Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - PÁLL ISTVÁN: Tüzelőberendezések a Sóstói Múzeumfaluban

u. 71. sz. alatt készült fényképen látható kemencéhez lehetett hasonló. Valószínű azonban, hogy ez a kemence is a lakóház építésénél későbbi időben készült, mivel a szoba és konyha közötti fal szintén vályog volt a bontáskor, de a külső sövényfalakban álló oszlopok vésése egyértelműen azt mutatja, hogy egykor ezt a falat is sövényből fonták. A szobában tüzelőberendezésre utaló nyomokat nem találtunk, csupán egy, az akkor még funkcionáló alatt elhelyezkedő régebbi kéménylyuk helyét bontottuk ki. A rekonstrukció során a feltételezett századfordulós időszaknak megfelelően konyhai kemencét állítottunk helyre a Tiszacsécséről ismert formában SISA Béla tervei alapján. (6. kép.) A szobában vályogból készült rakott sport építettünk, mellyel az itt lakók szerényebb anyagi viszonyait próbáltuk bemutatni. (7. kép.) A Sóstói Múzeumfalu beregi portáján álló lakóházat a Tarpa, Kossuth u. 69. sz. alól telepítettük át. Az 1881ben készült épületben nem találtunk beépített tüzelőberendezésre utaló nyomokat. A kémény a konyha két falában helyezkedik el, tehát az épület nem volt szabad kéményes. A füst a padláson egy füstölőnek épített, ajtóval ellátott, felfelé szűkülő vályogkéményben gyűlt össze, majd tégla kéményfejen távozott.

22 Az itt bemutatott tüzelőberendezések a jánkmajtisi lakóháznál már tárgyaltaknak felelnek meg: a szobában munkácsi öntöttvas kályha (8. kép), a konyhában csikóspór érzékeltet egy századforduló környéki polgárosult paraszti életmódot. A Rétköz népi építkezését két porta képviseli múzeumunkban. Az egykor e tájon használt archaikus tüzelőberendezések kitűnő leírását KISS Lajos munkáiból ismerjük,

23 s ezekből a már korábban vázolt keverék formák tűnnek elénk. A Beszterec, Kossuth u. 47. sz. alól áttelepített, 1812-ben épült lakóházban lévő tüzelőberendezések már egy későbbi, átmeneti állapotot tükröznek: a szobában még megmaradt a padkával körbevett, kívülfűtős búboskemence (de kandalló már nem volt mellette, pedig KISS Lajos szerint ez igen gyakori volt ezen a tájon; adatközlői még el is készítették neki rekonstrukcióban ezt a tüzelőberendezést (9. kép), de füstje már nem a pitvarbeli szabadkéménybe, hanem az ennek elbontása után vályogból épített, tégla kéményfejjel ellátott tágas kamin- vagy mászókéménybe torkollott. A pitvarban a kémény és a hátsó fal közé vasplatos rakott sport építettek, s ennek füstje is egy bádogcsövön keresztül a kemence szája elé épített kéménybe került. A múzeumba a bontáskor talált valamennyi tüzelőberendezést áttelepítettük, s általuk egy 1920 körüli rétközi középparaszti életmódot kívántunk bemutatni. (10. kép.) A másik rétközi portán egy Pas zabról, a Táncsics M. u. 19. sz. alól áttelepített földház áll. Az 1881-82-ben készült épületet és tüzelőberendezését KISS Lajos 1936ban megjelent munkájából ismerjük: eszerint a pitvarban „balkéz felől van 50 cm magasan a 64 cm széles tüzelőpadka, északi végén újabban élére állított két téglán vas főzőlap. Régebben háromlábon főztek. A tüzelőpadkáról fűtik a kemencét. A padka felett 148x230 cm méretű, gúlaszerűen szűkülő szabad kémény vezeti ki a füstöt."

