Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALÁZS GYÖRGY: Történeti források a vámosoroszi szárazmalomról

Csengerről, mely szerint „. . . A Szamos szögletében egy szigeten egy malomhelyet és kúria építésére alkalmas helyet adtak el."

52 Az Országos Levéltár U et C anyagából a 17. századból származó adataink esetlegesek, a forráscsoport jellegéből fakadóan egyoldalúak (legalábbis ami a malmok tulajdonviszonyait illeti).

53 Az ónodi országgyűlés határozata értelmében végrehajtott 1707. évi adóösszeírás adatai - jellegüknél fogva - nem mindig adnak támpontot a malomtípusokra vonatkozólag, elsősorban a malmokból származó jövedelmet írták össze, csupán néhol utal arra, vízi- vagy szárazmalomról van-e szó.

54 Ismét csak egy szempont szerint értékelhetjük a Szamos 1775. évi térképének adatait, ahol a hajómalmokat tüntették fel Farkasaszód és Olcsva között.

55 (1. kép.) A 19. századi egyházi és világi tulajdonú malmokról meglehetősen pontos adatokat szolgáltat a már idézett egyházmegyei összeírás,

56 SZIRMAY A. leíró munkája Szatmár vármegyéről,

57 az 1828. évi összeírás,

58 valamint KISS K. egyháztörténeti munkája.

59 Az adatok részletes elemzésétől most eltekintve, megállapíthatjuk, hogy a református egyházak kezelésében elsősorban szárazmalmokat találunk, a nagyobb összeget igénylő vízimalmok vásárlását, építését nem vállalhatták. //. A református egyházközség jövedelemforrásai (1773-1845) Vámosoroszi első említése 1345-ből való Vruzy néven.

60 MAKSAY F., majd KNIEZSA I. szerint orosz telepítésű falu, mely a XI. századot követően települhetett be.

61 Szláv eredetű a határában folyó Nóborda és Tapolnak (Tapónak) nevű patak is,

62 mely utóbbin „felállíttatott hídtól régenten vám szedetett, és ezért a helység-is Vámos-Oroszinak neveztetett".

63 1419-ben a falu egy részét Báthory István és Benedek királyi adományként kapta, 1436-ban Báthory István, 1462-ben Báthory András, László, Pál és Miklós Vámosoroszi részeiknek birtokában „királyi adomány mellett megerősíttettek". 1524-ben Drágffy Gáspár, 1633-ban Bethlen István és Péter kapta királyi adományként.

64 „1662-ben a szatmárnémeti várőrség 200 írtnál több kárt tett benne; a pap egy bornyuját 40 frton váltotta vissza tőlök, s az egykori vizsgálati jegyzőkönyv azt mondja, hogy anynyira kipusztították, miszerint lakói majd éhen halnak. Az utolsó Rákóczi-féle felkelés alkalmával az egész falu elpusztult, s a hagyomány szerint 1711 után 30 évvel is csak 8-10 kunyhóból állott."

65 1707-ből említik már a tanító fizetését, tehát külön tanítója lehetett Vámosoroszinak. 1731-37 között épült meg a parochia, 1780-ban építették meg az „iskolát s illetőleg a tanítói lakot".

66

1791-99 között a faluban lakó földesúr „a lelkészi használatban levő földeket földesúri hatalommal el akarta foglalni".

67 A vámosoroszi református egyháznál a 18. század végétől szórványosan, a 18-19. század fordulójától egyre sűrűbben fordulnak elő az egyházközség életével, gazdasági ügyeivel kapcsolatos iratok. Ezek az egyházközségek életére, gazdálkodására, önnön fenntartásukhoz (építkezések, javítások, ingatlanvásárlások) szükséges jövedelemszerzési formák megszerzésére vetnek fényt. Növeli ezen források értékét, hogy ezek érvényességi köre magában foglalja az egész községet, mivel JÁVOR K. megállapításával egyetértve „Egyházközség: a református egyház fegyelmi, közigazgatási szervezetének legkisebb egysége, tehát maga a község".

68 JÁVOR K. Cigánd 19. századi presbitériumi jegyzőkönyveinek elemzésekor a református egyház hatását vizsgálta a paraszti társadalomra. Mi most Vámosoroszi egyházi iratanyagai - presbitériumi, eklézsiai gyűlések jegyzőkönyvei, évi gondnoki számadások, egyéb itt őrzött iratok - alapján az egyházközség, a falu gazdasági életére vonatkozó adatokat közöljük. Célunk ezzel kettős: a levéltári források tekintetében szegényes (részben hozzáférhetetlen) szatmári falvak 18. század végi, 1920. századi értékes forráscsoportjára kívánjuk felhívni a figyelmet (mind a helyben őrzött, mind pedig az egyházmegyei levéltárban őrzött anyagokra), s a vámosoroszi anyag közlésével megmutatni azt az utat, melyet a vallási üldöztetéseket követően egy szatmári falu népe a 19. század közepéig megtett, amikor a többi szatmári községhez hasonlóan állandó jövedelmét hozó haszonvételt szerzett: szárazmalmot vásárolt. Az első iratok 1755., 1756., 1757., 1758. és 1766. évekből fennmaradt feljegyzések az eklézsia pénzéről: kiadások-bevételek egy évre visszamenőleg, utólag áthúzva, ezért kevéssé olvasható állapotban. 1773-ból maradt fenn az első jól olvasható és értékelhető feljegyzés az eklézsia terménybevételeiről: Administratio ad A. Medgyes A° 1773. Oroszi Oroszi pro anno Nomina Véka Véka Por Szolgáltatás búza zab széna kintlévő fr. Xr pro 15

ra Juni 1 2 15 - pro l

a July 1 2 15 pro 15

a 1 3 1/2 14 pro I

e Augusti 2 8 31 pro l

a Septembri 2 8 30 pro l

a Novembri 2 4 14 1 42 pro l

a Decembr 2 8 31 - pro l

a January 2 8 31 pro l

a Februara 2 7 28 - Marty 2 7 28 - April 2 8 30 May 2 8 31 Juny 2 3 1/4 14 1 2 July 2 4 15 32 Augusti 2 8 31 — — A vámosoroszi református eklézsia tehát a „naturálékból" 14 hónap alatt a következő bevételekre tett szert: 24 véka búza, 88 3/4 véka zab, 358 porció széna, az egyháztagok tartoztak ezen felül 2 forint 76 krajcárral. 1774-től szórványosan fennmaradt néhány számadáslap (gondnok-curator) feljegyzéseiből azt is megtudjuk, milyen kiadásai voltak az egyháznak: 1774. „Első: egy garas híján Tizenhat máriást rafert és mészért máso(dik) negy nemet forint az ablokert Nyiretházi ekklésiának Tizenhét grajcar második hozás öt grajcaros bort mikor hoztak negy grajcarér