazmalomról

kis darab tíz % tíz vékás szomsz: Délről Török Ferentz Északról Tolnai Ferentz Úr Ezeket a lakosok megtrágyázzák és háromszor meg szántják. A búzát legfellyebb Sz: Márton napra beadják A kik naturákval nem fizethetnek fojó árán meg váltják A Stólát a V. Superintendentiától ki szabott mód szerint fizetik. A szénát két nap alatt tisztességesen bé takarítják. A fát két ízben tavasszal és ősszel behordják. A búza mint ebben az esztendőben negyvenkét köböl A széna és fa is ollyan módon, a széna fél, a fa egy szekér. A stóla mint egy nyólcz R forintra A Parochián levő szilvásba termett mint egy tíz göntzi (mérő) szilva." A díjlevelekből kitűnik a község rétegződése: a) egész telkes gazdák b) fél telkes gazdák c) zsellérek d) cselédek, pásztorok, „ujj magyarok" (cigányok) e) mesterek f) guzsalyos asszonyok A határt három nyomásban használták, az egyházi személyek szántóföldjeit trágyázták.

75 A határban a következő hasznosítási formák különültek el: szántóföldek, kenderes földek, irtványok, irtásra váró területek, vadaskert. Ugyanebből az időből való SZIRMAY Antal leírása Vámosorosziról:

76 „214. Vámos-Oroszi falu, Vámos elő nevét onnét vette: hogy a helységnek éjszak felől való végén egy Tapolnak nevezetű pataka vagyon, melly a' Túr vizétől szokott megáradni, ezen patakon felállítatott hídtól régenten vám szedetett, és azért a' helység is Vámos-Oroszinak neveztetett. (Vö. Csánki D. 1913. p. 482.) A

1 határjának nagyobb része fekete vályog, kevés része sárga homokos nehéz munkájú, többnyire tiszta búzával szokták vetni, de megtermi a' zabot, és tengerit is, jó széna termő kaszálóji, a' Tisza, Szamos és Túr vizeiről kiönteni szokott árvizek olykor kárt tesznek a' lakosoknak, hanem tűzi fájok bőven vagyon. Az Uraság erdejét Jó bereknek, a nevendéket Köz erdőnek, a' régibbet Bagoj erdőnek nevezik. A lakósok Magyarok, Református vallást tartók, régi téglából épült templomok, a' Prédikátor Kabay Ferentz a Szathmári vidéknek Esperestye, 12 Nemes Ember, és 44 telkes gazda lakik ezen helységbe . . ." Nagyobb népességmozgást a századfordulóra nem feltételezve, a 12 nemes embert kivéve, a 40 köböl búzát, 40 szekér fát az előbb említett 44 telkes gazda fizette (1801-ben a népességszám: 321 fő).

77 A helyben lakó nemesek különféle, nem szabályozható módon „adóztak"-adományokat adtak az egyháznak.

78 1837-ben ácsmestert fogad fel az eklézsia, a templom és a torony zsindelyezésének kijavítására: „Én alól írt Istvándiban lakos Vitsotka György mai napon oly egyességre léptem a Oroszi Helysége mindkét rendén lévő érdemes Előli Járóival, hogy én a N Szent Eclésia Parochiáján lévő Isten Ditsőségére építtetett Templomnak mivel már a' régi zsindelye meg avult az az Eclésia kész Zsindelyébül ujjonnan és egészen bé zsindelyezem, magam mellé én egy Legény fogadván, a mellett, mivel a' mostan építtetett Toronynak a' Zsindelye sok helyeken, ki lyukadozott, és le hullot azt is a' meg egyezett bizonyos summáért bé foldozom, s betsülettel bé' tsinálom . . . minden napra még a munkát fojtatom az Eclésia kosztot adni köteles." (A gondnoki számadások között nem találtunk összegre vonatkozó adatokat.) A szatmári „kisnemesi falvak" településszerkezete általában egyutcás, orsós útifalu, az orsóban közösségi épületekkel (templom, malom, kocsma stb.). Ilyen példát mutat Vámosoroszi is, a Tapolnak patak két partjára települt, annak kanyarulatát követve. A 19. század közepére a településszerkezet módosul: általában megtartva egyutcás jellegét, a fiatalabb családok vagy a széles táblatelekre, utcafrontra, a régi házzal szemben építettek (keskennyé téve ezzel az udvart, szekérjárót), vagy a szülői ház végébe. (2. kép.) Az 1830-as években több beadvány érkezett az egyház elöljáróihoz, melyben ezt az állapotot írják le, s kérik, hogy az egyházadót mérsékeljék: 1831: „Nagy Tiszteletű Feő Kurátor Uram! Alázatosan kénteleníttetem jelenteni hogy ámult 1830

lk Esztendő, október holnapnak 15

ik Napján, amidőn Simon István Atyám Uram a háza végibe szállított, jóllehet hogy külön kenyerén vagyok tölle, detsak ugyan onnét tápláltatom, így hogy szolgállatos telek lévén sem telek sem mezőbeli nints fel osztva, hanem egy két darabotska földet avagy fű helyet ád a mit szivöségbol akar. T(ekintete)s földes Urunknak is minden heti két napi szolgállatot, mint eddig is volt most is együtt tészszük mivel nem is kíván többet mint a többi egy telektől . . ,"

79 Az eklézsia a század közepén haszonbérbe adással próbálkozik javítani anyagi helyzetén: „Mi V Oroszi Eclésiai Előlljáróság és több Eclésiai Tagok léptünk itt V. Orosziba lakó Veisz Jákóbb Izraelitával e' Következő egyességre l

or mai napon által adtuk nevezett árendásnak azon Eclésia házát az Oskola ház mellett a' mellybe most n(eme)s Peley Ferentz Lakik ... és azon által adott házhoz egy szükséges három öles istállót fogunk építeni, és a mellett egy pintzét, és a ház kisebbik szobájába egy kis tüzelő kementzét . . . az Arenda Summát Szent György Napkor felét Szent Mihály napkor más felét fizetni köteles Kötésereje a melyik fél meg mássolja 10. ezüst forin . . ." A vármegyei alispánhoz benyújtott panaszos leveleikből is megmaradt kettő a parochiális iratanyagban, melyekben a szabad legeltetés megtiltását, s a jobbágyfelszabadítást követő változatlan állapotokat sérelmezik: 1848.: „Tekintetes AH Ispány Úr! A Vámos Oroszi határ körében fekvő Erdők, mind az őseink, mind a' mostani élő éltesebb emberek emlékezeteitől fogva, jószágainknak szabad legeltetés lévén, a faizás is Szabados lévén, tsak most fentebbi 10 vagy 12 évek ólta, néhány földes Urak jussokat különösen az Erdők fele részihez tartván fáikon meg osztoztak, és akkor jószágainknak szabad legeltetését el fogták s azólta a' jószágunknak hol ki bérlett Legelőt szerzünk vagy ha nem? sinlésbe van -"