24 A szobai kemence bontásakor kiderült, hogy az napraforgószárból, vastag sártapasztással készült; mellé keskeny padkát, a kemence és a hátsó fal közé pedig sutot építettek. A bontáskor a fenti tüzelőberendezések közül a pitvarbéli tüzelőpadka fölött már nem találtuk meg az alul sövényfonású, felül deszka kéményfejes szabad kéményt (11. kép), így azt a KISS Lajosféle cikk alapján, KERNER Gábor tervei szerint rekonstruáltuk (12. kép); a kívülfűtős kemencét a bontáskori állapotnak megfelelően állítottuk vissza. (13. kép.) A Nyírség középső és déli részének építkezése tartozik leginkább az alföldinek nevezett házterülethez, bár a múlt század közepén itt sem voltak ritkák a kemence mellé épített kandallók.

25 A múzeumban azonban a telepítési koncepció szerint egy tisztán alföldi jellegű, háromosztatú, kétkemencés lakóházat is be kívántak mutatni, így erre a Kállósemjén, Vasvári P. u. 48. sz. alatti lakóházat szemelték ki. A bontáskor ezen épület konyhájában a szabad kémény pitvar felé néző ívét befalazva találtuk, a kéményt is már korábban elbontották s helyébe a közfalak mellé kétoldalt két sípkéményt falaztak fel. Az emlékezet szerint a bal oldali szobában padkás boglyakemence volt, de a bontás idején már ez sem állt. Az áttelepítés során az épület tüzelőberendezéseit és füstelvezetőjét rekonstrukcióban kellett elkészíteni. A múzeum idős kőművese szintén Kállósemjénbe való, így a fiatalabb korában a településen gyakran épített kemencék mintájára készítette el a szobák tüzelőberendezéseit. A pitvarba a kemencék tüzelőnyílásai elé sárpadkák kerültek, a boltíves szabad kémény tető fölé magasodó deszka kéményfejét pedig nyírpilisi minta szerint csinálták meg. Az Észak-Nyírségből származó középparaszti lakóház (eredetileg Anarcs, Kossuth u. 22. sz. alatt állt) 1816-ban épült. Az utcai szobájában lévő kemencét 1948-ban bontották le, s helyére csikóspórt állítottak. A pitvarbeli szabad kémény alá - az itt valamikor állt gabonásverem helyére - ugyanekkor szögletes sütőkemencét építettek, s ennek tetejét nyílt tűzhelyként használták.

26 A gabonásverem pitvarbeli jelenléte arra vall, hogy a helyiség közepén nem volt tüzelőalkalmatosság. Az áttelepítés során (a tulajdonos által meglepetésszerűen elbontott lakóház anyagait előbb a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, majd a Sóstói Múzeumfaluba szállították) a konyhába az ott az utóbbi időben állt kemencét építettük vissza. Ennek oka az volt, hogy a Nyírség északi községeiben az Alföldön ismert tüzelőpadkák helyett igen általánosan elterjedt a belső fűtésű, hasáb alakú kemencék használata. Ezek a kemencék a századfordulón még favázasak voltak, ma már azonban külön erre a célra készített kisméretű vályog- vagy téglaboltozattal rendelkeznek.

27 A szobában öntöttvas kályhát helyeztünk el, jelezve, hogy e vidék népi építkezése a szomszédos Bereggel, s nem az Alfölddel alkotott egységes építészeti régiót. A Nyírség középső részének népi építészetében némileg különválik Nyíregyháza szlovák eredetű lakosságának (a „tirpákoknak") bokortanyabeli építkezése (főként ami a településrendszert vagy a lakóház alaprajzát illeti). Az 1988-ban Nagycserkesz-Cigánybokorből áttelepített lakóház utcai szobájában napraforgókóró-vázas, magas padkával épített kemence állt a bontás idején. (14. kép.) A pitvar szabad kéménye boltíves (első boltívét már elfalazták, és ajtót téve rá, füstházzá alakították át), vályogból készült építmény volt. Itt, a kemence fűtőnyílása előtt 53 cm magas tüzelőpadka húzódott, melybe a kemencéből kihúzott pernye számára nyílást képeztek ki. A kemence szája melletti padkán a